Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

5-6. szám - XLII. Hidrobiológus Napok: „A magyar hidrobiológia időszerű kérdései az ezredfordulón” Tihany, 2000. október 4–6.

417 Eredmények A megvizsgált halanyag mind korösszetételében, t£St hrt^ J rt/iSttÖI" e P „ Jfis/P n v á h a n Q7Íoni fí V á nca n Keszthely 19 16 14 12 105 6 A»tmtmmféxfé N = 27 • 2 +3 +4 +5 +6 +7 Korcs«

port (év) Ckí = UMJOn * 600 400 300 200 ÍOO Chi* = 79479932 K* x 0.C901 a = 0-0001»±0 00019 •A ÍOO ISO 200 250 JOO 350 ÍOO TöreskMtz (L = MI 700 600 Ch f = 243.7*897 a* = 0.98/3« a = 0-00003±8.392»€-C ~i 1 1 1 r~ ÍOO 150 200 250 300 350 Chi = 110.78473 R* m 0.97924 a = O .OOO 2410. OOO I b = 2.52S410.077B7 100 TSmhosiz (L = mm) —1— 150 1 200 izomban és a májban is számottevően magasabb volt Á két élettér nehézfém szennyezettségében mutatkozó ktilAnKséw>..£nté.lceJéséjié.L flawl/yobe. JkeLLvegoiipk., a ^rvnA halizomra számított nehézfémek átlagkoncentrációja nem haladta meg a Magyar Egészségügyi szabványban megadott egészségügyi határértékeket egyik mintavételi helyen sem, mindezek ellenére a keszthelyi dévérkeszeg minták közül hat példányban az izomban a megengedett határértékek feletti koncentrációkat is mértünk. 3. táblázat Balatoni dévérkeszeg szerveiben mért Elem Mg/kg szárazsúly (átlag ± szórás) izom | kopoltyú | máj Keszthelyi medence Cd 0,71 ±0,55 1,3 ± 1,24 2,27 ±1,15 Cu 2,24 ±0,49 5,26 ± 1,88 58,8 ± 17,1 Hg 0,11 ±0,06 0,03 ±0,01 0,08 ± 0,04 Pb 1,58 ±0,56 3,35 ± 1,53 3,19± 1,46 Zn 14,5 ± 2,7 40,6 ± 9,9 78,8 ± 22,9 Keleti medence Cd 0,35 ±0,29 0,87 ±0,54 1,93 ±0,85 Cu 1,78 ±0,75 4,96 ± 1,34 42,5 1 15,5 Hg 0,06 ± 0,03 0,02 ±0,01 0,05 ±0,02 Pb 0,85 ± 0,5 2,97 ± 1,58 2,64 ± 1,59 Zn 14,7 ± 2,9 41,2 ±6,2 77,2 1 14,4 1. ábra. A dévérkeszeg minták kor-szerinti megoszlása és testhossz-testtömeg viszonya A keszthelyi medencéből származó állomány lényegesen gazdagabb volt (N = 60), egyenletesebb koreloszlással, míg a keleti medencéből azonos gyűjtéssel kevesebb halat sikerült fogni (N = 27), amelyben a 3+-os korcsoportból csak két példányt találtunk és az 5+-os kornál idősebb példányból egy sem adódott. A halminták testhossz-testtömeg vizsgálata első megközelítésben nem mutatott szignifikáns különbségeket. Mindkét mintaanyagra a hossznövekedést és tömeggyarapodást jellemző „b" értékek közel azonosak voltak (keszthelyi medence: b = 2.569; keleti medence: b = 2.595), ellenben a halak testhossz-nettó testtömeg viszonyának elemzéséből kitűnt a keszthelyi mintaállomány szignifikánsan jobb kondíciója (keszthelyi medence: b = 2.898; keleti medence: b = 2.528). Az eredmények kiértékelése során megállapíthattuk, hogy a halak kopoltyújában és májában - a nehézfémek felvételi, detoxifikációs és leadási folyamataikban betöltött szerepükkel megegyezően - a kadmium, réz, ólom és cink számottevően magasabb koncentrációban volt mérhető, míg a higany a halak izomzatában ill. a májban volt magasabb (3. táblázat). A keszthelyi medencéből gyűjtött halak izomzatában mindhárom toxikus nehézfém átlagkoncentrációja szignifikánsan magasabbnak bizonyult a fűzfői mintákhoz mérten, míg a létfontosságú elemek közül a réz mind az Három példány a 4+-os és három a 6+-os korcsoportból adódott. E halakban a kadmium átlagkoncentráció az izomban mintegy 33%-kal meghaladta az egészségügyi határértéket, míg a többi példányra számított kadmium szintnél mintegy 3.55-ször bizonyult magasabbnak (P<0.05). E halaknál a kopoltyúkban is szignifikánsan magasabb volt a kadmium átlagkoncentráció (79%-kal; P<0.05), míg a májban mintegy 30%-kal (P<0 10) volt magasabb e fém átlagértéke. A halak szerveiben felhalmozott nehézfém koncentrációk alakulását az egyedek korától függően egyedül a keszthelyi mintákon állt módunkban vizsgálni, ugyanis csak ennél a mintaállománynál tudtunk viszonylag szélesebb kortartományból statisztikailag elégséges számú egyedeket gyűjteni (2.a,b ábrák). A korcsoportokra számított nehézfém átlagkoncentrációkban elemtől függően jelentős különbségek és eltérő trendek mutatkoztak. A 2+ - 4+ közötti korcsoporthoz tartozó egyedek izom és kopoltyúszövetében a kadmium és réz koncentrációkban szignifikáns növekedés mutatkozott, míg a 4+-nál idősebb példányoknál, egy szignifikáns csökkenő trend volt észlelhető, és ugyancsak hasonló változás mutatkozott a halak kopoltyújában felhalmozott ólom koncentrációkban is. A halak májában ezzel szemben mindhárom fémnél eltérő korfüggés volt észlelhető: míg a kadmium és réz esetében is a teljes kortartományra folyamatos növekedést tapasztaltunk, az ólomnál e szervben szignifikáns csökkenő trend mutatkozott. Cink esetében a halak izomzatában és a kopoltyúban nem mutatkozott számottevő különbség az egyedek korától függően, ellenben a májban csökkenő trend volt jellemző. Egyöntetű pozitív korreláció mutatkozott ezzel szemben a halak szerveiben felhalmozott higany koncentrációkban.