Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

1. szám - Deák Antal András: Fokok és délibábok

DEÁK A. A. : Fokok és délibábok 41 fordult - mondja ugyancsak lléi -, hogy a vesszőből font gátat a nagy mennyiségű hal elsodorta. Ha pedig az akció sikeres volt, még a környékbeli falvakat is meghívták halászni. Ha meg senki sem jött - ami ugyancsak megesett a disznócsordákat beleterelték a haltól hemzsegő mélyedésekbe, ahoi "gazdag legelőhöz, helyesebben halászathoz" juttatták őket, de a sok halat ezek se győzték felfalni, így azok nagy része elpusztult, bomlásnak indult, és iszonyú bűzt árasztottak, úgy annyira, hogy az utazók ezeket a helyeket, mintha csak pestissel lennének fertőzve, messze el szokták kerülni. A Tisza halgazdagsága Brown angol orvost is ámulatba ejtette (1677): „A Tisza halböség tekintetében a legelső egész Európában, vagy ha szabad mondani, az egész világon ... A Bodrog folyó, amely Tokaj közelében ömlik a Tiszába, szintén annyira haldús, hogy a lakosság állítása szerint nyáron, sekély vízállásnál a sok baltól megdagad" A folyók szabályozása, a fokok megszűnés« A 19. századi folyószabályozásokkal nemcsak az árvizek szűntek meg, hanem ez a burjánzó vízi világ is eltűnt. Talán éppen ez után a letűnt világ utáni sóvárgás szülte a történelmi alapokat nélkülöző álmot az árvizeket, aszályokat és belvizeket kezelni tudó fokrendszerröl. A vágy tiszteletreméltó, az út azonban téves, mert ez az út sohasem létezett. A zseniális fokrendszerröl, mely aszályt, belvizet és árvizet egyaránt kezelt, és virágzó gazdálkodást biztosított az Alföldön, a levéltárak mélyen hallgatnak. Ugvanakkor Werüczf hires törvénykönyvében mély nyomot hagytak az árvízi goodok - pedig akkor még állítólag értettek a foki gazdálkodásé?, hiszen a törökök előtt vagyunk (1517): "Helyes és elfogadható mentségnek tartjuk azt, ha a felperest vagy alperest vagy ennek ügyvédjét hazulról a ... tőrvényszékekre indulván és odajutni igyekezvén, elmlulása után tetemes vízáradás akadályozta _ " (59. S.). Ezeknek a vizáradásoknak rendszeres pusztításairól egészen konkrét leírást is kapunk a törvénykönyv egy másik paragrafusából: "... Igen sok városnak, falunak és birtoknak, valamint sok mezóvárosnak és pusztának határait éj határvonalait folyamok és folyóvizek különítik el, veszik körül és zárják be, az ilyen folyamoknak kiáradása és ereje pedig igen gyakran nagy darab foldet. rétet és erdőt elszakít,... mert a folyam fotása és rohanása a maga rendes folyásából, medréből és útjából igen gyakran más. úi mederbe szokott elhajolni és térni..." (H7.§). hogy a Tisza menti magaslatokat rövid töltéssel összekötve milyen nagy területeket lehetett ármentesheni 3. kép. A Mirhó-fokon kiszakadó víz által döntött terület Sok szó esett a fokok hasznos voltáról. Pedig volt férges fok" is, és olyan is, melyen keresztül vármegyéket pusztított az árvíz. Ilyenről szól Krdöéy l ajorrjík a Mirhó-fok elzárását ünneplő versrészlete (1785): ,.Felhatott az égre sok szegény insége Az metlyet okozott Mirhó dúhössége Heves, Szabolcs, Bihar, Békés nagy vidéke Volt kártételednek uralkodó széke Csanád, Csongrád széles Kunság térségei Voltak habjaidnak nagy ellenségei Mert oda plántáltál habzó tengereket Az honnan várhatták ezek kény ereket. Nem káromkodik hát annyit a gy alog nép IIa rövid utón jár s szárazabb földre lép Pesttül Debrecenig nem kerül Tokajra De eddig hány ezret jutattál ily bajba. " Végezetül, marad a nagy kérdés. Ha nem az ártéri gazdálkodás, a „fokrendszer" visszaállítása a jövő útja, akkor hogyan tovább? Véleményem röviden az, hogy folytatni DEÁK ANTAL ANDRÁS 1970-ben szerzett oklevelet az ELTE-n 1983-tól a Duna-Múzeum munkatársa. Kutatási területe a XVIII-XIX századi technika-történet. Részletesebben lásd: Hidrológiai Közlöny 2000. 2. sz. 77. o. kell a Tisza-szabályozás Széchenyi által megfogalmazott programját: vizet vinni oda, ahol annak híjával vannak, vagyis megoldani az Alföld öntözését, és elvinni a vizet onnét, ahol abból túl sok van, azaz kezeim kell a belvizeket. Továbbá - aminek, az ország gazdasági erejct figyelembe véve, már ma is realitása van, és amivel már tervezés szintjén a mérnökök foglalkoznak is: növelni kell az Alföldön a vizes élőhelyek, tavak és tározók számát. Ezek rendeltetése azonban nem az árvízi gondok megoldása, mert az áradó Tiszán levonuló sok millió köbméternyi víztömeg kezelésére ezek alkalmatlanok, hanem elsősorban a természet gazdagítása és az ember öröme. Az árvizek ellen pedig továbbra is egyeden reménységünk az erős töltés és a szervezett védekezés .4 kézirat beérkezeti: 2000. augusztus 9.