Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

6. szám - Pálfai Imre: Az erdő és a víz kapcsolatának elemzése a Magyar Hidrológiai Társaság rendezvényein 1992–2002 között

Bill Az erdő és a víz kapcsolatának elemzése a Magyar Hidrológiai Társaság rendezvényein 1992-2002 között Pálfai Imre 6721. Szeged, Füredi u. 9/A. Kivonat A Magyar Hidrológiai Társaság Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Szakosztálya - együttműködve az Országos Erdészeti Egyesület Erdészeti Vízgazdálkodási Szakosztályával és a Magyar Agrártudományi Egyesület Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Szakosztályával - 2002. május 23-án nagy érdeklődéssel kísért félnapos konferenciát rendezett Budapesten, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium tanácskozó termében az erdőgazdálkodás és a vízgazdálkodás kapcsolatáról (Kucsara 2002, Pálfai 2002). A Hidrológiai Közlöny szerkesztője fbiajánlotta, hogy a konferencián elhangzott előadások irasos változatát közzéteszi. A Hidrológiai Közlöny jelenlegi számában öt előadás anyaga jelenik meg (BiJló és Kovács 2002, Gőbölös 2002, Konecsny 2002, Major 2002, Nováky és Szesztay 2002). A többi három előadás tartalmát, és a konferencián elhangzott további véleményeket e cikkünk röviden ismerteti. Ezt megelőzően e cikk az ugyanebben a témakörben pontosan tíz évvel korábban rendezett egész napos vitaülést is felidézi, amelyről a Hidrológiai Közlöny 1993. évi 1 száma annak idején átfogó értékelést adott (Orlóci 1993), majd bevezetés és összegezés (Koszlka 1993) után teljes terjedelmükben közölte az ott elhangzott előadásokat és a hozzászólásokat Kulcsszavak erdő, vízgazdálkodás, vízháztartás. „Az Alföld erdői és vízháztartása" című vitaülés (1992. március 12.) A vitaülés időszerűségét a gazdaság rendszerváltásának, a kömyezetpusztulás megállításának, a jó döntések megalapozásának szükségessége igazolta (Orlóci 1993). Az előadásokból világosan kiderült, hogy az alföldi élet lehetőségeit a vízháztartás térbeli egysége, valamint az erdősültség és a talajfejlődés szoros kapcsolatú hatásmechanizmusa határozza meg. A különféle emberi beavatkozások nemcsak a helyi részfolyamatok módosulását, hanem az egész ökológiai rendszer változását is eredményezhetik. A történelmi fejlődés arra figyelmeztet, hogy "az Alföldön tartósan élni, eredményesen gazdálkodni csak a táj természeti rendszerével összhangban, annak sajátosságaihoz alkalmazkodva lehet". Az Alföld erdeiről, vizeiről és talajfejlődéséről vallott nézetek egyeztetéséhez az erdészek és a vízügyi szakemberek párbeszéde szolgálhat alapul (Kosztka 1993). Az együttmüködésnek elsősorban a közös kutatási munkában kell megjelennie, s ki kell terjednie a fontos szakmapolitikai kérdésekre is A vitaülésen az előadók nemcsak ellenvéleményeiket mondták el, hanem elsősorban az egyező megállapításokat igazolták, s így összességében a megoldás körvonalai is kirajzolódtak Az Alföld jelenkori vegetációjáról szóló előadás (Hartha 1993) szerint a vegetáció-rekonstrukció alapján az Alföld több mint háromnegyed részén erdőknek kellene tenyészniük, a mai természet-közeli erdőállományok azonban alig érik el az 1,5 %-ot. Az őshonos fafajokra alapozható biztonságos erdőgazdálkodás megteremtése és a természetvédelmi intézkedések hatékonyságának fokozása a jövőben többek közt a talajvíz megfelelő szinten való stabilizálásával érhető el. Nováky (1993) vizsgálatai szerint az Alföld éghajlatának lehetséges megváltozása (a téli félévben melegebb, a nyári félévben szárazabb éghajlat) jelentős változást idézne elő a vízháztartásban A változás leginkább a felszíni lefolyás és a talajvíz-utánpótlás csökkenésében nyilvánulhat meg, és hatással lesz az élővilágra, így az erdőkre is. Az emberi beavatkozások növekvő arányú hatásai miatt a talajképződési folyamatok „kézben tartása" különösen fontossá vált (Várallyay 1993). Ehhez a megfelelő információk ma már rendelkezésre állnak, a folyamatok modellezhetők és előrejelezhetők, a káros következmények megelőzhetők. Az Alföld a jövőben fokozott szerepet fog játszani az erdészeti politikában, ugyanis a mezőgazdasági művelés alól kiveendő területek jelentős részét környezetvédelmi okokból be kell erdősíteni (Madas 1993). Az előadó hangsúlyozta, hogy ezt a programot, ha a múlt hibáit el akarjuk kerülni, az összes érdekelt bevonásával egyetértésben kell kidolgozni és megvalósítani. Elengedhetetlen, hogy a táj arculatának két fö alakítója, vagyis a vízgazdálkodás és az erdészet, a hosszú távú törekvésekben összehangolja munkáját s együttműködjön a mezőgazdasággal. Az 1980-as évek elejétől egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a gyenge termőképességü mezőgazdasági területeken nem szabad tovább erőltetni a gazdaságtalan mezőgazdasági termelést. Ezeket a területeket erdőtelepítéssel lehet legésszerűbben hasznosítani (Barna 1993). Az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy az erdőtelepítések csak akkor lesznek sikeresek, ha az egyre szárazabbá váló éghajlat mellett olyan vízgazdálkodást valósítunk meg, amely lehetővé teszi a területre hulló csapadék maximális hasznosítását. Az Alföld talajvízháztartásáról szóló előadás (Major 1993) - számszerű összefüggéseket bemutatva - rávilágított, hogy az erdőnek a környezetéhez képest nagyobb talajvíz-felhasználása többlet talajvízsüllyedést okoz, csakúgy, mint minden vízkivétel. Az erdő és a talajvíz kapcsolatának tárgyilagos megítéléséhez a faji és korosztálybeli összetételt, valamint az alkalmazott gazdálkodási eljárásokat is figyelembe kell venni (Szodfridt 1993), de ehhez az eddigieknél költségigényesebb kutatásokra volna szükség. Több előadó is utalt arra, hogy a belvízvédelem terén alkalmazott műszaki megoldások mellett az erdők vízszabályozó szerepét a jövőben jobban ki kellene használni (Madas 1993, Pálfai 1993, Tóth 1993). A 19. század második felében elkezdett lecsapolási belvízmentesítési munkák és a 20. század folyamán tapasztalható klímaváltozás (a csapadék csökkenő trendje) a Nyírség erdőtenyészeti viszonyaira kedvezőtlen következménnyel jártak (Kovács 1993). A nyírségi erdőknek több vízre van szüksége, ezért a vízvisszatartás lehetőségeit teljesen ki kell használni.