Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

3. szám - Szabados Csaba: A három Körös és Berettyó magyarországi szakaszának lebegve szállított üledékei és kapcsolatuk a vízgyűjtő terület kőzetösszletével

150 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2002. 82. ÉVF. 3. SZ. Körös lebegtetett hordalékszemcséinek átlagos átmérői 0,03-0,07 mm között vannak. A legnagyobb szemek mérete 0,6 mm, de gyakoriak a 0,3 mm-es szemcsék. A vízállás növekedésével a Fekete-Körös lebegtetve szállított hordalékának átlagos szemátmérője csökken. Tehát a nyári magasabb középvíznél, a nagyobb vízhozamnál és középsebességnél, amikor jelentősen nagyobb a lebegtetve szállított hordalékhozam és a víz középtöménysége, a szemátmérőt tekintve pedig finomabb a hordaléka. Szoros kapcsolat van tehát a lebegtetett hordalékszállítás és a folyó vízjárása között: a vízhozam, középsebesség növekedésével nő a hordalék mennyisége is. 4. ábra. A Fekete-Körös (1999. 04. 22,-i) lebegtetett hordalékának szemeloszlási görbéje Remete szelvényében •J^ÁUkJ^j,, 5. ábra. A Fekete-Körös lebegtetett hordalékának főelem összetétele. (AGK 7210.) (Jelmagyarázat a 2. ábránál) A szediment-petrográfiai vizsgálatok során elkülönítettük a 2,75 fajsúlynál nagyobb ásványokat (3. táblázat) A könynyű (kb. 98-99 %) és a nehéz (kb. 1-2 %) frakciójú ásványok alapján a folyó lebegő anyagának összetevői érdekes eredményt adtak. A nehéz frakciójú ásványok: ortopiroxén hipersztén (kb. 13 %), barna amfibol-zöldamfibol (kb. 10-30 %), magnetit (kb. 8 %), gránát (kb. 8 %), klinopiroxén-augit (kb. 12 %). A fennmaradó százalékban (kb. 47 %) főleg limonitos foltok, de turmalin, klorit, epidot és apatit is előfordulnak. A nehéz ásvány összetevői relatíve kisebb mennyiségben fordulnak elő a Fekete-Körösben, mint a Fehér-Körösbea A kisebb fajsúlyú összetevők (kvarc, földpátok, muszkovit, agyagos szemcsék) mennyisége jelentós. Feltűnően nagy a kvarc-muszkovit tartalom. A gránát és ritkán a mikroklin is előfordul. Ezek a Bihar hegység kristályos pala és gránit övéből származnak. A Fekete-Körös bázikus vulkáni területeket csak kismértékben érint (Petrosz-Körös). A Fekete-Körös ásvány összetétele, tehát nagyon hasonlít a Fehér-Körös összetételére, azonban a mennyiségi eltérések (a bázikus és savanyú kőzetalkotó ásványok között) jól jelzik a Fekete-Körös vízgyűjtő területe geológiai viszonyainak másságát. A Kodru hegység alapját gránit, muszkovitos gránit, pegmatit, aplit telérek, míg a Kodru kristályos paláit kvarcit szaruszirtek és turmalinos amfibolos palák alkotják. így elképzelhető, hogy ezek lepusztulásából származó törmelékek kerültek a permi rétegekbe. A Fekete-Körös mellékfolyói átvágva ezeket a törmelékes permi és pleisztocén üledékeket, lebegtetett hordalékukban hordozzák e kőzetek ásványtársaságát. A kvarc előfordul saját alakkal (gránit eredetű), de főleg hullámos kioltású, ill. mozaikos szerkezetű korrodált kvarcszemeket találunk, amelyek a lepusztulási területről (perm homokkő, pliocén pannóniai homokrétegekből) kerültek a folyóba A jelentős vastartalom (limonit) feltehetően a pannóniai homokból került be. A jól meghatározható ásványszemcsék között nagy mennyiségű kalcitos-kloritos-agyagásványos-limonitos elegyrészek találhatók. Elkülönítésük gyakorlatilag lehetetlen, ezért szükséges alkalmazni a röntgendiffraktogramokat (5. ábra). A röntgen-diffraktogramok alátámasztják az ásvány vizsgálatokat. Az ÁGK 7210-es minta földpát (Fp) és kvarc (Q) tartalomban gazdag. A 15° alatti Teta skálán viszonylag kevés a klorit (Ch), de magas a muszkovit (Mu), kaolin (K) és agyagásvány tartalom. Az agyagásványok közül a kaolin és montmorilonit feltehetően gránát, földpát, muszkovit mállása során keletkezhetett. Etilén glikollal (EG) kezelt mintánál jól látszik, hogy a Mu és K csúcsok elmozdultak és elváltak a Ch csúcstól. Az energiadiszperzív röntgen analizátor segítségével a Fekete-Körös lebegtetve szállított üledékeiben található kémiai elemeket határoztuk meg. A 7210-es minta magas Si, K tartalmú Összehasonlítva a Fehér-Körös mintáival hasonló elemeloszlást mutatnak. Nyomelemekben szintén szegény (12. táblázat). A Sebes-Körös Az Erdélyi-medencében 700 m magasságban a Bihar hegység ÉK-i lábánál ered. A folyó hossza 209 km, vízgyűjtőterülete a Berettyóval együtt 9119 km

2, nélküle 6247 km

2. A Királyerdő, a Meszes és a Réz hegység között tör utat felsőszakasz jelleggel. A révi völgyszoroson áttörve ér a pannóniai térszínre és lelassulva Nagyvárad után éri el a magyar határon az Alföldet. Paleozóos kristályos pala és gránit kőzetből ered. Esése 5-6 m/km. Bánffyhunyad környékén már eocén, oligocén rétegekben halad. A Sebes (17 m/km), a Drágán (20 m/km) és a Setét (Jád: 2lm/km) patakok nagyobb eséssel torkolnak a Sebes-Körösbe, jelentős harmad-időszaki vulkanikus törmeléket szállítva a Vlegyásza eruptívumából. A Vlegyásza vulkanikus tömege 30 km szélességben terül el a Jád és a Sebes völgye között. É-felé a Meszes hegységig nyúlik el. A felső kréta kéregmozgások során kialakult törések mentén nagy mennyiségű magmás kőzetek keletkeztek, mélységi (diorit, granodiorit, gránitporfir) és kiőmlési (andezit, dacit, riolit) összetevőkkel. A Drágán völgyében és torkolatánál kvarciteres konglomerátumok (triász) kvarcit és homokkövek találhatók. Csúcsa környékén újra kristályos pala, csillámpala kőzetekben halad, majd Révig mezozóos mészkőbe vágta be magát. Révnél liász korú szürke mészmárgák, vörös barnás mészkövek, kréta korú márgás mészkövek és homokkövek váltják egymást (Gozau rétegek). Komicel környékén erősen mállott biotitos kvarcandezit, trachit és riolit kőzeteket tár fel. Bárodnál harmadkon rétegekben, majd ettől kezdve triász, jura mészkövekben halad (pl. Révi völgy). Mállott kvarc és gránát tartalmú kőzeteket is érint Csúcsa és Feketetó környékén. Ezek után perm kőzetekben halad a Ki-