Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)
5. szám - Juhász József: Gondolatok a felszín alatti vízkészlet védelméről
270 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2002. 82. ÉV F. 5. S Z. Amíg például elődeink vagy a mi meddőhányóink rekreációjára vagy a radioaktív hulladékok 600-10 000 éves elzárására költünk hatalmas összegeket, addig természetesnek tartjuk, hogy felszín alatti vízkészleteinket tudatosan és visszafordíthatatlanul szennyezzük és az általunk okozott környezeti károkat nem felszámoljuk, hanem vizeink tudatos tönkretételén dolgozunk. Ha figyelmen kívül hagyjuk a környezetvédelem alapelvében foglaltakat, hogy a felszín alatti vízkészletet kell védeni, és megelégszünk a vízbázisoknak alkalmazott és tervezett földtani tömböcskék vizének védelméről, a mai gyakorlatot még mindig alapvetően meg kell változtatni. A vízbázis-védelem egyértelműsége érdekében a vízbázis (vízműtelep) három jellemző területét különböztetjük meg: 1. a vízbázis területét, ahol a vízkiemelő létesítmények vannak, 2. a vízbázis hatásterületét (ez az a terület, amelyre hatással van a vízbázis, például úgy, hogy ott depressziót hoz létre), 3. a vízbázis hatóterületét. Ezen a területen kialakult vízforgalom hat a vízbázisra A három terület a felsorolás sorrendjében növekszik. Legkisebb a vízbázis területe. Lényegesen nagyobb a hatásterülete. Általában még ennél is nagyobb a hatóterülete, ahonnan a víz vízbázishoz jut. Ez utóbbi legtöbb esetben azonos a felszíni vagy a felszín alatti vízgyűjtőterülettel. Példaként egy hegylábi vízbázist alapul véve: a vízbázis területe egy-két hektár; a hatásterület 30-80 km 2, hatóterülete pedig esetleg több száz négyzetkilométer. A szomszédos hegyvidéken végbemenő vízáramlás, utánpótlás is hat a vízbázisra, ugyanakkor a depressziója oda már nem hat ki. Olyan területen, ahol az utánpótlódás csak felülről lehetséges, a hatásterület és a hatóterület általában megegyezik. A készletek védelme érdekében a földtani környezeten belül egy olyan földtani testet - védőidomot - kell kijelölni a készletek meghatározásával egy időben, amely a vízkészletvédelem fentebb ismertetett szempontjait kielégíti. A hidrogeológiai védelem együttesen és külön-külön vonatkozik az alapvízre, a fizikai-, kémiai és biológiai összetevőkre egyaránt. Az ideális megoldás, ha a víztermelés tervezett időszakában mind a négy komponens azonos marad, vagy az előre tervezett módon a megengedett határértéken belül változik. Azt a földtani tömböt, amelyen belül a termelés kezdetekor kialakult helyzetet meg nem változtatva vagy egyes esetekben javítva a négy komponens állandóságát, vagy terv szerinti változását együtt tudjuk biztosítani, hidrogeológiai védőidomnak nevezzük. Valamely vízbázis köré kialakított hidrogeológiai védőidom biztosítja, hogy a kutatás során megállapított kitermelhető vízhozam, a fizikai, kémiai és biológiai összetevők változatlanok maradjanak a termelés egész időtartama alatt, v. a kutatásnál meghatározott időbeni változást mutassák. A védőidom kialakítása így a termelő és felhasználó szempontjából alapvető fontosságú. Az egymás közelében elhelyezett vízműtelepek gyakran nem teszik lehetővé különkülön hidrogeológiai védőidomaik kialakítását, mert azok egymásba metszenének. Ilyenkor, ha az egyes vízműtelepek hatnak egymásra, sőt a hatásterületek is átfedik egymást, közös hidrogeológiai védőidomot kell kijelölni. A hidrogeológiai védőidom az adott vízbázis utánpótlási feltételeinek megfelelően felérhet a troposzférába (ha a csapadékbői nyeri utánpótlását), a felszínre, vagy - ha nincsen utánpótlás és mélyen van