Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

4. szám - Tamás Enikő Anna–Kalocsa Béla: Hozzászólás a fokokról szóló cikksorozathoz

242 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2002

. 82. ÉVF. 4. SZ. tudjuk, megnövekedtek a belvízgondok. Ez azonban már más történet. A fokok történetiségét és funkcióját illetően a szóban forgó cikkben felvázoltak megerősítésére nyilván fog még okleveles forrás-anyag napvilágra kerülni. Ezek azonban a fok szó jelentéstartalmát illetően lényegesen újat nem fognak hozni Gondoljunk csak a vita során érvként felvonultatott régi szóhasználatokra. Ezek teljesen megbízhatatlanok. Támaszt találhatnak bennük azok is, akik a fok mesterséges voltát vallják és azok is, akik azt természetes képződménynek tartják. Etimologizálással tehát célt nem érünk. Ezért tartom fontosnak, hogy, ha már a kérdés fbimerült, kizárólag természettudományos alapon egyértelmű választ fogalmazzunk meg. Faludi Gábor és Kalocsa Béla írásának azon kitételében, miszerint a fok áradás-apadás alakította természeti képződmény is emberi létesítmény is - volt, lehet -, de mindig konkrét; az is ... is- sei ezért nem tudok megbékélni A szóhasználat zűrzavarán felülemelkedve kell eldöntenünk: ember ásta csatorna, vagy természet alkotta meder a foki Cikkeimben tudományos megfigyelések, régi térképek és leírások bizonyságára építve foglaltam állást a kérdésben, és fogalmaztam meg azon meggyőződésemet, miszerint - az ismétlésért elnézést kérek -, eredendően a fokokat nem emberek ásták, hanem a természet alkotta. Voltak csatornák, amelyeket - analógia alapján - foknak neveztek, ezt senki sem vitatja, de ember ásta fok - hogy a vitatott cikk stílusának megfelelő kifejezéssel éljek - : a contradictio in terminís kategóriába tartozik, azaz: fából vaskarika. Ettől függetlenül tisztelem a cikk íróinak azon alapállását, hogy nem azt keresték ami szétválaszt bennünket, hanem azt, ami összeköt, és örülök, hogy hozzászólásukkal árnyalták, gazdagították a fokokról meglévő ismereteinket. Outlet or canal? Comments on the article Reflections on a debate by Faludi, G - Kalocsa, B. (This journal, No. 2, 2002) Deák, A. A. Abstract: Field observations, a study of old maps and documents have convinced the author that the outlets were not excavated but were natural discontinuities in the dikes deposited by rivers along their banks Keywords: Outlets, flood plain farming. Hozzászólás a fokokról szóló cikksorozathoz Tamás Enikő Anna Alsó-Duna völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség, Baja Kalocsa Béla Alsó-Duna völgyi Vízügyi Igazgatóság, Baja Kivonat: Kulcsszavak: A tanulmány célja, hogy a fokgazdálkodásnak, illetve a fokok kialakításának tervszerűen véghezvitt, száz százalékban ember-kezdeményezte voltát megkérdőjelezze. Fok mindig létezett, az ember előtt is, amióta kanyargós folyók vannak. Hogy mióta és miért nevezik az emberek a fokot foknak? Erre a kérdésre a legjobb választ a régi térképek tanulmányozása adhatja: amit azokon foknak jelöltek, az fok, tekintet nélkül arra, hogy a természet, vagy ember formálta-e. fok-gazdálkodás, vízgazdálkodás, folyószabályozás. A Gemenccel és a környező Sárközzel kapcsolatosan gyakran halljuk a fok kifejezést, és főképpen régebbi, történeti forrásokban, valamint néprajzi írásokban a fokokat, mint az alsó-dunai ártér jellemző szereplőit találjuk meg. A híres középkon utazó, Marsigli zavarba jött, amikor latin nyelvű leírásában a fokok tárgyalásához érkezett: nem találta a nyelvben a magyar fok szó pontos megfelelőjét. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy írásos művéhez tőle telhetően precíz rajzokat készített, s ezekből megtudhatjuk, hogy a fokok az ártéri „halastavakat" (holtágakat) folyásirány szerint alulról tápláló csatomaszerű medrek amelyek az árhullámok vizét az ártér belsejébe, majd onnan kivezetik. Marsigli látta, hogy a „nép" a fokokat használja - hajóznak rajtuk malmokat vontatnak halásznak bennük -, és karban tartja, valószínűleg ezért feltételezte, hogy a fokok tervszerű emberi tevékenység alkotásai. A néprajzi szakirodalom ezen a szálon elindulva megalkotta a fokgazdálkodás fogalmát, sőt, elteijedt az az elmélet is, hogy nemcsak gazdálkodási céllal, hanem az árhullámok szétterítése, ártérre való lassú, fokozatos bevezetése céljával alkották a fokot a középkori (esetleg még régebben itt élő) emberek mégpedig az övzátonyok átvágása által. Az Alsó-Duna-völgyi fokokhoz hasonló terepalakulatokat a Tisza és több más folyó (Dráva, Bodrog, stb.) mentén is találunk (nem véletlenül használjuk a „terepalakulat" kifejezést a fokra). Éveken keresztül szinte minden szabadidőnket a Gemeneben és a Dunán töltjük legnagyobbrészt madarászással, az élővilág megfigyelésével. A terepbejárások során azonban egyre többet beszélgettünk a terület vízgazdálkodási problémáiról, és azok lehetséges megoldásáról is. Megismertük az itteni hullámteret, egyedülállóságát mind vízgazdálkodási, mind természetvédelmi szempontból. Természetesen, olvastuk dr. Andrásfalvy Bertalan nagyszerű könyvét, amelyben az ártéri gazdálkodásról oly részletesen ír; rengeteg előadást hallottunk és tanulmányt olvastunk a témában. Közben persze igyekeztünk nyitott szemmel járni a világban, s a fok észrevétlenül főszerephez jutott gondolatainkban. Ami irományunk megfogalmazására késztet: a napjainkban többször felbukkanó vita a fokok eredetéről. A fok szót a magyar nyelv többféle értelmezésben használja Marsigli annak idején - többek között - a ruptura szóval magyarázta latinul, amely szakadást jelent Az egyszerűség kedvéért egyelőre legyen a fok valamiféle árok - ha nem is tekinthetjük a fok és árok szavakat egymás szinonimáinak, hát legalább rokon értelműek. Most nézzük, mi mindent nevezhetünk a gyakorlatban foknak. 1.) Fok: szirt, földnyelv csúcsa, szárazföldnek a tengerbe benyúló része, szűkület, tű foka 2.) A Tisza mentén azt a pontot, ahol a folyó partvonala a legalacsonyabb volt, tehát ahol áradáskor a víz a hullámtérre kilépett, a népek foknak nevezték 3.) A sárközi falvak népe számára a falu alatt húzódó ős Duna-meder maradványok a fokok (amelyeket később belvízlevezető és öntözési céllal csatornává alakítottak). így pél-