Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

5-6. szám - XLII. Hidrobiológus Napok: „A magyar hidrobiológia időszerű kérdései az ezredfordulón” Tihany, 2000. október 4–6.

450. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2001. 81. ÉVF. 5-6. SZ. Az üdülő tó vízminősége természetes huminanyagai ellenére, oldott oxigén szempontjából kifogástalan. Tápanyagháztartása alapján, a két befolyó közelében lévő térségek kivételével, mindhárom év alatt jó (II) volt. A Császár-víz szennyezett vize a természetvédelmi területen áthaladva megtisztul. A Vereb-Pázmándi vízfolyás a szűrőmező ellenére, állandó növényi tápanyag terhelést jelent a tó keleti térségére, a Fürdetőre. Oldott sótartalma csapadékfüggő, értéke mindig több, mint a természetvédelmi területé. Biológiai állapotát bakterio-, fito- és zooplanktonjának, a nád algaperifitonjának változásával és üledékének (tápanyagtartalom, baktériumközösségek, meio- és makrozoobentosz) vizsgálatával követtük. A Velencei-tó mozaikossága az egyes vízterek algatársulásainak változatossága szempontjából a mederrendezés előtt egyedülálló volt. Ma már a víztájak alig különböznek egymástól. A nád perifitonjának vizsgálatai is (Ács és mtsai, 2000) ezt támasztják alá. A vízmenynyiség rendeződésével, a trofitás lassú emelkedése mögött a fitoplankton növekvő diverzitása látszik. A M. aeruginosa nem tűnt el, a planktonból és az üledékből kimutatható (Reskóné, 1998). A perifíton vizsgálatok alapján a Német-tisztás kivételével csökkent a tóban a ritka fajok száma, a bevonat egységessé vált. Többnyire néhány konstans és domináns faj jellemzi a bevonatot. A vízszintnövekedéssel javuló átlátszóság a tó mélyebb rétegeiben és az üledék felszínen kedvezett a benúkus eutrofizálódás terjedésének. A Zooplankton vizsgálatok alapján a planktonból 11 Cladocera, 11 Copepoda és 4 Ostracoda taxont mutattunk ki (Ponyi, 1999). A legmagasabb fajszámot (17) az Agárdi Hosszú-tisztáson, a legalacsonyabbat (12) a Német-tisztáson, illetve a Fürdetőn találtunk. A rákplankton faji összetétele alapján a vízminőségi tájak alig különíthetők el egymástól. A lápi vizek közösségeiben a planktonrákok mindaddig megtalálhatók, amíg a vízben oldott oxigén van. 1997- és 1999-ben a nyár közepétől a Német-tisztás, vízének anaerobbá válása miatt (kénkiválás), a legtűrőképesebb fajok számára sem volt alkalmas élettér. 1998-ban az éves ciklus teljes vegetatív periódusában az oxigénigény szempontjából tág tűrőképességű faj csoportokból álló, gazdag élővilága volt. A Zooplankton vizsgálatok eddigi eredményei szerint a legérdekesebb, hogy a tó egésze a homogenizálódás fele halad. Az élőhely minősítésére alkalmazott Copepoda/Cladocera egyedszámarány tekintetében, hasonlóan a kémiai minősítéshez, Agárd-Gárdony-Kajak pálya vonalában javult a vízminőség, de romlott a Német-tisztáson és a Fürdetőn. Az algafogyasztók közül kiemelt jelentősége van a planktonrendszer természetes tagjaként jelenlévő Ceriodaphnia quadrangula fajnak, mivel az állatka nagymértékben fogyasztja a M. aeruginosa-t és vízvirágzás mellett is jól szaporodik. 1999-ben egyedszámuk csökkent. Feltehető, hogy a csökkenés okozói fogyasztói, a halak (busa) között keresendő. Az üledékben található meiobentikus szervezetek közül 17 taxont találtunk (l-l Nematoda és Oligochaeta, 2 Cladocera, 4 Ostracoda, 8 Copepoda, Chironomidae). 7 taxon a plankton tagja volt (41 %). A különböző gyűjtési helyeken a fajok száma 4-10 között változott. A Fürdető üledékéből egy tiszta, édes- és gyengén sós vizekben gyakori, korábban nem ismert faj (Nitocra hibemica (Brady) is előkerült. A meiobentosz taxonszáma 1997-től nagymértékben lecsökkent. 1997ben 34, 1998-ban már csak 20, 1999-ben csupán 17 taxont tudtunk kimutatni. Ennek következtében a három év fajöszszetétele egymáshoz is csak kis hasonlóságot (S) mutatott (1997-1998: S = 42 %; 1998-1999: S = 38 %; 1997-1999: S = 42 %). Az összes egyedszám alakulása változatos volt. A tavaszi értékek mind az 5 vizsgált területen magasabbak voltak, mint a korábbi években. Az éves átlagos egyedszámok, a Lángu-tisztás kivételével emelkedni látszanak (e/20 cm

