Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

5-6. szám - XLII. Hidrobiológus Napok: „A magyar hidrobiológia időszerű kérdései az ezredfordulón” Tihany, 2000. október 4–6.

411 Morfológiai változások: A mustár csíranövényeken a mikrocisztin-LR legszembetűnőbb hatása a szikleveleken okozott levélnekrózis, míg a Cylindrospermopsis raciborskii kivonata a gyökérzeten hoz létre szembetűnő változásokat. A nagy dózisban alkalmazott mikrocisztin-LR is hat a gyökérfejlödésre. Gátolja a fögyökér növekedését és hatására nem fejlődnek oldalgyökerek (Ki-Hamvas és mtsai, 1999). A C. raciborskii kivonatának hatására ezzel szemben a megrövidült fögyökéren szorosan egymás mellett és alatt oldalgyökerek fejlődnek. A gyökérzet és a hajtás (sziklevél és hipokotil) fehérje-mintázatának változása: A hajtás fehérjemintázata: A hajtások fehérjekivonataiból a géleken 34 fehétjesávot lehetett elkülöníteni. Ezek móltömege 131 és 14,4 kDa között változott {3. ábra). • + • + —+ t-s?-,' A Cylindrospermopsis raciborskii kivonatával kezelt növények hajtásaiban a kontrollhoz képest a fehéijék mennyisége általános csökkenést mutat (4. ábra). 40 r 30 20 10 0 20 40 60 80 100 120 4. ábra. A 77,8 kDa móltömegű fehérje mennyiségének csökkenése a toxikus Cylindrospermopsis raciborskii nyers sejtkivonatának hatására a mustár csíranövények hajtásában. A gélekről készült denzitásmérések grafikonjai a kontroll — növekvő toxinkoncentrációk irányában haladva ábrázolják a kiválasztott fehérjék sávjainak változását. A gyökérzet fehérjemintázata: A mustár gyökerek fehérjekivonataiból a géleken, a hajtáshoz képest kevesebb, 18 fehérje sáv különíthető el. (Ábrán nem mutatjuk be.) A mikrocisztinnel kezelt növények gyökereinek fehérjemintázatát a kontrollal összevetve, a mért különbségek nem mutattak egyértelmű tendenciát. 11 fehérje sáv erősödése jellemző toxinkezelés hatására. Ezek közül legszembetűnőbb a 61 kDa molekulatömegű fehérje mennyiségének a növekedése (5. ábra). 5 fehérje mennyisége ezzel szemben csökkenést mutat. MW R3 R2 Rl K MI M2 M3 3. ábra. A cianotoxinnal kezelt csíranövények hajtására jellemző fehérjemintázat (MW: mólsúly markerek; 94, 67, 43, 30, 20,1 és 14,4 kDa. K: kontroll. A kezelésekhez alkalmazott mikrocisztin-LR koncentrációk; Ml, M2 és M3 jelűek rendre: 10, 20 és 40 mg / mL, a toxikus Cylindrospermopsis raciborskii nyers sejtkivonatával kezeltek Rl, R2 és R3 jelöléssel: 2,4 és 8 mg száraz anyag / mL táptalaj.) A mikrocisztinnel kezelt növényekben az egységnyi nedves tömegre vonatkozó fehérjék mennyiségének változása az alábbi tendenciát mutatja; a kontrollhoz képest, a 20 és 40 ng/mL mikrocisztinnel kezelt hajtásokban a fehérjék mennyisége a kontroliéval közel azonos, vagy nagyobb, ellentétben a 10 ng/mL-el kezeitekben, ahol mindig alacsonyabb. Mikrocisztin kezelés hatására négy új fehét]e sáv jelent meg, amelyek móltömege 83,1; 75,2; 47 és 22,4 kDa (a 3. ábrán —+ jelzésűek). Csökkenést mindössze a két legnagyobb, 131 és 120 kDa móltömegű fehérje mutatott (a 3. ábrán — jelzéssel láthatók). 60 50 40 30 20 10 0 20 40 60 80 100 120 5. ábra. A 61 kDa tömegű fehérje mennyiségének növekedése mikrocisztin-LR kezelés hatására a mustár csíranövények gyökérzetében. A toxin termelő C raciborskii kivonatával kezelt gyökerekben a fehérjemintázat változása határozott tendenciát mutat: a fehérjesávok halványodnak, azaz a fehérjék egységnyi nedves tömegre vonatkozó mennyisége