Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)
2. szám - Császár József: Még egyszer a Dunáról
85 Még egyszer a Dunáról Császár József 1214. Budapest, Rákóczi F. u. 50-56. Khnal: Néhány éve a Duna vízminőségében fontos cs jelentós változások mernek végije. A fdvízi országuk vízvédelmi tevékenységei nek az eredményeire figyelemmel szükséges felkutatni aznkat a területeket, ahol még további erőfeszítésekre van szükség, hogy felszíni vizeink, vízhasználataink vízminőségi erdekei valóban érvényesüljenek, s kielégítésük tartós biztonságot nyerjen. Az ipari terhelések lassú csökkenése mellett - elsősorban a szénlepárlás megszüntetésének köszönhetően - egyre intenzivebben jelentkezett a felvízi országok növekvő mérvű csatomázásnak, ám megoldatlan szennyvíztisztításnak a hatása. A szennyezések a hetvenes évtized középen tetőztek, ezután a vízjárás változása miatt néha bizonytalan, lassú, de folytonos javulási tendencia jelentkezett. A Duna hazai szakaszán a felső határszél vénynél bekövetkezett pozitív váltaások végig követhetők. Annak ellenére aztmhan, hogy az ipari termelés megroppanása miatt a magyar és a szlovák terhelések 40-60 %-kaI csökkentek, a szcnynyezö anyag koncentráció csökkenések nem folytatódtak libben szerepe van a csatornázás növelésétől elmaradt szeraiyvizlisz titásunknak, s a III. fokozatú tisztítás hiányának. kulcsszavak: vízminőség, szennyvíztisztítás, Duna. József Attila egy rjpri mtailérsátságáral a Duna sünére wanatkazm ritáha kevereáett^JCék!" - hajtogatta makanml. míg a t ökk ir k rendületlenül zöldnek áUtották. Virradatkor a vitát eldöntendő kisétáltak a Duna parijára. Attila a vízre meredt és felki ál tot t. „De nem úgy zöld, ahogy axt tí gondokátok!" 1. Bevezetés A mottóul választott anekdotára utalva mondandónkat furcsa kijelentéssel kezdjük: a Duna vízminősége az «•többi években katasztrofális mértékben javult A szakemberek - ha valóban azok! - véleményüket nem hallomások, nem divatok szerint alakítják, hanem a rendelkezésükre álló tényszerű információk feldolgozása, értékelése alapján. Az első nekifutás után azonban már mindannyian az először leírt, kimondott mondataink hálójában vergődünk. Az újabb tényeket már - az esetleg heves vitákban megizmosodott - meggyőződésűnk szemüvegén keresztül szemléljük, azzal összehangolva dolgozzuk fel, és adjuk tovább. Nagyon nehéz kimondani azt a szót, hogy „tévedtem!" - tehát közeledésre nincs esély, a kialakult táborok között a szakadékok egyre mélyebbek és áthághatatlanabbak A tudományos-műszaki életben viták voltak, s lesznek. Ezek szükségesek Baj akkor lesz, ha az eltérő gondolatkörök egyikét vagy másikát közéleti emberek teszik magukévá, és törekvéseik zászlóit "szakértőik" véleményével felpándikázzák. A "tévedhetetlen" formálók megdolgozta közvélemény nyomására a döntéshozók a tényekkel alátámasztott, a közhiedelmet cáfoló, de az előrelépés szempontjából fontos dolgokra könnyen süketté válnak. Pedig nagy szükség lenne a józan közmegegyezésre, az ország kiművelt főinek szakértelmére, amikor szabadságunkban, jólétünkben nemzetünk egy-egy közepes városunk lakosságával fogyatkozik évről-évre, s a müveit Nyugat az EU-hoz való csatlakozási szándékunk jegyébe» újabb és újabb, sok milliárdos programok végrehajtására ösztönöz bennünket. A viták által megosztva mi ezeket szinte anélkül hajtjuk végre, hogy tudnánk, mi is lesz a végeredmény haszna, s kik is annak élvezői. Néhány éve a Duna vízminőségében fontos és jelentős változások mennek végbe Erőinket nem szabadna fölösleges és terméketlen torzsalkodásokra fecsérelni. Nem kellene a fel vízi országok vízvédelmi tevékenységeinek az eredményeit figyelmen kívül hagyni, vélt vagy valós érdekek mentén zsugorítani, hanem odafigyelve - netán megköszönve! - fel kellene kutatni azokat a területeket, ahol még további erőfeszítéset várunk, hogy felszíni vizeink, vízhasználataink vízminőségi érdekei valóban érvényesüljenek, kielégítésük tartós biztonságot nyerjen. 2. Az eutrofizáció A hatvanas évek szakirodalma az eulrofizáoót csupán a tavak betegségeként emlegette. Néhány év óta tudjuk, hogy e feltevés tévesnek bizonyult, hogy pl a Duna vízminőségét és vízhasználatait 25-30 esztendeje a planktonikus eutrofizáció - mikroszkopikus méretű algák túlszaporodása - veszélyezteti. Az algák növények, tehát fotoszintézissel (elsődleges termelés) ásványi anyagokból szerves anyagot hoznak létre. Az élő sejt legfontosabb összetevőjének, a protoplazmának a szintézise általánosan a következő reakció-egyenlettel jellemezhető: 106 CO2 + 16 NO 3 + PO 3^ + 122 HzO + 18 H" fényener gia nyomelemek C,OSIW)„ON 1 6P+ 13802 Az egyenlet együtthatói meghatározzák a mól-arányokat, ebből a súlyarány: C : N : P = 41 : 7,2 : 1,0 Az arányok jelzik, hogy miért a foszfor az eutrofizáció minimum-faktora: ebből kell a legkisebb mennyiség Ebhez járul az is, hogy a foszfor levegőből való utánpótlódásának lehetősége minimális. Ha az ortofoszfát elfogy, a folyamat lefékeződik. (Állóvizeknél a fenéken felhalmozódott foszfor-származékokból újra és újra ortofoszfäl kerülhet a vízbe, biztosítva a folyamat fennmaradását). A trafia tápláltságot, a szerves produkció oldaláról termőképességet jelent. Fokozatai tehát: oligo-, mező- és eutrof állapot szűk-, közepes- és bő tápanyag ellátottságot, termőképességet jelentenek Az eutrofizáció maga az egyes fokozatokon átívelő folyamat. Az eutrofizáció folyamatában nő a vízben az algák száma, biomasszája, nő a víz klorofill-a koncentrációja Az előrehaladást más komponensek változásán keresztül is nyomon követhetjük, hiszen a szerves anyag növekedésével arányosan növekednek a biokémiai és kémiai oxigénigények. A vízfolyás hossz-szelvényében - újabb terhelések hiányában - csökkennek a tápanyag koncentrációk. A szén-dioxid hasznosulásával megbomlik a szén-
