Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

3. szám - Andó Mihály: A Felső-Tisza vízrendszer hidrogeográfiai adottságai

134 HIDROLÓGIAI KÖZLÖN

Y 2002. 82. ÉVF. 3. SZ. szolút maximum csapadék értékei a vízrendszer eléggé kiegyensúlyozatlan hidrometeorológiai sajátosságát jelzik. Ennek főleg az az oka, hogy a vízrendszer földrajzilag olyan mérsékeltövi régióban fekszik, ahol a különböző típusú légtömegek (kontinentális, óceáni, mediterrán, arktikus) gyakran aktív kölcsönhatásba kerülnek egymással. Értékelve a makroszinoptikus helyzetek évi és havi %-os előfordulási gyakoriságát és hatásnagyságát a Kárpát-medencében az alábbi típus előfordulások tapasztalhatók. „A" = Az anticiklon centrum a Kárpát-medence felett helyezkedik el Nyáron gyakori jelenség, a szélirány határozatlan jellegű, és tartós szárazság uralkodik. „Ac "= Az anticiklon centrum a Kárpát medencétől keletre helyezkedik el. A szélirány dél, délkeleti, viszonylag száraz időjárás, esetleg kisebb csapadék lehetséges. „Am"= Ny-i irányból érkező azori anticiklon leggyakrabban északnyugati széllel, nyáron hűvös, szeles, csapadékos, télen enyhe időjárást okoz. „An"= Az anticiklon centrum a Kárpát medencétől északra van. Jellemző az északi, északkeleti szélirány, a csapadék képződési lehetőségek meghatározhatatlanok. ,,Cm"= A Kárpát medence felett ciklonális helyzet van. Ez leginkább hidegfront átvonulás előtt gyakori jelenség. Nyáron csapadékmentes, télen csapadékos időjárást okoz, déli, délnyugati szél kíséretében. „AB"= Az anticiklon magja a Brit szigeten, vagy az Északi tengeren van. A Kárpát-medencében változó. Észak-északnyugati széliránnyal, csapadékos időjárást okoz. „ CMm "= Déli-délkeleti széliránnyal, erőteljes mediterrán ciklon tevékenységet jelent. Nyáron a Kárpát medence nyugati és déli részein 50 mm/napot meghaladó csapadék is képződhet, télen a medence északi és keleti részén okoz bő csapadék hullást. „As "= Az anticiklon centrum a Kárpát medencétől Délre van. Csapadékszegény időjárás az uralkodó déli-délnyugati széliránnyal. „Ny"= Nyereghelyzet, változó széliránnyal, többnyire, derült, száraz időjárás uralkodik. A Kárpát-medence egészére kiterjedő légköri advekció általában nem egyenletes csapadékeloszlású. Többnyire nagyhozamú és erőteljes csapadék tevékenységek csak kisebb területekre korlátozódnak. Ennek oka a felszín domborzatában kereshető. A hegyek fekvése, alakja, magassága, lejtőinek meredeksége, a felszínt borító növényzet, stb. az orográfiai csapadékképződés legfontosabb belső tényezői. Pl.: a Máramarosi havasok É-D-i irányban húzódó gerincei az északnyugati-nyugati-délnyugati szelek előfordulásakor "csapadékfogó" szerepet töltenek be. A legnagyobb esőzések itt általában akkor keletkeznek, amikor a felerősödött Atlanti óceáni ciklon tevékenysége, s az ezzel együtt járó légnyomási minimumok centruma, amely a Lengyel-síkság, és Ukrajna területén helyezkedik el. Ilyenkor a hegység szélnek kitett oldalán a légáramlás gyors emelkedése intenzív csapadék kiválását eredményezheti. A vízrendszerben a felsoroltakon kívül ehhez hasonló orográfiai adottságok még számos helyen előfordulnak, mivel a csapadék mennyisége a tengerszint feletti magassággal növekszik. így érthető, hogy a csapadékeloszlás térképe, a lefolyást ábrázoló térkép is a domborzat alakulását tükrözi. A tiszai vízgyűjtő legmagasabban fekvő pontjain az átlagos évi vízkészlet meghaladja az 1000-1200 mm-t. A lefolyási tényező értéke az Alföldön lecsökken 0,1 alá, a magashegységben meghaladja a 0,8-at. Az évi közepes vízszállítás (KöQ) nemcsak a vízgyűjtő terület kiteijedésétől, hanem magassági fekvésétől, csapadékosságától, lejtésviszonyaitól stb. is függ, a mellékfolyók fontossági sorrendje a vízhozam szempontjából lényegesen más, mint a vízgyűjtőjük nagysága szerint volt. Viszonylagos jelentősége természetesen a Felső-Tisza mellékfolyóinak a legnagyobb, hiszen vízbőség tekintetében közel állnak befogadójukhoz. így a Visó csaknem megkétszerezi a Tisza vízhozamát (pontosabban 84 %-ot ad hozzá), a Szamos is még másfélszeresre növeli (57 %-kal) sőt az Iza meg aTarac is megelőzi a jóval bővebb vizű Marost. Az egyes évek vízszállítása elsősorban az időjárástól függően tág határok között változik. így a Tiszán az évi vízszállítás lecsökkenhet a sokévi átlag felére, de a nedves esztendőben meghaladhatja a kétszeresét. Általánosságban megállapítható, hogy a Tisza vízgyűjtőjében a tavaszi hónapok a legbővebb vizűek. • EZ) £D EZ) Hü SSs BS 5. ábra Az átlagos lefolyási hányad területi megoszlása • ' Q «-•«•-•• ED EID

' 6. ábra. Vízfolyás sűrűség (km/km

2) A nagyobb kiteijedésű vízgyűjtőkben gyakran elhúzódik az olvadékvizek összegyülekezése úgy, hogy a vezető szerepet április hónap veszi át. A Felső-Tiszán a legnagyobb árvizek a csapadékeloszlás jellege miatt a tavaszi és téli hónapokban jelentkezhetnek. A téli csapadék, amely a többi évszakhoz viszonyítva itt is kevesebb igen gyorsan olvad el, így tavasz elején és a tavaszi meleg esőkkel együtt tetemes vízmennyiségeket zúdít a Középső- és az Alsó-Tisza vidékére. Az olvadás rendszerint