Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

5-6. szám - XLII. Hidrobiológus Napok: „A magyar hidrobiológia időszerű kérdései az ezredfordulón” Tihany, 2000. október 4–6.

475 Nyári évi lak hőmérséklet változásai a Llthoglyphus naticoides toxikológiai kísérletek folyamán Téli hőmérsékleti értékek a kísérlet folyamán A pH értékek változásai a téli hőmérsékleten végzeit kisérlelek folyamán 3j 8 • Kontrol • 0.05 • 0.1 • 0,2 • 0.3 A pH változásai a Lithoglyphas naticoides csiga fajon végzett toxikológiai kísérletek folyamán, nyári hőmérsékleten 1. ábra Hőmérsékleti és pH változások a gyöngycsigákkal (Lithogfyphus naticodies) végzett kísérletek alatt (átlag értékek) Téli hőmérsékleten a bolharák (

Dikerogammarus haemobaphes fluviatilis) 0,025 mg/liter cianid koncentrációban 10, 20 és 50 %-a, 0,05 mg/liter esetéből 50, 60 és 70 %, 0,1 mg/liter töménységnél 50-50-50 %, 0,5 mg/liter-es oldatban pedig 10, 40 és 60 % hullott el az utónevelés végéig. Nyári hőmérsékleten ugyanezeket a koncentrációkat alkalmazva az elhullás értékei a következők voltak: 0,025 mg/literben 40, 50 és 80 %; 0,05 mg/literben: 20, 30 és 60 %; 0,1 mg/literben: 0, 30 és 30 %; 0,5 mg/literben 60, 100 és 100 %. Az LC50 értéke téli hőmérsékleten 0,031 mg/liter, nyári hőmérsékleten 0,017 mg/ liter volt (1. láblázat). Az árvaszúnyogok közül téli hőmérsékleten a Chironomus riparius (Chironomidae) egyedeinek elhullása az egyes koncentrációkban a következő volt: 0,5 mg/liter: 70, 70 és 90 %; 1 mg/literben: 100, 100 és 100 %; 3 mg/literben: 70, 80 és 100 %; 7 mg/literben: 60, 70 és 70 %; 14 mgAiteiben 70, 100 és 100%. Nyári hőmérséklet tartományban az egyes koncentrációkban a következő elhullások voltak: 0,5 mg/liternél: 40, 60 és 90 %; 1 mg/litemél: 30, 30 és 60 %; 3 mg/ liternél: 20,40 és 50 %; 7 mg/litemél: 20, 60 és 70 %, 14 mg/liter esetében 30, 50 és 60 %. Az LC50 értéke télen 1,58 mg/liter, nyáron 0,1 mg/liter volt (1. táblázat). A festő kagyló (Unió pictorum) cianid érzékenységének megismerésére előkísérleteknél (nyári hőmérsékleten 6, télin 2 állat kezelésenként): 0,5; 1,0; 3,0; 7,0; 14 mg/liter, és a kísérleteknél (10 állat kezelésenként): 14, 21; 28; 35 és 42 mg/liter koncentrációkat használtunk. Az előkisérletekben téli hőmérsékleten csak a 0,5 mg/liter cianid koncentrációban volt elhullás, de az összes állat elpusztult, míg a magasabb koncentrációkat minden állat túlélte. Nyári hőmérsékleten 0,5 mg/liternél 17 %, 1,0 mg/litemél 33 %, 3 mg/litemél 0 %, 7 mg/litemél 67 %, 14 mg/litemél szintén 33 %-os pusztulás volt. LC50 értéküket téli hőmérsékleten nem tudtuk megállapítani, nyári hőmérsékleten, P = 5% szinten 16,21 mg/liter volt (/. táblázat) A csigák közül a Uthoglyphus naticoides elhullott egyedeinek aránya kezelésenként téli hőmérsékleten a következő volt: 0,05 mg/litemél: 10,0,0 %; 0,1 mg/litemél: 10,0,0 %; 0,2 mg/ üteméi: 30, 0, 0 %; 0,3 mgflitemél: 0, 0, 10 %; és 0,4 mg/liternél: 20,40,40 %. Nyári hőmérsékleten 0,05 mg/litemél: 10, 20, 90 %; 0,1 mg/litemél: 40,100, 100 %; 0,2 mg/liternél: 70, 100, 100 %; 0,3 mg/litemél: 50, 60, 90 %; 0,4 mg/litemél: 20, 30 és 40 %. LC50 érték téli hőmérsékleten, P= 2 % szinten 2,19 mg/liter, nyári hőmérsékleten ugyancsak P= 2 %-on 0,0% mg/liter volt (/. táblázat). A kezelt állatok jelentós hányada az utónevelés soran hullott el. Különösen érvényes volt ez a jelenség a téli hőmérsékleten tartott állatokra 1. táblázat Üledéklakó gerinctelen állatfajok cianid érzékenysége téli- és nyári hőmérsékleti tartományban Faj 3-9 C fokon 18,5-24 C fokon Faj LC50 (mg/liter) P% n r LC50 (mg/liter) P% n r Limnodrilus hoffmeisteri (Oligochaeta) 5,0 0,1 15 0,7938 0,4 0,1 15 0,9863 Dicerogammarus haemobabhes fluviatilis (Amphipoda) 0,031 10,0 12 0,3893 0,017 5

?0 12 0,5078 Chironomus riparius (Chironomidae) 1,58 0,1 15 0,6974 0,1 0,1 15 0,7525 Unió pictorum (Lamellibranchiata) nem volt értéklehető adat 0 16,21 5,0 5 0,8310 Uthogliphus naticoides (Gastropoda) 2,19 1 2,0 15 0,5527 0,12 2,0 15 0,5077 Az eredmények értékelése, következtetések Az. Oligochaeta fajok közül a Limnodrilus hojfmeisteri az egyik legtürőképesebb a szélsőséges környezeti hatások, például az. alacsony oxigén koncentrációk iránt. Gyakran alkot szőnyeget szennyvizekben, amelyek vizében az oldott oxigén mennyisége csupán nyomokban észlelhető. Tűrőképességének oka valószínűen az alkalmazkodó képessége, amely a cianidnak a sejtlégzést blokkoló, ennek következtében légszomjat és fulladást okozó hatása ellenére - főleg a tenyészidőszakra jellemző magas hőmérsékleten is - megmutatkozott, mivel az állatok 60-90 %-a % órás utónevelés után a legmagasabb koncentrációt (14 mg/liter) is túlélte. A szakirodalom szerint a bolharák fajok a környezet minőség változásaira nagyon érzékenyek. Főleg a különböző szennyező, kö-