Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)
5-6. szám - XLII. Hidrobiológus Napok: „A magyar hidrobiológia időszerű kérdései az ezredfordulón” Tihany, 2000. október 4–6.
443 Vízi makrofitonok és kétéltűek biodiverzitás vizsgálata magyarországi felszíni vizekben és vizes élőhelyeken I. Elméleti háttér Puky Miklós és Steták Dóra MTA ÖBKI Magyar Dunakutató Állomás, 2131. Göd, Jávorka S. u. 14. Kivonat: A XXI század egyik legnagyobb kihívása a biológiai sokféleség megőrzése. A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer 10 projektben vizsgálja a biodiverzitás változását. A vízi makrofitonok és a kétéltűek több projektben is szerepebek. Ebben a cikkben a két élölénycsoport kiválasztásának elvi alapjait tárgyaljuk Kulcsszavak: makrofiton, hínár, kétéltű, biodiverzitás, monitorozás, vízminösítés Bevezetés A élővilág sokféleségének megőrzése napjaink egyik fontos természetvédelmi feladata. A hazai élővilág sokféleségének felmérésére és folyamatos megfigyelésére jött létre a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR). A rendszerrel szemben a korrekt szakmai adatszolgáltatástól a társadalmi részvétel széles körű biztosításáig számos elvárás fogalmazódott meg, ezért a megvalósításhoz, szükséges protokollok várhatóan 200l-re készülnek el. A rendszer legfontosabb feladata, hogy folyamatos tájékoztatást adjon Magyarország természetvédelmi állapotáról. Ennek megfelelően a megfigyelt élőlénycsoportok száma viszonylag nagy, életmódjuk és az általuk benépesített élőhelyek is változatosak. Az NBmR tíz projektből áll. Ezek felsorolását, valamint a vízi makrofitonok és a kétéltűek rendszerben betöltött szerepét az 1. táblázat mulatja be. Az Európai Unió Víz Keretdirektívája (Water Framework Directive, EU N 9 97/0067, 6404/99) clőíija, hogy a felszíni vizek ökológiai állapotának megállapítása ill. az állapotváltozás nyomon követése (monitorozás) mind folyó- mind állóvizek esetében élőlények segítségével történjen, amely magában foglalja a vízi makrofitonokat (hínár és parti növényzet) is. A vizsgálatok módszereit tartalmazó EU-szabvány készülőben van, a direktíva azonban nem teszi kötelezővé az EU-szabvány használatát, ha a szükséges információk megszerzése más módszerrel is lehetséges. Ennek köszönhetően lehetőség van arra, hogy minden ország saját szabványt dolgozzon ki. Ez a program hazánkban az NBmR II. projektén (Felszíni vizek és vizes területek életközösségeinek vizsgálata) belül valósul meg. Dolgozatunkban két élőlénycsoport, a vízi makrofitonok és a kétéltűek biodiverzitás-monitorozásban betöltött szerepét, a kidolgozott protokollok néhány kulcskérdését tekintjük át. Az egy-két évtizedre visszanyúló nemzetközi tapasztalatok szerint a hínár - megfelelő körültekintéssel - alkalmas a vizek minősítésére, emellett - más élőlénycsoportokkal (pl. algák) ellentétben - a vizek hosszabb távú (több éves) állapotváltozásainak jelzésére szolgálhat. 1. táblázat A vízi makrofitonok és a kétéltűek szerepe Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer projektjeiben A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Vízi makKétRendszer projektjei rofitonok éltűek 1. Védett és veszélyeztetett fajok megfigyelése X X II Felszíni vizek és vizes területek életközösségei Il/a Folyók és tavak élővilága X Il/b Vizes élőhelyek X X III. Magyarország élőhelyei X IV. Inváziv fajok V Erdőrezervátumok - kezelt lomboserdök VI. Kis-Balaton II ütem élővilága X x ! VII. Szigetköz X VIII Szikes élőhelyek IX. Száraz gyepek X. Hegyi rétek A kétéltűek monitorozásban történő felhasználására korábban születtek javaslatok (lásd pl. Khangarot és mtsai 1985), de ezeket a biodiverzitás-monitorozás (külföldi) megkezdéséig nem foglalták rendszerbe Jelenleg az USA-ban, Kanadában, Hollandiában, Nagy-Britanniában és Észtországban használják fel ezt az állatcsoportot a természeti környezet változásainak felmérésére. Magyarországon nem volt még példa a vizek makrofitonok segítségével történő minősítésére, noha a szakirodalomban és a hínárral foglalkozó szakemberek fejében bizonyosan sok, a vízminősítésben - biomonitorozásban felhasználható tudás halmozódott fel (Pomogyi 1994). A makrofitonok használhatósága a vízminősítésben és biomonitorozásban A különböző szerzők véleménye megoszlik arról, hogy a hínár mennyire használható a vízminősítés és a biomonitorozás során. Harding (1981) szerint "a vízi makrofitonok a vízminőség időbeli és térbeli változásaira érzékenyen és egyértelműen reagálnak", míg Wiegleb (1988) ismertet egy tízéves vizsgálatot, ahol egy erős antropogén hatás alatt álló folyószakasz vegetációja az egymást követő évek során közel azonos maradt, majd egyik évről a másikra, anélkül, hogy vízkémiai változásokat vagy bármilyen katasztrófaszerű eseményt figyeltek volna meg, a dominanciaviszonyok erősen megváltoztak. Köztudott, hogy vannak ún. "hínáros" és "hínárszegény" évek, amikor a hidrológiai viszonyoktól, a tavaszi felmelegedéstől és egyéb okoktól függően ugyanazon a helyen egyik évben gazdag hínámövényzet fejlődik, a másik évben csak néhány szál hínárt találunk, ill. a dominancia-viszonyok is évről-évre változhatnak. Több szerző felhívja a figyelmet arra, hogy a mohák (Papp és Rajczy 1995) és általában a makrofitonok ( Bayerisches Landesamt für Wasserwirtschaft 1998) egy vagy néhány év "átlagos" vízminőségét tükrözik, míg a planktonikus algák rövid életciklusuknak köszönhetően gyorsan, a bevonatiaké algák pedig néhány hét vagy hónap alatt reagálnak a vízminőség változásaira. A lebegő hínár anyagfelvétele teljes mértékben a vízből történik, az áramlás azonban tovasodorhatja. Ezzel szemben a gyökerező fajok az alzatból veszik fel tápanyagaik legalább egy részét, és helyhez kötöttek. Mindezeket figyelembe véve megállapítható, hogy bár a hínár nem minden vízi ökoszisztémában alkalmazható indikátorként (ld. hipertrof vizek, ahol a tömeges alganövekedés jellemző, makrofitonok már nem fordulnak elő), megfelelő körültekintéssel alkalmas a vizek minősítésére és a szennyezések időbeli és térbeli jelzésére, bizonyos esetekben a mennyiségi viszonyokat is tükrözve. Ily módon a hínár mint indikátor nem más szervezetek helyett, hanem azok mellett eredményesen alkalmazható (Kahler 1995). A parti növényzet indikátor-értéke - pusztán a vizet tekintve kisebb, mint a hínáré, mert kifejlődésében a víz mellett a part felől érkező hatások is közrejátszanak. Ugyanakkor a víz és a vízpart szorosan összefüggő működési egységet alkot. A vízpart, mint ökoton, olyan fajoknak ad otthont, melyek sem a vízben, sem a szárazföldön nem találhatók meg. Az egyes víztestek minősítéséhez (természetességének megállapításához) feltétlenül hozzájárul a part minősége is.
