Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

5-6. szám - XLII. Hidrobiológus Napok: „A magyar hidrobiológia időszerű kérdései az ezredfordulón” Tihany, 2000. október 4–6.

446. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2001. 81. ÉVF. 5-6. SZ. A mintavételezés színienként történik, azaz külön kell felmérni a vízfelszínen található ("Iir szint; vízfelszínen lebegők, pl. kis békalencse és úszó levelüek, pl. vízitök) s az alámerült fajokat ("Ha" szint; pl. tócsagaz, tuskéshínárok, ide tartozik a vízitök s egyes békasziőlők alámerült levélzete is). A szinteken belül megbecsülendő az egyes fajok %-os borítása a mintavételi területhez képest ill. az alámerült fajok esetén ("Ha" szint) az általuk elfoglalt vízréteg vastagsága az átlagos vízmélység %-ában. A hínárfelméréssel párhuzamosan a parti növényzetet is fel kell jegyezni. Ixhetőleg minél teljesebb fajlistát kell készíteni a domináns fajok megjelölésével (aláhúzással; akár %-os borításbecsléssel is). Különösen a kisebb, hínár nélküli vízfolyások esetében fontos a parti növényzet az adott hely minősítése során. Feljegyzendö, hogy a parti növényzet milyen szélességben veszi körül az adott víztestet ill. a felmérő mekkora részt vett bele a felmérésbe, valamint az is, ha a parti növényzetet többféle, zonálisan elhelyezkedő vegetációtípus alkotja. Utóbbi esetben a parti növényzetet zónánként kell felvenni. A Kohler-módszer Köhler (

Kohler 1978, Kohler és Janauer 1995) módszere jól használható álló- és folyóvizek hínárállományának térképezéséhez Az adott mintavételi szakaszon belül egy ötfokozatú skálán kell megbecsülni az egyes fajok mennyiségét (\ : nagyon ritka, 2: ritka, 3: elteijedt, 4: gyakori, 5: tömeges). Előnye, hogy a becslés egyszerűsége miatt viszonylag gyorsan lehet haladni, emellett az egész víztestet figyelembe veszi (tehát az "üres" területeket is), és ezzel reálisabb képet ad a vizsgált víztest növényzetéről. Hátránya, hogy egész hosszában végig kell járni a vizsgálandó vizet. (Az ausztriai szabvány (ÖNORM M6232) ezt a mintavételi módot úja elő.) Kétéltűek A fajok sokszínű életmódja és az élőhelyek változatossága miatt a kótéltűeket változatos mintavételi módszerekkel kell kimutatnunk, amelyek a hazai cs nemzetközi gyakorlatban is ismertek (Fellers és Freel 1995, Korsós 1997, Griffiths és Raper 1994, Heyer és mtsai 1994, Olson és mtsai 1997), cgységesíthetők és a lehető legkevésbé veszélyeztetik a vizsgált mintavételi területek élővilágát. Az egyes fajoknál az alábbi módszerek közül 1-3-at használunk. Vizuális megkeresés A vízállásnak és az évszaknak megfelelően valamennyi élőhelyen alkalmazandó módszer. Tavaszi időszakban elsősorban a pete-rakhelyeket, a nyári és őszi időszakban az azoktól távolabb eső élőhely-részleteket is célszerű bejárni. Hang alapján történő határozás Különösen nagyobb szaporodóhelyek esetén javasolt módszer. Amellett, hogy egyes fajok jelenlétét ilyen feltételek (pl. nagy nádas-öv megléténél) ezzel a módszerrel a legegyszerűbb bizonyítani, a rendszertani és határozási szempontból problematikus kecskebéka fajcsoport elemeinek elkülönítésében is segítséget nyújthat ez a módszer. Hálózás A kétéltű lárvák és a vízben tartózkodó farkos kétéltűek kimutatására alkalmas módszer, bár más fajok kifejlett egyedei is beleakadhatnak. A partszegéllyel párhuzamosan haladva a 30 cm átmérőjű hálót a part irányába húzva éijük el a legjobb eredményt. Lámpázás Vízben tartózkodó farkos kétéltűek kimutatására alkalmas módszer. Szürkület után a vízben tartózkodó farkos kétéltűek aktivitása megnő, ezért könnyebben felfedezhetők. A módszer előnye, hogy a vízi élőhelyet nem károsítja. Petecsomó (-zsinór) számlálás Elsősorban egyes Rana fajok szaporodó nőstényeinek egyedszámát állapíthatjuk meg ez/el a módszerrel (mert egy nőstény egy petecsomót rak). A petezsinórt rakó fajoknál erősen egyedszám-fuggő a módszer, bár megszorításokkal ott is használható. Kifejlett állatok számlálása Szaporodási időben a vízben tartózkodó kifejlett állatok öszszeszámlálhatók. A peterakó-hely jellegzetességeitől függően vagy az összes látható állatot vesszük figyelembe, vagy egyes mintavételi egységekben látott állatok számából számítjuk ki a becsült egyedszámot. Egyedfejlődési rendellenesség vizsgálat A gyakori fajok frissen átalakult egyedeiből 100 példányt vizsgálunk meg, a hiányzó (vagy többletben lévő) lábak, szemek, stb. számát adjuk meg. Mintavételi gyakoriság A kétéltűek mintavételi gyakorisága évi 4 vagy 5 alkalom. Ebből legalább 3 a farkatlan kétéltűek nagy részének fő szaporodási időszakában (átlagos időjárás esetén március eleje és április közepe között), amikor az egyedszámok a legjobban becsülhetők (a fajok jellegzetességeinek megfelelően). Az utolsó bejárás június - júliusra esik, amikor a farkatlan kétéltűek átalakulása általában már lezajlott. Amennyiben a nyári mintavétel alapján a fiatal állatok fejlődési rendellenességeinek gyakorisága nem becsülhető, akkor egy őszi bejárás is szükséges. Környezeti tulajdonságok viz neve mintavételi hely dátum felvételező neve KőFe levegő hőmérséklete (°C)| szélirány égbolt szélerősség vízmélység (cm) átlátszóság (cm) | vízállás (cm) viz szine meder szélessége (m)* viz szaga terület (ha)** zavarosság •Izmi' terfkkcthmnnéUt* rtzbcmetéi' HzMmrzjtáimt' A agyag A erdő A háztartási eredetű A IVÓVÍZ B iszap B rét B ipari eredetű B halastó C finom homok C szántóföld C mezog. eredetű c itatás D durva homok D település D halastó D vizisport E kavics E út/vasút E belvíz E hajózás F kó F gyárterület F hűtővíz F hűtővíz G szikla egyéb: egyéb: G öntözés egyéb: egyéb: szakasz állományon elején* vegén* belül kívül vízsebesség *' viz hőmérséklete (°C) álló pH 2 lassú (<0,3 m/s) vezetőképesség (mSlem) J köz. (0,3-0,7 m/s) a-klorofill (ug/I) 4 gyors (0,7 m/s<) PO«*" (mg/l) a hin ár fej lődést akad.' NO, (mg/l) A kiszáradás Ca

