Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

5. szám - Faludi Gábor–Szádeczky Attila: Az 1956. évi jeges árvíz a Duna magyarországi déli szakaszán (Dokumentumok, visszaemlékezések)

304 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2002. 82. ÉVF. 5. SZ. szükséges, de egyben elégséges is ehhez. Ha manapság egyes, a vízügyi szervezeten kívüli, az árvízvédekezéseknél kétségtelenül hasznos munkát végző, de kisebb vízügyi szakképzettségű és tapasztalatú további szervezetek irányító szerepet igényelnének, vagy gyakorolnának, az 1956. évi jeges árvíz szervezetlenségeinek és ellentétes intézkedéseinek példái intenek a védekezés egységének és eredményességének elválaszthatatlanságára". Dr. Vágás István * Meggyőződésünk, hogy az árvíz a - Duna-menti régió, de az egész ország számára megrázó, összefogást, egyirányú cselekvést igénylő - néhány hetének nemcsak dokumentumokban, emberi sorsokban, emlékezetben, hanem az ország életében is nyoma maradt. Ugyanakkor nagy tanulság-tapasztalat a vízügyi ágazat, a szakma számára is. A rendkívüli jeges ár ellen folytatott emberi küzdelem - minden erőfeszítés ellenére - akkor csak részeredményeket hozhatott (az életvédelem, kármentesítés, mentés, műtárgyvédelem vonatkozásában). A jeges ár levonulásával és az elöntött területeken lévő víz visszavezetésével, szivattyúzásával egyidőben, március végén megkezdődött a töltésszakadások helyreállítása Az ismétlődő és bármikor előfordulható nagy és veszélyes árvizek (1941, 1956, 1965) újból indokolták, hogy mindenekelőtt a Duna magyarországi alsó szakaszának bal parti töltését kell magasítani és megerősíteni. A védvonalak fejlesztésének több évtizedes időszaka kezdődött. Az országhatártól Dunapatajig közel 5 millió m

3 föld beépítésével a töltéskorona most már a mértékadó vízszint fölött minimum + 1 méter magasságra épült ki, a korona szélessége 6 m, a töltés alapszélessége pedig 45-60 m közötti. így e korábban legveszélyeztetettebb folyamszakaszon a fővédvonal magassága, keresztmetszete, a rézsűk kiépítettsége megfelelő, a gátszakadás árvízveszély esetén emberi-számítások szerint - kizárt. A töltésen épített (épülő) szilárd burkolatú, korlátozott használatú út elsősorban árvédelmi, másodsorban turisztikai célú (kerékpárút). A tapasztalatok szerint ilyen út mellett az árvíz elleni védekezés hatékonyabb, kevésbé költséges. És mint 2002. január-február hónapjaiban láttuk, tapasztaltuk (Baja-Sugovica, téli kikötő) - szükség szerinti beavatkozásra kész a jégtörő flotta Az utolsó nagyobb jégtörési tevékenység 1985. februáijában egy hónapig tartott, ekkor a jégtörő flotta 4 hajója az országhatár és Vukovár között dolgozott. A folyamatosan karbantartott erős és magas töltés, a jól felkészült szakember-gárda, a szervezettség, az állandó készenlét, a nemzetközi együttműködés - bár 1956. márciusának dunai jeges árvizét nem tudja feledtetni - reményt ad arra, hogy nem ismétlődhet, történelem és emlék marad. * A forrásként használt dokumentumokat a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára (Kecskemét), az Ady Endre Könyvtár (Baja), a Nagy Lajos Könyvtár (Kalocsa), a Türr István Múzeum (Baja), az Eötvös József Főiskola Pedagógiai Fakultás Könyvtár és Médiatára (Baja) bocsátotta rendelkezésünkre. Visszaemlékezők: dr. Balanyi László tanár (Baja-Békés); Bari József művezető (Nagybaracska); Bari Józsefné könyvelő (Nagybaracska); Bognár József polgármester (Hercegszántó); Koszta István református lelkész (Baja); Kránicz Mihály főkönyvelő (Baja); Nemes Imre ezredes (Székesfehérvár); Szabó Lajos mérnök (Baja); Szegfű Tibor hajóskapitány (Baja); dr. Szilárd Illés mémök, jogász (Baja); Thuránszky Béla mémök (Baja); Tuzson Tihamér mémök, főiskolai tanár (Baja); Varga Tibor vezérőrnagy (Budapest), dr. Vágás István mémök, címz. egyetemi tanár (Szeged); Veress Károly igazgató (Baja); dr. Wisnovszky Iván mémök, főiskolai tanár (Budapest). Készséges közreműködésüket ezúton is köszönjük. Az e cikkhez technikai okokból nem mellékelt komputergrafikát Klossy Irén grafikusművész készítette Bérci László, Behvinkler Győző, Dila Dénes, Gálái Antal, és dr. Wisnovszky Iván archív felvételeinek felhasználásával. Valamennyi dokumentum eredeti példányát, vagy másolatát teljes teijedelmében a bajai Alsó-Duna völgyi Vízügyi Igazgatóság könyvtára őrzi. (2002. tavaszán) Ice flood on the Southern Hungarian Danube, 1956 Faludi, G. - Szádeczky, A. Abstract: At the end of the winter 1955/56 many reason superponated and caused catastrophical ice flood on the southern Hungarian Danube. Main characteristics were as follows: hard, long winter, harch freeze, different melting conditions along the River Danube; heavy rainfall; fast runoff. Unprecedented changes between high and low temperatures resulted in füll freeze of the river over 100 km reach producing: newer and newer floods, cold waves; occasional ice move, ice tables freezed and sticked together this phenomena formed 2-6, 7-11 m width ice jams; strong wind. Fast increasing of water level, uncertainly slow ice flow, floods with strong backwater effects on tributaries (Sio, DVCS, Dráva) were the phenomenons which had not been experienced before. Pictures in words are: small and weak dikes -defence work, defence work - evacuated villages, dam failure, inundated areas, deposited silt all around. In the first half of our complication several mosaics were taken from the general report (14/04/1956) of the head of Lower Danube Valley Authority of that time and from the Public Record OflSce of Bács-Kiskun county. In the second part of writing some articles were selected from the National and local news in march of 1956. At the end few memory of witnesses are published, occasionally in full length Keywords: ice flood, dam failure, life protection, rescue, technicality, localisation, strong and high dike,organisation