Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

1. szám - Hankó Zoltán–Orlóci István–Bauer Mária: Újra Magyarország árvizeiről – és gondolatok: hogyan tovább…

HANKÓ Z - ORIjÓCI I. - BAUER M,: Újra Magvaronzág árvizeiről. 7 2. ábra. A Tisza 1970. évi árvti vtáJlásait jellemző árvédekezési szintek idősora A 3. ábra vízhozam idősora több mint egy évszázadnyi hosszúságú, s mint látható, az évi maximumok és átlagok idősora enyhén csökkenő tendenciájú (statisztikailag inszignifikáns), míg a minimumok idősora enyhén növekvő tendenciájú (statisztikailag ugyancsak inszignifikáns) A végsó konklúzió szerint a lefolyásváltozása a Dunában, az 1883 és 1985 közötti időszakban nem haladta meg a természetes (véletlen jellegű) változékonyság mértékét (ami azt jeleníi, hogy a lefolyás vízjárása - ebben az időszakban - stacionárius voll). Tehát a múltbeli vízhozam idösor alapul szolgálhat matematikai statisztikai módszerek alkalmazásához árvízi hidrológiai számításoknál (ez természetesen a jövőt illető extrapolációnál semmi különbséget nem okoz a múltbeli gyakorlathoz képest). Mind a 4. ábra

1

1, mind az 5. ábra'

1 vízállás idősorokat mutat be a 20. század első kilenc évtizedéből. A 4. ábrán szignifikáns, csökkenő trend látható a teljes tartományban. A csökkenés mértéke az évi minimum vízállásnál a legjelentősebb, ami a kisvízi folyómeder figyelemreméltó degradációjának a következménye. Ennek hatása még az évi maximális vízállások idősoránál is megfigyelhető Ez arra utal, hogy (közvetlen, korrekció ndküli) vízállás adatokra támaszkodva hidrológiai számítások nem végezhetők az idősor inhomogenitása miatt. Az 5. ábra hasonló esetet mutat be, csak a helyzet egy kissé összetettebb. A statisztikailag szignifikáns, lineáris trend nemcsak a vízállástól függően változik, hanem a figyelembe vett időszak hosszának a függvényében is. Az idöbeli változás legjelentősebb az évi kisvízi vízállások idősoránál: kezdetben emelkedő (meder feltöltődés), majd kiegyensúlyozott (se feltöltődés, se medersüllyedés), majd jelentékeny csökkenés (meder-degradáció) figyelhető meg. A kisvízi hatások még az évi középvízállások váho" lásd a 10. lábjegyzetet 1

1 Hankó Zoltán • AlJoLli László - Slarosohzky Ödön: A Felső Dana és a Szigetköz hidrológiai jellemzőinek megváltozása a Dunacsúnvi Vízlépcső üzembe helyezése nyomán. Vízügyi közlemények, Z.XXVI. évfolyam, in füzet, Budapest. 1994. zásánál is nyomon követhetők, bár csökkenő intenzitással Az évi nagy vízállásoknál a változás a feltöltődés mértékének csekély csökkenésében mutatkozik csak meg Az előbbiek is a vízállás adatok (kétszeresen is) ínhoroogenitására utalnak, és ezért hidrológiai számításokhoz korrekció nélkül nem használhatók. Ez a három ábra fontos figyelmeztetés a matematikai statisztikai módszereknek az árvízi hidrológiában való alkalmazását illetően. Mint ismeretes, a magyar gyakorlat szinte kizárólag vízállás adatokra támaszkodik (az idősorok inhomogenitása miatt homogenizáló eljárásokat is alkalmazva). Véleményünk szerint az idősorok homogenizálása (az inhomogenitás! megszüntető eljárások alkalmazása) legalább annyi bizonytalanságot visz be a valószínűségi számításokba, mint amennyi bizonytalanságot jelentene a vízállás adatok vízhozam adatokká való konvertálása (mindig az adott időszakra érvényes vízhozam görbét használva). Napjainkban mind a vízállás, mind a vízhozam adatokra támaszkodó számítások elvégzése lenne a kívánatos. 6. A jelen helyzetről A Trianoni Békediktátum (1920-ban az I. világháború után) nemcsak az Osztrák-Magyar Monarchiái szüntette meg, hanem a Magyar Király ságot is felosztotta, ami addig az egész Kárpát-medencét magában foglalta. A Királyság területének kétharmada elveszett és így a magyarországi folyórendszerek természetes vízföldrajzi egysége megszűnt, mert a politikai határok szétszabdalták. E politikai döntés után - a 20-as években - a mezőgazdaság bizonyult a magyar nemzetgazdaság egyik leglényegesebb szektorának A 20-as évek végén és a 30-as évek elején, a nagy világválság időszakában e szektor fontossága tovább erősödött így azután érthető, hogy a háború utáni, első, hosszú távú, országos vízgazdálkodási kerettervben (Sajó Elemér, 1930) az aszály szabályozásával és a vízi közlekedés fejlesztésével foglalkozó fejezetek a legjelentősebbek Az öntözés és a folyószabályozás (ezekkel együtt az ármentesítés és a vízrendezés) kérdéseivel foglalkozó politikai döntés azonban csak az 1937. évi XX. törvénycikkben jelent meg, ami megalapozta a mezőgazdasági vízgazdálkodás teljes körű fejlesztését. A II. világháború után - több mint egy 4,5 évtizedes periódus során - a magyar gazdaság jelentós fejlődést ért el a mezőgazdasági vízgazdálkodás területén (a háborús károk gyors ütemű helyreállításával, az iparosítással és az egyéb fejlesztésekkel párhuzamosan), amelynek eredményeképpen bebizonyosodott, hogy Magyarország képes 15 millió ember számára élelmiszert előállítani (miközben népessége mintegy 10 millió csupán) Századunk legutolsó évtizede ugyanakkor azt tanúsította, hogy e többlet értékesítésére nem igen található fizetőképes kereslet, és ez új koncepció kialakítását teszi szükségessé a mezőgazdasági vízgazdálkodás vonatkozásában is. Minthogy azonban Magyarország mezőgazdasága változatlanul a terület- és az árterület-gazdálkodás, valamint a vízgazdálkodás egységén alapszik, ez az új koncepció alapjaiban nem érinti a magyarországi nagy folyórendszerek meghatározó ármentesítési és folyószabályozási koncepcióját Mint ahogy a korábbiakban már kiviláglott, a magyarországi árvízi kárelhárítás legfontosabb eleme a nagy fo-