2* (mg/l) B áradás Mg/ (mg/l) C erős áramlás Na' (mg/l) D szennyezőanyagok K* (mg/l) E építkezés CO/ (mg/I) F vissza duzzasztás HCO, (mg/l) G mozgó üledék S0

4

2 (mg/l) H kedvezőtlen alzat a (mg/1) J kotrás KOI (mg 0

2/l) egyéb: megjegyzések > •••Hbldttt** utfcj.toli. 1,1

1 "I •'•rial bívtltadfi (-»ayif ) /. ábra A makrofitonokkal történő vízminősítés javasolt adatlapja (előlap) A növényfajok összeírásával egy időben az alábbi környezeti tulajdonságokat kell megmérni (a Környezetvédelmi Felügyelőségeken szokásos eljárásokkal) ill. feljegyezni (a csillaggal jelölt tulajdonságokat a hínárállományokon belül és kívül, folyóvizek/csatornák esetén a vizsgált szakasz felső és alsó végén is meg kell mérni): víz hőmérséklete*, átlátszóság (Secchi-koronggal), vízmélység, alzat minősége, vízállás (ha van mérce), pH*, vezetőképesség*, a-klorofill-tartalom*, PO^- és NCV-tartalom*, szervesanyag-tartalom, az ún. 8 főion mennyisége*, vízsebesség, meder szélessége, területhasználat (a víztest közvetlen környékén), vízhasználat, vízbevezetés a mintavételi hely felett, víz színe, szaga, zavarosság, a hínárfej lődést akadályozó tényezők, időjárási körülmények. A terepi megfigyelések és a laboratóriumi mérések eredményeinek rögzítésére adatlap szolgálhat (/. ábra) A mért és észlelt adatok egy részét a későbbiekben a hínárfajok környezeti igényeinek pontosabb megállapítására le-