Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

5. szám - Faludi Gábor–Szádeczky Attila: Az 1956. évi jeges árvíz a Duna magyarországi déli szakaszán (Dokumentumok, visszaemlékezések)

296 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 200

2. 82. ÉVF. 5. SZ. delem. A leszakadt Vörös-híd két oldalát és a Deák Ferenc zsilipet homokzsákokkal erősítették meg. Vasárnap a késő esti órákban felrobbantották a Vörös-híd maradványát, amely elzárta a víz útját. Hétfőn terméskövekkel megrakott uszályokat süllyesztettek el az áradat megfékezésére. A Kölcsey utcától északra, a vasútig terjedő városrész vízzel telítődött. A Rákóczi Ferenc utcán nagy erőkkel indult meg a védekezés a víz terjedésének megakadályozására". Nú 03.13 "Dömsöd, Dunavecse, Apostag, Solt és a többi község túl van a nagy veszélyen. A víz Bajánál kétóránként 4 cm-rel emelkedik. Különösen veszélyes a helyzet az ún. Vajastorok és Ersekcsanád között, ahol a jégtorlasz hatására a vízszint hihetetlenül gyorsan mintegy másfél métert emelkedett. A Dunavölgyi Főcsatorna, amely a vadvizek levezetésére szolgál, két helyen áttörte a gátat. Szerencsére - néhány tanya kivételével - nem öntött el nagyobb lakott területet, mert az áradó vizet mindkét fronton időben sikerült megfogni. Különösen nagy erőfeszítéssel folyik a védekezés Bajánál. Itt ugyanis a város dunaparti részét - egészen alacsony fekvése miatt - elöntötte a víz, s most azon fáradoznak, hogy nyúlgátak építésével a város magasabb pontjain megakadályozzák az árhullám pusztítását. A késő esti órákig sikerült is visszatartani a vizet. Rengeteg, előre elkészített homokzsákot hordtak ide, most ezekkel tartják vissza az áradást. Az elöntött házakból még időben sikerült mindenkit kilakoltatni, úgyhogy a víz már csak az üres épületeket vehette ideiglenesen birtokába. Veszélyben van a bajai transzformátorház is. Ha ezt az épületet elöntené a víz, akkor nemcsak Baján, hanem az egész járásban megszűnne az áramszolgáltatás. Itt is több százan dolgoznak, katonák és civilek, s körgáttal védik az igen fontos áramszolgáltató telepet a rohanó víz pusztításaitól. A gázgyárat és a dunaparti posztógyárat oly hirtelen öntötte el a víz, hogy ezeket - sajnos - már nem lehetett megvédeni. Az értékesebb gépeket sikerült kimenteni. A város olyan, mintha a front első vonalában volna". SzN 03. 13. "Baján a város diáksága önként jelentkezett, hogy kivegye részét a védelemből és az elöntött részek lakóinak mentéséből. A városban a leszakadt Vörös-híd, a Posványos és Józsefváros házai közé rohanó áradat megfékezése sikerrel járt. A rést két pontonban és két dereglyén felhalmozott terméskővel elzárták. Most csupán kisebb vízszivárgás észlelhető - ez ellen már könnyebb a védekezés". Nú 03.14. "A Baja alatti Duna-szakaszon, különösen Szeremle községnél veszélyes az áradás. A községet kedden délelőtt kiürítették. A délutáni órákban az áradat kb. 3 km hosszúságban lemosta a gátakról a homokzsákokat, s itt is ömlik a víz a gát koronája fölött. Több ezer katona és polgári lakos dolgozik ezen a szakaszon is, hogy újabb homokzsáksorral megfogja a vizet. Dunafalvánál ugyancsak átszakadt a gát, mintegy 30 méteres szakaszon, s nagy mennyiségű víz folyik a jugoszláv határ felé.(...) A Duna alsó szakaszán azért vált rendkívül súlyossá a helyzet, mert a nagy erővel folytatott és továbbra is folyó jégrobbantások nem hozták meg a kívánt eredményt, mivel Fajsztól az országhatárig és az országhatártól délre, a Dráva torkolatáig csaknem összefüggő jég van. A jégtakaró levonulását a Duna jugoszláv szakaszán is megkísérelték műszaki beavatkozással elősegíteni, azonban ez sem indította meg eddig a zajlást". SzN 03. 