Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)
3. szám - Könyvismertetés (Borhídi Attila: Gaia zöld ruhája)
176 HIDROLÓGIAI K . OZL ONY 2002. 82. ÉVF. 3. SZ. Könyvismerteté s Bor hídi Attila: Gaia zöld ruhája (Magyarország az ezredfordulón. Stratégiai Kutatások a Magyar Tudományos Akadémián. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2002,. 331 old.) * Mikor kezembe vettem ezt a könyvet, azonnal rabul ejtett. Már a címe is, mely mindössze három szó, de benne van egy kivételes képességű elme kivételes rajongása a természetért. Mit is árul el nekem ez a cím, aki nem vagyok botanikus és nem ismerem túl jól a szerzőt? Azt, hogy művelt, azt, hogy nagyon szereti a szakmáját, és azt, hogy nagyon szereti a természetet Szerencsés ember tehát, mert azzal foglalkozhat, amit szeret. Belelapozva a könyvbe, magával ragadott olvasmányos stílusa. Tökéletes ötvözete a szakkönyvnek és a népszerűsítő irodalomnak. Megérezzük belőle azt az elhivatottságot, amit a szerző érez a szakmája iránt, osztozni tudunk fájdalmában, amit a sebzett bolygó iránt érez, átérezzük a belőle áradó szeretetet, amelyet Gaia iránt táplál és tanúi lehetünk annak, hogyan váltja be ismét küldetését, az alkotó ember tenni vágyását, hogy a ránk bízott földi létet szebbé tegyük, Gaia szépségét megőrizzük. A könyvben Borhídi Attila varázslatos időutazásra visz el minket. Megtudhatjuk belőle, hogy miért egyedi és különleges a Naprendszerben a Föld, hogyan és miért válhatott az élet kialakulásának helyszínévé, tanúi lehetünk az élet megszületésének, az első növény szárazföldre "lépésének", a Föld "virágba borulásának", az őserdő születésének és az ember okozta károknak, pusztításnak. Úgy barangolhatunk a kontinenseken, hogy ki sem tesszük lábunkat a szobából. Bejárjuk a Földet az egyenlítőtől a sarkokig. A melegtől mohón isszuk a frissítő kókuszdió levét, miközben megtudhatjuk hány emeletes az esőerdő, amelyben számtalan növénycsoda él, "a növényvilág szépségkirálynői", az "elevenszülő növények", a törzsén virágzó ágyúgolyófa és virslifa. Ugyanis - ahogy azt a könyvből megtudhatjuk - az egyenlítői éghajlat alatt a fák nem hoznak minden évben új hajtásokat, amelyeken a virágrügyek is fejlődhetnének, hanem a vastag ágakon és a törzsön fejlesztik ki virágrügyeiket. Kortyolunk "korunk karnemövénye, a kávé" zamatos italából, a gyerekek kedvencéből, a kakaóból, majd nosztalgiával gondolunk vissza ezekre a kortyokra a "szomjúság hazájában", a sivatagban, ahol "csak néhány nap az élet". Gondolatban kézen fogva andalgunk a mediterrán kék ege alatt, "ahol könnyű babérkoszorút fonni" Megfőzzük a rizst, és hozzá teát ízlelgetünk, majd átsétálunk a "virágpompás feketeföldek" vidékére Itt megértjük, miért pusztulnak az erdők, hogyan alakítja át a kasza a tájat. Majd a "Földet körülölelő erdőn", a fenyvesek birodalmán át dideregve emlékezünk a trópusok melegére a "rénszarvasok hazájában". De vannak növények, "akik a jég hátán is megélnek". S nem kell megijednünk, nem biztos, hogy vér színezi vörösre a havat. Lehet, hogy csak a vérmoszat C Chlamydomonas nivalis) "gondolta" úgy, hogy elérkezett az idő egy kis "fickándozásra", hisz mikor "megnyúlnak a délutáni árnyak", újra "jeges dermedtségbe" kell merülnie. Sorsában osztozik a jégféreg, a gleccserbolha, a baktériumok és gombák. Bár nincs búvárruhánk, lemerülünk a