a termelendő rétegvíz - maradhat a felszín alatt. Az alsó határa a termelt réteg feküje alatt marad olyan mélyen, ahonnan már utánpótlódásra nem számítunk, és amely rétegre már a termelésnek nincsen kihatása. A hidrogeológiai védőidom felszíni metszetének felülete a hidrogeológiai védőterület. Tekintettel arra hogy a káros beavatkozások jelentős hányada a felszínen történik, a hidrogeológiai védőterület a védőidom kiemelkedően fontos eleme. A hidrogeológiai védőidom olyan kell legyen, hogy a vízbázis víztermelésének mind a négy komponense megtartsa eredeti, induláskori állapotát, ill. a vizsgálatkor már előrelátható változást mutassa csak. Ha egy vízmű a kutatás és tervezés során egy meghatározott vízhozam és minőség kitermelésére készült, ezeket a tulajdonságait bármeddig fenntartsa vagyis az adott termelő vízbázist unokáink és azok dédunokái is ugyanabban a formában hasznosíthassák Ha ezt nem így biztosítjuk, akkor ugyanazt tesszük mintha a kommunális, vagy veszélyes szennyező anyagokat kellő védelem nélkül dobáljuk szét, és elváljuk unokánktól, hogy ha majd az általunk elhelyezett szennyezések okozta kár már kibírhatatlan, ők tegyenek valamit, ahelyett, hogy mi gondoskodtunk volna saját szemetünk károkozásának megakadályozásáról, megfelelő elhelyezéssel. Egy olyan esetben, amikor nem település, hanem egy ipartelep mezőgazdasági telep előre meghatározott idejű vízigényéről van szó, a védőidom lehet korlátos ideig működő, de elsősorban mennyiségi szempontból. Vízminőséget rontani ilyen esetben sem szabad. Az időleges védelmet nyújtó megoldások álszenteskedő köpenybe bújtatott időzített bombák, amit a természettudományt ismerő és a jövő nemzedéke előtt felelősséget vállaló szakember soha nem alkalmazhat. A felszín alatti vízkészletek védelme azt jelenti, hogy azokat mind mennyiségileg, mind minőségileg meg kell óvni minden olyan behatástól, ami a természetes vízkörforgalom során bekövetkező mennyiségi és minőségi változásokon túlmenően, káros változásokat okoz. Ebből az alaphelyzetből kiindulva a felszín alatti vizeket mennyiségileg és minőségileg csak annyira szabad antropogén oldalról terhelni, hogy azok a módosítás után olyan új egyensúlyi vízháztartási állapotot vegyenek fel, amellyel továbbra is belesimuljanak az eredeti természetes dinamikus állapotba A vízkészletek védelme tehát dinamikus készleteknél azt jelenti, hogy a megváltoztatott vízháztartás során kialakuló új dinamikus egyensúly az eredeti természetes vízforgalomhoz képest semmi esetre se jelentsen olyan káros állapotot, aminek az elhárítására később beavatkozási kényszer alakuljon ki. Sztatikus vízkészletek esetén a felszín alatti vízkészletek védelme azt jelenti, hogy az előre elhatározott kibányászás során a készleteket semmi olyan külső antropogén behatás nem éri, ami a tervezett kivételt mennyiségi, telepnyomás változási, vagy minőségi vonatkozásban módosítja. A vízkészlet védelmét szolgáló védőidomon belül az előző feltételek mind térben, mind időben teljesüljenek. Ha a felszín alatti vízkészletek védelmét a felszíni vízkészletéhez hasonlítjuk, akkor nem csak a vízbázishoz érkező víz minőségét kell megkötnünk, hanem az indulási oldalon a beadott szennyezés mennyiségét és koncentrációját is, hogy a szennyező anyag szivárgása közben sehol ne okozzon kárt se kémiailag se biológiailag. Ez a feltétel például a mezőgazdaság által mutatkozó "túltrágyázás" felszín alatti vízbe jutó nitrát stb. maximumát is elő kell írni. A szennyező anyagokat jelen vizsgálatunk esetén két nagy csoportba sorolhatjuk: - a lebomló, és a - nem lebomló szennyező anyagokra Időben pedig:
