Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

5-6. szám - XLII. Hidrobiológus Napok: „A magyar hidrobiológia időszerű kérdései az ezredfordulón” Tihany, 2000. október 4–6.

420. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2001. 81. ÉV

F. 56. S

Z. egymástól azonban eltérő vízsebességű szakaszok jönnek létre. A hossz-szelvény szerinti vízsebesség csökkenés mellett keresztszelvényenként] változás is kimutatható. A NYFCS-n bonyolultabb a helyzet, mert a mederkeresztmetszet, ezzel együtt az aktuális vízsebesség értéke szakaszon belül is változik. A KFCS-n kapott eredmények azt mutatják, hogy a sodor vonalban az I. és II. szakasz értékei állnak közelebb egymáshoz, míg a szegélynél a II. és ül. szakasz hasonlít jobban. Tehát míg a sodorban csak a III. szakaszon csökken jelentősen a vízsebesség, addig a szegélynél ez már a II. szakaszon bekövetkezik (1. ábra). DAjMl/i«4»r • AJaVparfka • Ktaép/todor • FikiWio4«r • Krbiüifpadlu 1. ábra. A vízsebességmérés eredményei a KFCS hosszés keresztszelvényében Az üledék-minták eredményei alátámasztják a víz sebességének csökkenő tendenciáját. A KI. szakaszon az iszap mellett az agyag frakció dominál. E tény támasztja alá, hogy a szállított üledék legnagyobb része már ezen a szakaszon lerakódik. A Nyugati-főcsatorna mintáinak eredménye hasonlít a KFCS-n tapasztalthoz, az eredmények az alsóbb szakaszokon azonban nem mutatnak olyan szakaszonként egységes, gradiens szerűen változó jelleget mint a KFCS-n. Ki kell emelni az Nyílni, NylIInl, valamint az NyIIlgy2 mintapontok értékeit, ahol egyértelműen a homok frakció dominál, értékei 40 % körüliek, vagy azt meghaladják. Jól mutatja ez a tény a mederprofil megváltozásának hatását, (ezeken a pontokon ui. nincs padka) A fentiek alapján megállapítható, hogy a két vízfolyás alsó szakaszain található üledék nem folyami eredetű, hanem tavi jellegű, ami azt jelenti, hogy a feliszapolódás e szakaszokon nem a vízsebesség csökkenésének hatására a folyóvízi hordalék kiülepedéséből adódik, hanem a nagy mennyiségű holt szerves anyag lerakódásából származik. Ttjir i 1,5 • • 1 1 0 • KI IKK •ián 1» «.15 5 MS IK2 IKJ 2. ábra Vízfizikai paraméterek a két vízfolyás szakaszain A két víztér fizikai, kémiai paramétereinek értékei jellemzőek az Alföld vízfolyásaira. A vezetőképesség jobbára alacsony, legmagasabb értéke a NyFCS-n nem haladta meg az 500 ps/cm, a KFCS-n a 700 (js/em-es értéket A pH jellemzően semleges, az enyhén savanyú és enyhén lúgos között változik (6,43-8,17). Az oxigén telítettség a halak számára megfelelő egész évben, anaerob viszonyok esetleg helyileg a pangó részeken, az üledék közelében alakulhatnak ki. Az általunk vizsgált vízkémiai paraméterek mindkét vízfolyás esetében az I. osztályú határértéken belül maradtak. A KFCS eredményeinek értékelésekor szembetűnik, hogy a vizsgált paraméterek közül az üledék összetétele, az átlátszóság, a hőmérséklet, a nitrogén formák jellegzetes szakaszonkénti változásokat mutatnak (Z, 3. ábra). E változások szorosan összefüggnek a vízsebesség szakaszonkénti csökkenésével. A NyFCS esetében ezzel szemben a szakasz jelleg nem mutat ennyire egységes képet. Az eredmények azonban összhangban vannak a szelvények szakaszon belüli változásaival. 3. ábra Vízkémiai paraméterek a két vízfolyás szakaszain A mintavételi pontok klorofill-a koncentrációi az előzőektől eltérően szakaszon belül is nagyobb ingadozásokat mutatnak, mivel az algák jelentős tömörüléseket mutathatnak viszonylag kis területen is. Mindemellett azonban az értékek alakulásából levonhatók kellően alátámasztott következtetések. A klorofill-a legalacsonyabb értékekeit a KFCS-n a III. szakaszon mértük. Érmek valószínűsíthető oka a szakaszra jellemző nagyobb állományú és borítású hínárvegetáció jelenléte, valamint befolyásolhatja mennyiségét a nagyobb létszámú fogyasztó szervezet. A NyFCS-n a klorofill-a mind abszolút értékeiben, mind tendenciáját tekintve eltér a KFCS-n tapasztalttól. A nitrogén és foszfor-formák eredményei azonban alátámasztják az eredményeket. A két vízfolyás bentonikus faunája hasonlónak tekinthető az alkalmazott mintavételi módszer alapján, az eltérések mennyiségi jellegűek A mintákban előforduló fajok elsősorban állóvíziek, illetve lassú vízfolyásokra jellemzőek. Sok közülük a növényzethez kötődik, azaz életciklusuk során, vagy egyes fenológiai fázisukban a metafitonhoz sorolhatók (pl. Acroloxus lacustris, Anisus sp., Lymnaea ssp, Sialis sp.) vagy, mint a Dreissena potymorpha a biotektonhoz tartozik. A jobbára vízfolyásokra jellemző Ephemeroptera, Trichoptera fajok között is elsősorban a generalista, vagy éppen tipikusan alföldi vízfolyásokhoz kötődő fajok kerültek elő. Ilyen például az Ecnemus tenellus (Trichoptera), vagy a kérészek közül a mintában döntő hányadot képviselő Ephe- , mera, valamint Caenis fajok. Megjegyzendő, hogy habár a mintákban nem fordult elő, tapasztalataink szerint a Keleti-főcsatorna megfelelő élőhelyet biztosít a Palingenia longicauda számára, amelynek nászrepülése minden évben megfigyelhető. A KFCS eredményei azt mutatják, hogy lefelé haladva szakaszonként gradiens szeTÜen növekedik az üledéklakók összegyedszáma. A nyári mintavétel során minden mintaszakaszon növekedett az egyedszám. Az I mintavételi szakaszon a bentosz mennyisége egész évben alacsonynak tekinthető (kb. 3000 ind/m

J). A NyFCS tavaszi mintáiban az egyedszámok a Keleti-főcsatornáéhoz hasonlóan alacsonyak, a nyári mintákban itt is megfigyelhető az egyedszám növekedés Bizonyos szakaszjelleg megfigyelhető a NyFCS bentosz faunájának vizsgálatakor is, ez azonban nem annyira egyértelmű és egyáltalán nem olyan lépcsőzetes, mint a KFCS esetében. Az eredményeket jelentősen befolyásolják az élőhely sajátosságai, az eltérő mederprofilból következő hatások. Feltűnő, hogy míg a KFCS-n az egyedszám növekedését főként a Malacostraca és Ephemeroptera lárvák mennyiségi növekedései adták, addig a NyFCS-n ezek száma egész évben alacsony marad. A növekedés elsősorban a Gastropoda, Lamellibranchiata, valamint Chironomidae fajok egyedszámának növekedéséből adódik. A Zooplankton vizsgálat eredményeit értékelve megállapítható, hogy a meghatározott taxonok a limnoplanktonhoz sorolhatók. Menynyiségük mindkét vízfolyáson egész évben alacsony, nyáron valamivel magasabb A KFCS-n a mintavételek időpontjában a legmagasabb érték sem érte el a 200 ind./101 értéket A plankton szervezetek egyedszáma az alsóbb szakaszok irányába egyértelműen növekszik, ami elsősorban a Copepoda mennyiségi növekedésével fílgg össze. A Rotatoria mennyisége minden mintavétel során jelentéktelen volt. A NyFCS mintái a KFCS-tól több szempontból eltérő eredményt mutatnak. Itt a tavaszi mintavétel során az I. szakaszon némileg magasabb egyedszámok tapasztalhatók. A nyári mintáknál az egyedszámok pedig - hasonlóan a bentosz eredményeihez - nem emelkednek egyértelműen az alsó szakasz irányába, sót a nyári mintákat figyelembe véve a III szakasz mintái mutatják a legalacsonyabb értékeket. Szintén lényeges eltérés a Rotatoria nagyobb arányú jelenléte. A Copepoda aránya a Cldocerához viszonyítva itt is magasabb. A mintapontonkénti össz egyedszám - a legmagasabb érték nem éri el az 500 ind /101 értéket - a Nyugati-föcsa-