2), amiért a Nematoda-k és a Copepoda-k juvenilis alakjai a felelősek. A Nematoda/Copepoda egyedszámarány adatai 1999-ben az üledék minőségének további romlását mutatják. Ez a tény más oldalról is megerősíti az üledék romló állapotát, amit a meiobentosz taxonszámának 34-ről 17-re való csökkenése önmagában is bizonyít. Erre utalnak továbbá a Kajak pálya és Fürdető makrozoobentoszában bekövetkezett kedvezőtlen változások (Szító, 2000). A vízminőség jellemzésére alkalmazott bakteriológiai mérések alapján a tó vízminősége 1999-ben a külső bemosódás miatt szennyezettebb volt, mint korábban. A kén anyagforgalmára épülő vizsgálatokkal a szervesanyagok lebontása, mineralizációja, a környezet oxigén ellátottsága követhető. A biológiailag hozzáférhető szervesanyag Dobolyi (1998) mérései alapján az üledékben a tó egész területén bőségesen rendelkezésre áll. A tó szervesanyagban legterheltebb térsége a Német-tisztás és a Fürdető. Ugyanez látszik a heterotrofok csíraszámának eloszlásából is. A szulfátredukálók vizsgálata szerint szignifikáns különbség tehető a természetes, háborítatlan tavi üledék és a kotort térségek üledéke között. Más biológiai mérésekhez hasonlóan a bakteriológiai eredmények is a tó homogenizálódását jelzik. A szulfát-redukálók és az alkalofilek (Borsodi, 2000) üledékben való jelenléte, elteijedésük, faji diverzitásuk alapján a két térség határozottan elkülönül egymástól. Összefoglalás A Vclencei-tó átalakítása jelentősen megváltoztatta a tó morfológiáját, vízminőségét, élővilágát, s a terület hasznosítását. A műszaki beavatkozás a tavat két térségre, az eredeti állapotot őrző természetvédelmi terüleüe és az üdülő tóra osztotta. A rekreáció előtt más-más arányban egyaránt megtalálhatók voltak a lápi és a szikes jellegű vizek is. A munkálatok után, különösen a csapadékhiány hatására a szikesedes mértéke ugrásszerűen nőtt, határa egyre jobban kiterjedt az egykori lápos terület felé. Mára vízpótlással, sok-sok emberi erőfeszítéssel, a vízszint természetes rendeződésével, természeti értékeinek megőrzésével a tó vízminősége, biológiai állapota kedvező irányban változott. Irodalom Acs É„ Buczkó K., Lakatos Gy. 1994: Changes in the mosaic-like water bodies of the Velencei Lake as reflected by the read perifyton studies. Stud Bot. Hung. 25. 5-19. Acs É„ Lakatos Gy., Reskóné N. M. 2000: A Velencei-tó nádbevonatában bekövetkezett változások. Hosszú távú algológiai vizsgálatok Hidr Közi. (in press). Andrikovics S. 1973: Vegleichende hydroökologische und zoologische Untersuchung einiger l^ichkrausgemein-schaften des Velencer Sees. Pusc. Zool. Bp. 12. 1-2,21-32. Balogh M. 1969: A Liparis loeselii (L). Rich, a Velencei-tavon. Bot Közi. 56. 17-29. Balogh M. 1971: A lápi vegetáció rcliktumai a szikes területeken. Acta Biol. Debr. 9. 111-112. Balogh M., Patkó Á, Vári L 1980: An interesting Liparis presence and it ecological significance on Lake Velencei (Hungary). Ann. Univ. Bp., Sect Biol. 49-55. Balogh M., Patkó Á, Vári L. 1980: An interesting Liparis presence and it ecological significance on Lake Velencei (Hungary). Ann. Univ. Bp., Sect. Biol. 49-55. Bartha Zs. 1977: Phytoplankton investigations on lake Velence (Algal counts and biomass). Acta Bot. Acad. Sei. Hun. Tom. 23. 1-2. 1-11. Bartha Zs. Hajdú L. 1978: Cladophora-produkció vizsgálatok a Velencei-tavon. Hidr. Közi. 58. 136-144. Bérezik Á. 1961: Einige Biobachtungen bezüglich der horizontalen Verteilung des Makrobenthos seichter „pan onischer" Seen. Acta Zool. Hung., 7. 1-2, 49-72.