Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

5. szám - Juhász József: Gondolatok a felszín alatti vízkészlet védelméről

272 tánpótlódású, a teljes értékű védőidomot az alábbiak szerint határozhatjuk meg: A vízhozam és a víz kémiai összetétele szempontjából a tervezett vízmű termelési adatait figyelembe véve meghatározzuk a kitermelhető vízkészletet és ez alapján a stacioner állapothoz tartozó hatásterületet. Ennek horizontális kiterjedése lesz a távolhatás (R); a felső felülete általában a felszín. Kivételt képez az olyan terület, ahol a légszennyezés nagy, és a lehulló csapadék azt a levegőből kimossa, majd a felszín alá szállítja a felszín alatti vízbe. Ilyen esetben a védőidom a víz kémiai összetevőinek védelme miatt a troposzférában húzandó meg, a légszennyezés felső határán. A védőidom alsó határa a termelésbe állított vagy állítandó réteg feküje alatti azon mélységig teijed, ameddig a konszolidációs készlet szerepet játszik a kitermelhető vízkészletben. Akkor hanyagolhatjuk el a konszolidációs készlet mélyebbről jövő részét, ha az a készletszámítás hibahatárán belül van már mind a négy komponensre. Külön vizsgálatot kell végezni a víz fizikai összetevőinek beálló értékére. Közülük fontos lehet a hőmérséklet és radioaktivitás. Mindkettőnél tisztázni kell annak eredő területét, utánpótlódási ütemét és a várható változást előre jelezni kell. Előfordulhat, hogy a víz hőmérséklete a termelés során feltétlenül változni - csökkenni - fog, mert a vízben és a víztároló kőzetben tárolt hő a hőmennyiség döntő faktora és a hőfluxus csak alárendelt jelentőségű. A hőkészlet számításával ebben az esetben tisztázni kell, hogy a kitermelendő hozam hőmérséklete hogyan változik majd az időbea Ha egy kisebb hőmérsékleten egyensúlyba jut a termelt hőhozam, így a védőidom erre a kisebb, de állandó hőmennyiségre teljes értékűnek tekinthető. Tekintettel arra, hogy az adott terület felszínének sokéves átlaghőmérséklete tekinthető a várható stacioner hőhozam-számítás alapjának, ezen a hőmérsékleten a legrosszabb esetben is stacioner helyzetet kapunk. Amennyiben ennél nagyobb stacioner hőmérsékletre van szükségünk (pl. hévíztermelésnél), a termelés során változó hőmérsékletet és az aszimpotikusan elérendő minimális (stacioner) hőmérsékletet meg kell adni. A teljes értékű védőidom felszíni része lesz a teljes értékű hidrogeológiai védőterületnek. Felülről táplálkozó rétegvíz esetén a tápterület határáig tart a védőidom, alul pedig a vízvezető réteg talpa alatt a keresztáramlásba bevont rétegrész felszínéig (3. ábra). Oldalról is táplálkozó réteg esetén teljes értékű védőidom határa a táplálás irányából a felszín alatti vízgyűjtő határa. Az alvíz felől pedig a hatásterület határa 1. Utánpótlódás. 2. Termelésbe állított réteg. 3. Hidrogeológiai védőidom határa. 4. Depresszió felület metszete HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2002. 82. ÉVF

. 5. SZ. Előfordulhat részben alulról táplálkozó réteg is. Ilyen esetben a teljes értékű védőidom a 4. ábrán feltüntetett módon jelölhető ki. Látható, hogy az alsó réteg felszíni tápterületét is - esetleg külön területként - bevesszük a hidrogeológiai védőterületbe. 4. ábra: Alulról és felülről táplált réteg védőidomának kialakítása 1. A termelt réteg. 2. A tápláló réteg. 3. A vízvezető vető. 4.A felső utánpótlás. S. A hidrogeológiai védőidom határa. 6. A hidrogeológiai védőterület A rétegvíztartó rétegre kialakított teljes értékű védőidom csak a természetes vízkörforgás szélső áramfelületéig a védőidomba vont földtani test esetén alakítható ki (5. ábra), ami a gyakorlatban csak a tápterületen vagy annak közvetlen közelében elhelyezett vízmű esetén lehetséges. 5. ábra: Rétegvíz-vezető réteg teljes értékű védőidomának metszete 1. A vizsgált rétegvízvezető összlet metszete. 2. A természetes vízkSrforgás szélső áramvonala. 3. A rétegvíztartó nyugalmi nyomásfelületének metszete. 4. Terepszint 5. A vízmű metszete. 6. A depresszió vetület metszete. 7. A hatásterület metszete. 8. A teljes értékű védőidom metszete. 9. A teljes értékű hidrogeológiai védőterület metszete. 10. A konszolidációs készletet leadó metszet A teljes értékű védőidom kialakítása azt jelenti, hogy az adott vízbázis a tervezett termelési feltételek mellett mind a négy komponensében korlátlan ideig, a sokévi átlag körüli ingadozással termel. A rétegvíz készletek nagy üv értéke miatt sokkal lassabban reagálnak a túltermelésre és a nagyobb "elérési" idő miatt a szennyezés is csak hosszabb idő múlva jelentkezik. Ha azonban egyszer jelentkezik, ezt onnan többé eltávolítani nem lehet. A rétegvíz-tartók sokévi átlagos termelése ma már főleg az Alföldön valamivel nagyobb, mint a rétegvízrendszer utánpótlódása. Ezért a vízbázisok távolhatása nő azaz körülöttük a vízkészlet védelem számára már nem lehet teljes értékű védőidomokat létrehozni. Ha több helyen és több érdekű termelést kell már egymást elérő vagy éppen egymásba metsző védőidomú vízbázisokon folytatni, akkor a rendszert egy védőidomnak kell tekinteni, és a vízkivételek gondos üzemi szabályozásával - a termelés összehangolt