14. "Szerdára virradó éjszaka mintegy 4000 katona és 5000 környékbeli lakos építette a védelmi vonalat Fájsz és Sükösd között. Reggelre sikerült homokzsák-nyúlgátat építeni az 51es Budapest-Baja országút mentén. Délelőtt azonban olyan magasra szökött a víz, és oly erővel zúdult a nyúlgátra az árhullám, hogy elmosta a homokzsákokat. A víz most északra és északkeletre tör, Kalocsa és Hajós község irányában. Az itt dolgozó erőket azonnal átvezényelték, hogy építsék ki a szükséges védelmi vonalat Fajsz-Bátya-Miske-Hajós és Nemesnádudvar között. (...) Az egész déli szakaszon a legsúlyosabb helyzet Szeremle község alatt és Mohács-szigeten alakult ki. Szeremle házait Nádházi András százados és 450 katonája ez ideig megvédte a pusztító ártól, de a község alatt átszakított gáton elemi erővel tört át a víz. Az árhullám átszakította a gátat még más helyeken is. Mohács-szigetet a délutáni órákban teljesen elöntötte a víz. Az itt lakó mintegy 10 ezer ember nagy részét már több napja elköltöztették innen, többen azonban nem akartak kijönni, és elbújtak a házakban. A mentés most megfeszített erővel folyik. Az elöntött sziget belsejében jártam szerdán egy rohamcsónakos mentőbrigáddal. Az itt rekedt emberek már a házak tetejére húzódtak a rohamosan emelkedőjeges víz elől". SzN 03. 15. "Megfeszített munka indult a Szeremle alá áttört áradat elzárására. Itt a bányászok ereje szállt szembe az áradattal. A Deák Ferenc zsilip és Szeremle közötti rész és az út védelmében hősi helytállást mutatnak Kiskunhalas munkáscsapatai, a Semevál, a gépállomás dolgozói és a traktoros iskola hallgatói. A város a kilakoltatottak elhelyezéséről, élelmezéséről és orvosi ellátásáról gondoskodott. Az ide áramló munkástömegek elhelyezésére az iskolákon kívül igénybe vették a mozikat is". Nú 03. 15. "Aíz emberek életéért folyik most a harc. A 30 ezer hektárnyi nagyságú Mohács-szigetre elemi erővel tört be az ár, s néhány órán belül ellepte az egész szigetet. A kiürítés ellenére is sok ember meghúzódott a házak padlásain, szalmakazlak, a házak tetején, s ott várja a segítséget. Szerdán a késő esti órákig - az orkánszerű szél és hóvihar miatt - csak néhány embert tudtak kihozni. A helyi árvízvédelmi és katonai szervek vezetői érintkezésbe léptek a kormánnyal és azonnali műszaki segítséget kértek. Csütörtökre virradóra meg is érkezett az első nagyszámú műszaki segítség. Szovjet katonák hernyótalpas "kétéltűekkel" nagyméretű motorcsónakokkal, pontonokkal felszerelve jöttek Bajára. Ugyanakkor rengeteg vascsónakot, rohamcsónakot, pontont küldtek a felsőbb katonai parancsnokságok is. (...) A szerda délutáni légi felderítés után szakaszokra osztották az elöntött Mohács-szigetet. A mentőcsoportok azt a feladatot kapták, hogy saját szakaszukon kutassák át a házakat, a fákat, a szárazon levő helyeket. Az elöntött sziget vízszintje még nem egyenlítődött ki a Dunával, ezért további emelkedés várható. Alig pirkadt, amikor a szovjet és a magyar katonák vízre szálltak, hogy harcba induljanak az emberi életek megmentéséért. Helyet kaptam az egyik szovjet "kétéltűn". A tengernek tűnő vízben egyes mélyebben fekvő területeken már csak a fák koronája látszik la. Másutt viszont egészen sekély a víz. A házak nagy többsége ablakpárkányig vízben áll, de látni olyat is, amelynek már ereszeit én el a víz, vagy éppenséggel a tetőgerinc feketéllik a jeges vízben. Sok - régi vagy vályogból épült - ház megroppant, összetört. A sárháti iskola csak alig néhány száz méternyire van a Duna gátjától, így a Nagybaracskáig húzódó vízen mintegy 14-15 kilométert kell megtennie az itt dolgozó mentőbngádoknak. A hosszú vízi úton már találkoztunk rohamcsónakokkal, amelyek visszafelé tartottak, s hozták a rohanó víz elől a fákra, házak tetejére menekült embereket. Az úton sok tehergépkocsit láttunk víztől ellepve, mind olyanokat, amelyek a gátak erősítéséhez hordták az anyagot, vagy a lakosság ingóságait mentették. Útközben érte őket az átszakított gáton kizúduló víz, s az áradat oly hirtelen emelkedett, hogy