Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

3. szám - Veress Márton–Zentai Zoltán–Tóth Gábor: Adalékok a lépcsős mésztufa-gátak képződéséhez (Pamukkale, Törökország)

VERESS M - ZENT AJ Z. - TÓTH G.: Adalékok a lépcsős mésztufa gátak képződéséhez 143 1. kép: Képződő gát-medence együttesek 2. kép: A térképezett gát-medencés térszínrészlet környezete (a háttérben látható fal azáltal jött létre, hogy az öntözővizet a lejtőn hosszabb időn keresztül ugyanazon a helyen tartották) - A gátak mögötti medencék feltöltöttségének milyensége és mennyisége igen változó lehet. Előfordulhat, hogy a gát belső felülete ellankásodik a hozzátapadt, gömbös kifejlődésű mészkiválások következtében. Megfigyelhető néha, hogy a gátak mögötti medencéket sokszögszerűen kifejlődött alacsonyabb mellékgátak hálózzák be. A kevésbé kitöltött medencékben a kiválás esetenként dm-es magasságú és szélességű halmokat (kúpokat) képez. A kúpok, amelyek anyaga többnyire ugyancsak gömbös kifejlődésű, szabálytalanul rendeződnek el és rendszerint a medence középső részén csoportosulnak. A medencék különböző mértékben töltődhetnek fel. A kitöltés lehet kisebb, vagy nagyobb mértékű, illetve a medencék feltöltődhetnek a gátak tetőszintjéig. A kivált anyag lehet laza, kézzel morzsolható, de lehet kemény, átkristáiyosodott is. Az ilyen átkristályosodott anyagú medence felszíneken gyakoriak a mikrogátas rendszerek. Ekkor a medence a gát tetőszintjéig feltöltött és a kivált anyag átkristályosodott. Feltehetően a medencék feltöltődését a gát magasodási ütemének lecsökkenése okozza. b.). A térképezett felszínrészlet morfológiai jellemzői (I. ábra, 2, 3. kép). 1. ábra: Egy pamukkalei gát-medencés térszínrészlet kiválás morfológiai térképe Jelmagyarázat: 1. gát, 2. felül túlhajló és mikrogátakkal borított, alul függőleges külső gát fal, 3. gumós felületű belső lankás oldalú gátfal, 4. mikrogátakkal borított félkup, 5. félkúp mélysége a határoló gát tetőszintjéhez képest (méterben), 6. borsóköves, gumós felületű kúp, 7. kúp magassága (méterben), 8. medence pereme, 9. laza porózus, gyengén rétegzett édesvízi mészkővel részben kitöltött medence, közel vízszintes medence aljzata, 10. medence mélysége alulról határoló gát tetőszintjéhez képest (méterben), 11. medence mélysége a felülről határoló gát tetőszintjéhez képest, 12. a felszín lejtés iránya, 13. feltételezett vízáramlási irányok A térképezett terület teljesen víztelen, így képződményei ma már nem fejlődnek. Itt alapvetően gátak és medencék (gát-medence együttesek) a jellemzőek. Azt a gátat, amely adott medencét fentről határolja felső gátnak, amely alulról, alsó gátnak nevezzük. A terület főbb morfológiai sajátosságai az alábbiak. - A gát-medence együtteseknek egy nagyobb (hosszirányban a medence 1 m-nél nagyobb) és egy kisebb (hosszirányban a medence 1 m-nél kisebb) változata különíthető el. - A nagyobb gáí-medence együttesek gátjai leggyakrabban lejtésirányban domborodnak (egyetlen esetben megfigyelhető ezzel ellentétes irányú íveltség). A viszonylag kisebbek egyetlen ívből állnak, a nagyobbak többől. Az utóbbiaknál előfordulhat, hogy a gát egyenes (de kisebb hullámos, kanyargós lefutású szakaszokra különül). - A kisméretű gát-medence együttesek (mindig lejtésirányba domborodó gáttal) ott helyezkednek el egy-egy nagyobb medencében, ahol az azt felülről határoló gátak ívei egymásba csatlakoznak. 3. kép: A térképezett gát-medencés térszínrészlet (tussal a gáttető kihangsúlyozva)