Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

6. szám - Bidló András–Kovács Gábor: Az alföldi termőhelyek vízháztartása

318 11IDROLÓGIAJ KÖZLÖN

Y 2002. 82. ÉVF 6. SZ. is. A vízrendezések előtt ezen területek nagy része, többkevesebb rendszerességgel, kapott elöntést, ami a vízben oldható sók mélybe vándorlását segítette elő, ami a sók felhalmozódása ellen hatott. Természetes állapotukban ezen talajokon nádas, magas-sásos és mocsárréti vegetáció, kisebb kiteijedésben kemény fás ligeterdők voltak. Az elöntések elmaradása miatt meginduló sófelhamozódás hatására a ligeterdők kiritkultak és helyettük tatáijuharos sziki tölgyesek jelentek meg, amelyek legszebb állománya az újszentmargittai reliktum-erdőben tanulmányozható (Szodfridt, 1973). Sajnos a talajvíz további süllyedésének eredményeképpen, ezen állományok fennmaradása és megújulása veszélyeztetett. Az ilyen területek nagy része ma mezőgazdasági hasznosítás alatt áll. A talajvízszint csökkenés és az elöntések elmaradása miatt az Alföldön visszaszorulóban vannak a vízigényes fafajok, mint a magyar kőris, a kocsányos tölgy és a mézgás éger. Az idős állományok, többé-kevésbé plasztikus, gyökerükkel még elérhetik a süllyedő talajvíz szintet, de felújításuk - a lesüllyedt talajvízszint miatt - más nem lehetséges. Nagy gondot okoz a folyók vízjárásának változása is. Az őshonos fafajaink egy része (pl. kocsányos tölgy) fiatal korban lassú növekedésű és nehezen viseli el a több hetes teljes elöntést. A magas árvízszint igen megnehezíti - egyes esetekben lehetetlenné teszi - ezen állományok felújítását az árterületeken. A gyorsan növő, nagy csemetével ültethető nemes nyarak alkalmazása bár gazdaságilag indokolt lehet - természetvédelmi szempontból nem kívánatos. Az ilyen állományok laza koronaszintje alatt kevés lágyszárú faj él meg. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a természetközeli alföldi erdők visszaszorulásában, az ember fakitermelő tevékenysége mellett, nagy szerepet játszott a termőhely megváltozása. A korábban vízben bővelkedő területek mesterséges és természetes kiszáradása és szárítása miatt olyan termőhelyek keletkeztek, amelyeken természetközeli erdőket nem, vagy csak igen nagy munka árán tudunk fenntartani. A talaj- és tájvédelemi (pl. homok megkötés), levegőtisztasági és gazdasági szempontok miatt ültetett, kisebb vízigényű nem őshonos fafajok (pl. erdei és fekete fenyő, akác) alkalmazása a természetvédelem ellenállásába ütközik. Az őshonos fafajok visszatelepítésének alapvető feltétele lenne, a vízellátottság javítása, mivel ezek vízigénye nagyobb (Szodfridt, 1990), mint a csapadék mennyisége az alföldi területeken, így fennmaradásuk csak valamilyen többletvízforrás (talajvíz) esetén lehetséges. Figyelembe véve az Alföldön tervezett nagy arányú erdősítéseket és az utóbbi évek árvízi és belvízi problémáit, érdemes lenne újragondolni a vízszabályozást az Alföldön. Irodalom: Anonymus (I960): Magyarország éghajlati atlasza, Magyar Tudományos Akadémia, Budapest Anonymus (1997): Magyarország erdőállományainak főbb adatai 1996 , Állami Erdészeti Szolgálat, Budapest Anonymus (2001): Erdötervezési útmutató, Állami Erdészeti Szolgálat, Budapest Antal Emánuel (2000): Éghajlatunk főbb sajátságai, érzékenysége a természeti beavatkozásokra, In: Somogyi Sándor (szerk.) (2000): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesitések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon, MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest Bartha Dénes (1993): Az Alföld jelenkori vegetációjának kialakulása, Hidrológiai Közlöny, 73. évf 1. sz. 17-19 p. Fekete Lajos (1882): Erdészeti talajtan, Selmecbánya, özv. Joerges Ágostonné kiadása Kaan Károly (1939): Alföldi kérdések, Erdők és vizek az Alföld kérdéseiben, Stádium Sajtóvállalat Rt., Budapest Rónai András. (1961): Az Alföld talajvíztérképe. Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest Somogyi Sándor (szerk.) (2000): A XIX századi folyószabályozások és ármentesitések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon, MrA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest Szodfridt István (1973): A vízrendezés hatása a környezetre. Agrártudományi Közlemények, 32. évf, 161-166 p Szodfridt István (1990): Hozzászólás Major Pál és Néppel Ferenc A Duna-Tisza közi talajvízszint süllyedése című cikkéhez, Vízügyi közlemények, LXXII. évf. 3. füzet, 287-291 p Szodfridt István (1993): Erdészeti termőhely ismeret-tan, Mezőgazda Kiadó, Budapest VáraUyay György (2000): Magyarország talajviszonyai a folyószabályozások előtt In: Somogyi Sándor (szerk.) (2000): A XIX századi folyószabályozások és ármentesitések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon, MfA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest BIDLO ANDRAS KOVÁCS GÁBOR Abstract: Keywords: dr., egyetemi docens (Nyugat-Magyarországi Egyetem Növénytani és Termőhelyismercttani Intézet Termöhelyismerettani Intézeti Tanszék, Sopron). dr., egyetemi docens (Nyugat-Magyarországi Egyetem Növénytani és Termöhelyismerettani Intézet, Termöhelyismerettani Intézeti Tanszék, Sopron) The water budget of lowland habitats Bidló, A. - Kovács, G. The overwhelming majority of the formerly vast forests in the lowlands of the Hungarian Plains grew on soils that were inundated for periods of different length each year, or where the groundwater table was in the vicinity of the surface. Less than one-half of the remaining forests must survive on atmospheric moisture. Reclamation and water uses have changed the lowland habitats drastically and confined the indigenous, close-to-natural forests to small areas. Plains, forests, water regime, habitat