Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)
1. szám - Scheuer Gyula: A nyugat-gerecsei pliocén és quarter mészképző hévforrások paleo-karszt-hidrológiai vizsgálata
12 HIDROLÓGIAI K07.I. ÖNY 2002 . 82. fiVF. 1. S7. 3.2.2. A hévforrások mészképző szakaszainak vizsgálata A gerecsei hévforrások keletkezésüktől - végleges elapadásukig forrástípusoktól függően különböző fejlődési szakaszokon mentek át. Ennek egy-egy állomását a jelenlegi hévforrások is szemléletesen bizonyítják. A forráskilépések kezdeteit un. "szökevény források" képviselik, amelyek az adott vízfolyás medrében törtek fel, pl. a Dunában. Ilyen recens mederforrások számos helyen ismertek pl. Esztergomnál és a Budai-hegység keleti előterében. A mederforrások nyilvánvalóan nem lehetnek mészképzők, mert olyan környezetben törnek fel, amely megakadályozza, ill. meggátolja a karbonát képződést Ezért a hévforrások fejlődésüknek csak egy adott szakaszában válhatnak mészképzővé, amikor már környezetükben kialakultak mindazok a feltételek, amelyek forrásmészkő kiválásához és felhalmozódásához szükségesek. Ezért megállapítható, hogy az egykori hévforrások hosszabb, vagy rövidebb „életüknek" csak egy adott szakaszában raktak le mészkövet. A hévforrásoknál a mészképződés tehát csak epizodikus, mert egy adott forrásnál a keletkezéstől a mészképződés megindulásáig, ill. az ehhez szükséges feltételek kialakulásáig nehezen számszerűsíthető hosszabb időszak telik el. Sőt feltételezhető, hogy voltak olyan források is ahol ezek ki sem alakultak (pl. Esztergom).Ebből eredően a hegységrészre meghatározott forrásszám az ilyeneket természetesen nem tartalmazza. Továbbá a mészképződés időtartama is forrásonként változhatott, mert a környezeti feltételek, amelyek kiválást elősegítették vagy gátolták forrásonként különbözőek lehettek. A vizsgálatok és megfigyelések szerint a hévforrások fejlődésüknek befejező szakaszában váltak mészképzővé és elhalásukkal ez a folyamat véglegesen lezárult. A fent leírtak azzal a vízföldtani törvényszerűségekkel magyarázhatók, amelyek egy adott hévforrásnál kezdetektől elhalásukig lezajló folyamatokat és változásokat meghatározták. Ezért hangsúlyoznánk, hogy az erózióbázison fakadó hévforrások életében a mészképződés epizodikus volt és fejlődésüknek csak a befejező szakaszban halmoztak fel mészkövet. Az előzőekben felvázoltak alapján az a következtetés is levonható, hogy az azonos korúnak vett mészkövek között nem minden esetben állhatott fenn képződésbeli egyidejűség, mert közöttük a mészképződés feltételei még egyidejű forrásműködés során sem egyszerre alakultak ki. így előfordulhatott közöttük olyan helyzet, hogy az egyiknél már lezárult, ill. befejeződött a mészkiválás, míg a másiknál még el sem kezdődött, vagy csak kezdeti szakaszában volt. Az egyes előfordulások mészkővastagságában és területi kiterjedésükben lényeges eltérések tapasztalhatók. így az 1-2 m-től a 40 m-ig változik az egyes hévforrásoknál keletkezett mészkő vastagsága. Ebből arra lehet következtetni, hogy az egykori hévforrásoknál a mészképződéshez szükséges feltételek időtartama széles határok között ingadozott, mert ahol csak 1-2 m-es mészkő halmozódott fel, ott ez csak rövid ideig - maximum 1-2 ezer év - tarhatott, míg ahol nagyobb vastagságban keletkezett (20-40 m) ott a kiválás akár 20-40 ezer évig is eltarthatott abban az esetben, ha a karbonát anyag felhalmozódása a vízgyűjtő területen bekövetkezett éghajlat változás - lényeges csapadék mennyiség csökkenés - miatt időlegesen nem szakadt meg. Ebben az esetben egy-egy 20-30 m vastag mészkő-összlet képződése hosszabb ideig tarthatott, mert a forrás működés szakaszosan felújult. Ilyen mészkő előfordulások felhalmozódásának időtartamára vonatkozóan még további vizsgálatok szükségesek. 4. A nyugat-gerecsei termálkarszt fejlődésének rekonstrukciója a pliocéntől napjainkig A nyugat-gerecsei termálkarszt nyitott része, amely tápterületként funkcionál a rendszeren belül és szabad felszínű karsztvizet tároz, napjainkban kiemelt helyzetben a hegység belső területein összefüggően nagy területen fejlődött ki. E nyílt karsztnak peremi részei a Nyugati- Gerecsében az Asszony-hegy; Nagy-Somló, Hosszú vontató, Agostyányi hegy - Öreg-Kovács elnevezésű karsztos rögök mentén határolható le. A mészképző hévforrások megjelenését megelőzően a források a felsorolt nyílt karsztos terület peremén fakadtak és hozták létre azokat a barlangokat (Láng G. 1957, Takács né Bolner K. et al. 1989), amelyek napjainkban magasan a jelenlegi karsztvízszint felett az Asszonyhegy, Nagy-Somló, Hosszúvontató stb. környezetében keletkeztek. Az általános karsztfejlődésből valószínűsíthető, hogy mai nyílt karszt peremi részei a barlangképző forrásműködés időszakában kibukkanó karsztként funkcionáltak a karsztrendszeren belül. Ehhez a kibukkanó karszthoz csatlakozott a termálkarszt teljesen fedett része, amely a karsztfejlődés egy későbbi szakaszában vált azután a mészképző hévforrások kilépési területévé, ahol az egyes kiemelt helyzetű karasztrögök exhumálódtak is ezekből megindulhatott a hévíz kiáramlás a rendszerből majd az édesvízi mészkő képződése. Először a Nyugati-Gerecsében a Dunaszentmiklóstól nyugatra levő területen pusztultak le a vízkilépést akadályozó üledékek a vízvezető karbonátos kőzetekről és váltak forráskilépési hellyé. E területen annyira kedvezően alakultak a vízföldtani adottságok, hogy itt jött létre a hegység legnagyobb hévforrás tava, amely egyben létrehozta a leghatalmasabb édesvízi mészkő előfordulást is így a hegység nyugati részén belül először az Ádám-majori egységnél jelentek meg a mészképző hévforrások és ez a terület maradt a karsztrendszer fő megcsapolója egészen az alsó-pleisztocén felső részéig a szakaszos forráskilépések mélyebb szintű áthelyeződésével rendszerint követve az erózióbázis süllyedését. Az alsó-pleisztocén befejező szakaszában megindult egy olyan karsztfejlődési folyamat, hogy a forráskilépések áthelyeződtek a többi egységekre is. A folyamat fejlődése majd olyan irányba folytatódott, hogy a középső-pleisztocéntől a forráskilépések súlypontja a tatai egységre tevődött át és ez megmaradt egészen napjainkig. Ezt a megállapítást nem cáfolja az a tény sem, hogy a Dunavölgyben az Ádám-majori egység északi részén a felső-pleisztocénben exhumálódtak olyan karsztrögök, amelyekből fakadnak a dunaalmási Csokonai és Lilla források, mert ezek vízhozama a tatai forrásoknak csak 1-2 %-át teszi ki. Továbbá a Pörös-földeki egység hévforrásai is a felső-pleisztocénig teljesen elapadtak.
