Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)
1. szám - Józsa István: A hazai belvízvédelem gépészeti hátteréül szolgáló szivattyú gyártásunk fejlődésének rövid története
48 HIDROLÓGIAI KÖZIjÖNY 2001. 81. ÉVF. 1. Sí. betó erdészház, D-en pedig, a vizsgált fonások alatt a cinegési kőbánya szemétlerakója található. A legnagyobb szennyező a Cirkáló-hegyen folytatott szóló, illetve a Makra-oldalon végzett gabonatermelés, valamint a Kádas-gödör környéki erdők intenzív művelése, kitermelése. A vízgyűjtő É-i része Vágáshuta falu szélét érinti. A méréssorozat és mintavétel a falutól távoli fonásokból történt Mindezek következtében a kapott eredmények a vizsgálati terület felszín alatti vizeinek természetes alapállapotát adhatják, a módszer pedig modellként szolgálhat nem-karsztos hegységeink felvételezéséhez. A terület földtani jellemzése A terület É-i részén (a Bánya-bércet határoló völgyekben) a patakhordalékban gyakran fordul elő a Vepor kristályos alapbegy séget felépítő gneisz és csillámpala. A zempléni paleo-mezozoos aljzat karbonátos kőzetei a felszínen nem jellemzők. A miocén kor bádeni (tortonai) korszakában a hegységképző erők felerősödése következtében a hegység ÉK-i peremén húzódó Szamos-vonal újra aktivizálódott. Az ettől DNy-ra lévő terület erős süllyedésnek indult, a tengelyében lévő képződmények egymásra pikkelyezódtek, majd megindult a vulkáni működés (Gyarmati P.Pentelényi L 1973) Az első, közvedenúl az alaphegységre települő képződmény a riodácil ártu/a (középső nolittufa), mely a hegység D-i, DK-i előteréből érkezett. A riodácitos vulkánosság riolitos összetételbe hajlásával, intenzitásának fokozódásával nagy vastagságú rioUt ártu/a keletkezett, egyes területeken összesült riolit ártufa formájában. A vulkáni működés szüneteiben áthalmozott riolittufa keletkezett. A semleges kőzeteket amfiboldácit képviseli, amely szubvulkáni szintben szilárdult meg. Az intenzív vulkáni működéssel párhuzamosan a fdső-bádeniben a területet tenger-elöntés érte, a vulkáni anyag az üledékekkel keverten jelenik meg. Legjellegzetesebb előfordulása a makkoshotykai Kádas-gödör fosszilis faunájáról nevezetes agyagos, homokos tufitja (2 ábra) (Gyarmati PPentelényi L 1973). A bádeni korszak végén a terület másik legfontosabb szerkezeti vonalától (a Szamos-vonallal párhuzamos), a Radvány-patakol kísérő hegységszerkezeti töréstől K-re levő terület kiemelkedett, Ny-ra a mélybe zökkent (az alaphegység átlagosan 1500 méter mélyen található). A szarmata vulkanizmus erre a megsüllyedt területre koncentrálódott. A szarmata korszak megújuló vulkánossággal kezdődik. A tenger fokozatosan visszahúzódik, csökkenő ütemű mélyülése következtében lagúnákra bomlik és változó intenzitással kiédesedik A vulkánitok emiatt nagyrészt szárazföldön, vagy szubvulkáni körülmények között szilárdultak meg. Az alsó-szarmata jellemző kőzete a felső riolittufa, amelynek főleg áthalmozott változata jellemző, elsődlegesen települt, hullott vagy ártufa változata kevésbé A vulkánosság kémizmusának változásával párhuzamosan a tufák helyett a lávaközetek kerülnek előtérbe (piroxétt-amfiboldáci, savanyú piroxénandezit), az utolsó fázisban pedig savanyú kőzetek, szürke per/it és riolit hab láva keletkezett (2 ábra), (Gyarmati P.-Pentelényi L. 1973) A vulkáni működés befejeződése után, a vulkáni utóműködés nem csak gejziritet és hidrokvarcitot eredményezett, de jelentós elemmobilizációi okozva baritosodást és ezzel összefüggésben a stroncium fddúsulását okozva (Botkó, Királyhegy ). A területen azonosított kitörési kíVpont a dácitos Száva-hegy, melynek tetórégióját utóvulkáni hidrotermák által káli-metasaocnatizált kőzet, pszeudotrachit építi fel. Az andezit, a trachit és a dácit hasad ék vizet tárolnak, vízvezető képességük a kialakult hasadékrendszer függvénye A repedezett kőzet közepes víztároló képességű, de a hasadékok utólagos eltömödése (kvarcitosodás, bentonitosodás) miatt vízzáró lehet A tufák pórus- és hasadékvizet tárolnak. Vízföldtani tulajdonságaikat erősen befolyásolják a másodlagos (halmirolitos, hidrotermás) elváltozások. A kevéssé bontottak sok forrást táplálnak, a mállottak vízrekesztök, rétegfonások kilépését segítik elő (Erhardt Gy. 1962). A vulkáni képződményeket •egycdMirr«lri laza üledék borítja »melynek felszíne talajosodott. A területre jellemző, néhol 4-5 méter mély, meredek 61ú eróziós árkok (I. ábrm) (Kovács-patak, Kádas-gödör, illetve az É-i rész mellékvölgyei) gyakran feltárják. 2-4 méteres vastagsága becsült érték, a völgytalpak felé fokozatosan ki vastagszik nilmo Uli Kpiódmtiiy htóán | C\ | «M gnpdik hidn | ... [rilfa I | oto*<ÜS«»ki kiprfdmiojii | N | k" 1" 0 1 2 km 1 1 1 3. ábra. A szálkőzet és törmelék elterjedése a Radváity-patak vízgyűjtő területén Gyarmati P. (1973) wtim egvscrisüve A szálkőzet kibúvások ritkák (i. ábra) Valamivel nagyobb eltetjedésűek a törmelékek, főleg az andezit és dácit periglaciális törmelékei (pl. Sinka-tetó). Ennek vízföldtani jelentősége a szálkózeténél nagyobb hézagtérfogat, ami nagyobb mennyiségű víz tarozását teszi lehetővé. A Radvánv-patak főágán és két forráságán kívül több kisebb mellékágra is jellemző a széles, kavicsos vőlgytalp, amely összrfilgg a Bodrog pleisztocén-holocén képződményeivel. A talajok általában nem vastagabbak 40-50 cm-nél. A lankásabb télszíneken szmtezettek, a meredekebb lq'tőkön (pl. Sinka-tetó) ez megszűnik.