tenger mélyére, hogy ott is megismerjük a "lebegő törpéket és úszó óriásokat". Ki gondolná, hogy "egy grammnyi alga annyi szerves anyagot termel az időegység alatt, mint 8-10 gramm falevél"? S noha a tengerekben nincs virág, de a virágok szépségét a tengeri állatok utánozzák. "A mesék elvarázsolt kertjei ezek, és mégis létező valóságok; nem a fantázia szüleményei, hanem egy másik elem különös világa, ahonnan egykor az egész szárazföldi élővilág elindult küzdelmes, hódító útjára". A tenger sós vizét a parton fújó szél szárítja le rólunk, miközben megértjük, milyen küzdelmet folytatnak a növények, hogy ebben az erős szélben is életben maradjanak, figyeljük, hogy "hódolnak meg a dünék". Majd felkapaszkodunk a magas hegyekbe, megmásszuk a Kárpátokat, a Kordillerákat, ropognak a lábunk alatt a reggeli nap hatására a talajból tömegesen előtörő jégkristályok a Kilimandzsárón, miközben reggel 8-kor belebotiunk egy fagyott palástfííbe De sebaj, délelőtt 10-re üde zöld virágzó tüneménnyé válik, érdemes tehát azt a két órát a táj szépségében gyönyörködve kivárni S ha még tart az energiánkból, elzarándokolhatunk a "legek hegységébe", a Himalájára, mely nemcsak "a legmagasabb, a legnagyobb tömegű, de itt esik a Földön a legtöbb csapadék is, itt van a legmagasabban az erdőhatár, és itt hatolnak legmagasabbra a virágos növények". Majd megtudjuk, hogy a növényvilágot ért támadásra (környezetszennyezésre, természetkárosításra) a növényvilág is támadással válaszol. Légiháborúba kezdett (pollenallergia), járványszerű gombás megbetegedésekkel tizedeli veteményeinket, az elpusztításukra szánt mérgek egy részét szerveikben felhalmozva élelmiszereinkben visszakínálja nekünk, vagyis saját fegyvereinkkel győz le minket". S az emberi társadalom még mindig az erő pozíciójából tekint a növényi társadalmakra. Pedig, ha számításba vesszük, hogy az ember léte alapvetően a növényvilágra van utalva, rá kell ébrednünk arra, hogy ezt a háborút az ember semmiképpen nem nyerheti meg, s a tartós hadiállapotból is csak az emberi társadalom kerülhet ki vesztesen." Az elején feltettem a kérdést, mit árul el a cím. Most, végigolvasva a könyvet, felteszem a kérdést, mit árult még el a könyv a szerzőjéről azon túl, amit a cím? Azt, hogy aki irta, hatalmas rálátással rendelkezik a széles értelemben vett szakterületére. Nemcsak szeretni, de megszerettetni is képes a természetet. Talán szokatlanul sok volt az idézőjel ebben a könyvismertetésben, de a szerző annyira szép szavakba öntötte mindazt a sok szeretetet, amit a természet iránt érez, hogy vétek lett volna más szavakat keresni helyettük. Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki szeretné ismereteit elmélyiteni a növényvilágról, aki sokat utazik, és szeretné jobban megérteni az útja során őt körülvevő természetet, akmek nincs módja utazni, de szeretné megismerni különböző tájak természeti világát. Mindazoknak, akik már dobtak el szemetet a természetben, engedtek bele szennyezett vizet egy-egy folyóba, tóba, fújtak vagy bocsátottak ki ártalmas füstöt a levegőbe, mindazoknak, akik ezt még nem tették meg, de nem érzik a felelősségét annak, hogy ez milyen következményekkel járhat, s végül mindazoknak a döntéshozóknak, akiknek módjukban áll tenni azért, hogy gyermekeink is olyan szépnek láthassák ezt a világot, ahogyan azt a szerző láthatta. Acs Éva
