Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)
5. szám - Léczfalvy Sándor: A rétegvíz és kitermelése
283 A rétegvíz és kitermelése | Léczfalvy Sándor] Kivonat: Jelen tanulmány anyagát az 1998. december 13-án elhunyt Szerző szellemi hagyatékából bocsátotta közlésre folyóiratunk számára dr. Léczfalvyné Pintér Márta. A tekintélyes tömegű szellemi hagyaték - jórészt hazai és egyes külföldi vízművek vízbeszerzési esettanulmányai - rendezés alatt állnak és remélhetőleg rövidesen könyv alakjában kiadásra kerülhetnek A most közlendő cikk a könyv egyik elmélti igényű fejezete. Sajtó alá rendezésében részt vett: dr. Vágás István A cikk elsó, eredeti megfogalmazása valószínűleg 1985-ben keletkezett. vízföldtan, hidraulika, kútelmélet Kulcsszavak A rétegvíz Rétegvíznek általában olyan szemcsés, üledékes kőzetben (kavics, homok stb.) helyet foglaló vizet nevezünk, amelynek víztartó kőzetét alulról is, felülről is vízzáró rétegnek tekinthető fekü, illetőleg fedőréteg határolja, és a vízadó réteg nyomás alatt áll. A fenti meghatározás szerinti rétegvíz az Alföld, a Dunántúl, valamint a Kisalföld területein fordul elő, ahol ezeket a medencéket szemcsés, üledékes kőzetek töltik ki. Korra nézve tehát leginkább a pleisztocén és pliocén, mégpedig elsősorban az alsó pliocén, ún. pannon kor, valamint a felső pliocén, ún. levantei kor üledékeiről van szó, mint legelterjedtebbekről. Alárendeltebben idősebb, pl. miocén korban is előfordulhatnak olyan rétegek és körülmények, amelyek rétegvíz kialakulására vezettek. Tekintettel arra, hogy a fö vízadó pannon korszak üledékei igen tekintélyes vastagságúak (pl. Kisköre környékén kb. 1500 - 1700 m) és az Alföld zömét ezek építik fel a pleisztocénnal együtt, ezen rétegekben tekintélyes vízmennyiség tározódik. A rétegvízkészlet zöme tehát tárolt vízmennyiség, amely viszont igen nagy mennyiségű. Mindjárt meg kell jegyezni, hogy a rétegvízkészlet meghatározásánál 1985-ben még nincs egységes és minden szempontból elfogadható eljárás, különösen nem az utánpótlódó készletek felvételénél. Csak tájékoztatásul jegyezzük meg, hogy a Keretterv kereken 80 m 3/s-ra becsülte az ország rétegvízkészletét, amely megadási mód több szempontból sem lehet egészen pontos. Egyes esetekben a tárolt vízkészleten felül számításba veszik a talajvízből utánpótlódható vízmennyiségeket, és ez utóbbit adják meg a rétegvízkészletnek. A rétegvízkészlet meghatározása és a számítási módok azonban elválaszthatatlanok a kitermelés technológiájától, ezért a fö figyelmünket itt erre fordítjuk. Rétegvizeinket szinte kizárólagosan artézi kutak segítségével termeljük ki, ezért a rétegvízkészlet meghatározását az artézi kút adottságaira vonatkozóan tárgyaljuk. Először tehát az artézi kúttal kapcsolatos fogalmakat kell tisztáznunk. Az artézi kút fogalma "Artézi kút"-\A jelölt fogalmunk is - mint minden más fogalom - az időben többször változott. Attól az időponttól kezdve, hogy Európában, Artois grófságban megfúrták az első olyan kutat, amely a terep fölé szökött vizet szolgáltatott, artézi kúton kezdetben a hasonló jellegű kutakat értették, azaz feszített tükrű (nyomás alatti) felszínen kifolyó vizet szolgáltató fúrt kutakat. Magyarországon 1832-ben építették az első felszökő vizű artézi kutat, amelyről tudomásunk van, mégpedig 39,82 m mélységgel Csórón. Az 1880-as évektől kezdődően a kutak fúrása rohamos ütemben emelkedett. 1896ban már 1325 artézi kútról tudunk, 1919-ben pedig 5000ről. Az artézi kutak számának növekedésével az artézi kutak fogalma műszaki körökben megváltozott. Nemcsak a terepszinten magától vizet adó (pozitív) kút számított artézi kútnak, hanem a negatív kút is, amelyben a nyugalmi víznívó a terep alatt van A negatív kutak bevonása az artézi kút fogalmába fölvetette a mélység kérdését. Milyen mélységig talajvízkút és mettől artézi kút? Ezek a problémák nincsenek egzaktul tisztázva. Az általánosságban elfogadott nomenklatúra szerint artézi kútnak nevezzük az olyan furt kutakat, amelyek nyomás alatt álló rétegekből táplálkoznak, tehát ún. feszített víztükörrel rendelkeznek, és a nyugalmi víztükör lehet a terep alatt és fölött is. Jellegzetességük a kutaknak tehát az, hogy megfúráskor a vízadó réteg elérése után a kútban a víznívó a réteg fölé emelkedik. A fenti meghatározás azonban a kutaknak egy igen tekintélyes csoportját kizáija minden meghatározás alól A kutaknak egy másik nagy csoportját alkotják a szabadtükrű talajvízkutak, amelyek talajvízből táplálkoznak, ezért e kutak hidrológiájában a talajvízből való párolgásnak döntő szerepe van. Vannak olyan szabadtükrű kutak, ahol a párolgás gyakorlatilag semmi szerepet nem játszik, tehát nem talajvízkutak, viszont nem is számítanak artézi kútnak a fenti nomenklatúra szerint. Ilyen pl. a számtalan nyíltfelszínű karsztkút, amelyek mészkőből, dolomitból táplálkoznak, vagy más repedezett kőzetbe, pl. homokkőbe, görgetegbe, lejtőtörmelékbe települt nyíltfelszínü kutak. Ez utóbbiakat az érvényes meghatározás szerint nem soroljuk az artézi kutak közé. Az artézi kutak méretezéséről általában Az artézi kutak méretezése tulajdonképpen három részből tevődik össze: hidrogeológiai, kútkiképzési, illetve a vízkiemelő és -továbbító berendezések méretezéséből. E három méretezést egymással összhangban kell elvégezni, mert pl. hiába tud a vízadó réteg megfelelő mennyiségű vizet adni, ha a kútkiképzés miatt azt nem tudjuk - pl. a kis csőátmérő miatt - a rétegből kitermelni. A méretezésnél sorrendben a hidrogeológiai méretezés az első, amelyet tárgyalunk. A hidrogeológiai méretezéshez csatlakozva és annak alapadatai alapján a többi méretezést is el kell végezni, ha azt akarjuk, hogy a víztermelés a kívánalmaknak megfelelő módon és mennyiségben történjen. A hidrogeológiai méretezésnek feladata a vízadó réteg vízadó képességével kapcsolatban bizonyítani azt, hogy az adott kútból milyen feltételekkel mennyi és milyen víz termelhető ki. A hidrogeológiai méretezés tehát elsősorban a vízadó rétegek fizikai és egyéb tulajdonságaival kapcsolatos.
