Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

5-6. szám - XLII. Hidrobiológus Napok: „A magyar hidrobiológia időszerű kérdései az ezredfordulón” Tihany, 2000. október 4–6.

383 A Pilis Bioszféra Rezervátum kisvizeinek Crustacea fajegyüttesei Kiss Anita MTA ÖBKI Magyar Dunakutató Állomás, 2163. Vácrátót, Alkotmány u. 2-4. Kivonat: 1998-tól erdei kis állóvizek hidrobiológiái vizsgálatát végezzük a Pilis és a Szentendrei-Visegrádi hegységben, a Pilis Bioszféra Rezervátum területén. A jelen alkalommal bemutatott 10 kisvízböl ez idáig 57 faj (30 Cladocera, 16 Ostracoda, 11 Copepoda) jelenlétét mutattuk ki. A kagylósrákok közül a Heterocypris reptans a magyar faunára nézve új faj, a Notodromas persica, Candonopsis scourfieldi és a Sarscypridopsis aculeala pedig viszonylag ritkán előkerülő fajok. Az. ágascsápú rákok közül a Kőhegyi-tóból előkerült a meglehetősen ritka Ceriodaphnia dubia is. A legtöbb faj a Pomáztól E-ra lévő Kőhegyi-tóból került elő. Az egyes tavacskák Crustacea fajszámát és faunájuk összetételét nagymértékben befolyásolja a kisvizek földrajzi helyzete és a vizzel boritottság időtartama. Kulcsszavak: állóvizek, időszakos kisvizek, Pilis, Cladocera, Ostracoda, Copepoda. Bevezetés A 23 000 ha kiterjedésű Pilis Bioszféra Rezervátum a Budapesttől ÉNY-ra húzódó Pilis és a Szentendre-Visegrádi hegység területén helyezkedik cl. A két középhegység geológiai és geográfiai szempontból változatos felépítésű, a Pilis döntően felső triász mészkőből épül fel, a Szentendre-Visegrádi hegység pedig főleg andezitből álló vulkáni hegyvidék. A terület patakjainak és kis állóvizeinek szervezett, rendszeres vizsgálata 1982-ben kezdődött cl (Bérezik, 1984). 1998-tól a Pilis Bioszféra Rezervátum területén található álló kisvizek hidrobiológiái állapotfelmérését kezdtük el. Vizsgálataink kiterjednek a kisvizek leglényegesebb vízkémiai és környezettani jellemzőire, valamint a kisvizek Crustacea (Cladocera, Ostracoda, Copepoda) fajegyütteseinek összetételére. A Pilis-hegység erdei kis állóvizeinek hidrobiológiái kutatottsága meglehetősen hiányos, noha a Pilist és a Szentendre-Visegrádi hegységet az UNESCO 1981-ben bioszféra rezervátummá nyilvánította. Pilisi álló kisvizekkcl foglalkozó munkák közül megemlítjük Palik (1940, 1941), Boros (1945), Szabó (1946), Megyeri (1970), Nógrádi (1962) és Kiss-Németh (1997) tanulmányait. A vizsgálatba bevont 21 kisvíz közül az alábbiakban 10 állóvíz hidrobiológiái adatait közöljük. Anyag és módszer A mintavételeket évszakosan jelleggel áprilisban, július-augusztusban és októberben végezzük. A hőmérsékletet, pH-t, vezetőképességet és oldott oxigén koncentrációt WTW MULTILINEP4 többfunkciós terepmüszerrel mérjük. A zoológiai mintavételek kvalitatív jellegűek, a kisvizek Cladocera, Ostracoda- és Copepoda faunájának minél szélesebb körű feltárását célozzák. A mintavétel 70 um lyukbőségű nyeles hálóval történik, úgy, hogy a tóban előforduló összes élőhely-típusból (nyílt víz, lebegő makrofiton, nád- és sásállomány, belógó fatörzsek, gyökerek, a vízben álló sziklákon található bevonat, stb.) veszünk mintát. A mintákat 4 %-os formalinoldattal a helyszínen tartósítjuk. A válogatás során megbecsültük a 3 Crustacea csoport egymáshoz viszonyított arányát. A Mély-mocsár (MÉM) a Szentendrei-Visegrádi hegység DK-i részén a Királyvölgyben, mintegy 350 tszfm-ben található. Igen ritkán kiszáradó tavacska 1-5 m széles famentes zóna, majd cseres-tölgyes határolja. Átlagos kiterjedése kb. 50 x 20 m. Legnagyobb megfigyelt kiteijedését 1999. áprilisában érte el 140 x 80 m-es nagysággal és 80-90 cm-es vízmélységgel. A víz felszínét áprilistól októberig Lemna minor, Spirodela polyrrhiza és Ricci a ßuitans fajok összefüggő bevonata borítja 1995. óta a Carex állományok fokozatos térhódítása tapasztalható. Pap-1 (PAP). A Pap-réten két tavacska van A Pap-1 a rét nyugati részén húzódik, 480 tszfm-ben, tálszerü mélyedésben, kiterjedése kb. 15 * 15 m, átlagos mélysége 35 -40 cm. A kettő közül ez a nyitottabb, 2-3 tölgy és néhány bokorcsoport határolja. A tavacska széleit sásállomány határolja, vízfelszínét pedig több fajból álló l^mna állomány borítja. A Nádas-tó (NÁD) Tahitól ÉNY-ra, 360 tszfm-ben a Nádas-tói réten található, kb. 25 x 10 m gyertyános által határolt, meredek partszegélyű tó. A tavacska vízfelszínét forrásmohávaJ bevont sziklák szabdalják. A vegetációs időszakban a tavat több fajból (I^emna minor, Spirodela polyrrhizza, Myriophyllum verticillatum, Callitriche palustris, Carex sp.) álló makrofiton együttes borítja. Szarvas-tó (SZA). A Pap-rét és Pilisszentlászló közötti erdészeti úton, 520 tszfm-ben a Szarvas-szérű NY-i oldalán elterülő, zsombékos, változó kiterjedésű, nyaranta általában kiszáradó sekély időszakos tavacska. Az egész tó felszínét sásállomány borítja, vastag fonalas algabevonatokkal és Lemna állománnyal. Rekettyés-tó (REK). Leányfalu határától kb. 800 m-re NYra található, 280 tszfm-ben, kb. 80 * 30 m kiteijedésü állandó, rekettyefűzzel, gyékénnyel és náddal teljesen benőtt tavacska. Csíkos-tó (CSI). A Rekettyés-tótól DK-re kb. 800 m-re, 180 tszfm-ben fekvő, 50 x 40 m-es állandó tavacska. A tó közepét nádas, szélét sás és néhány rekettyefíiz borítja. Unkás-tó (UNK). Pomáztól É-ra a Kő-hegyen (367 m) a menedékház előtt található időszakos, változó kiterjedésű tavacska, amely nyárra rendszerint kiszárad. Kőhegyi-tó (KÖH). A menedékháztól 150 m-re ÉNY-ra kb. 100 x 60 m kiterjedésű sekély tó. Nádassal, sással teljesen benőtt, K-i szélét rekettyefüzes határolja. Tólaki-láp (TÓL). Pomáztól ÉNY-ra a Tólak mélyedésében vannak a Csikóvári tavak. A Tólaki-láp a Tólak ÉNY-i sarkában található, 354 tszfm-ben, körülbelül 70 x 35 m kiteijedésü változó vízállású tavacska. A tó közepén kiterjedt rekettyefuzes van. A víz felszínt borító makro fi ton ban a Lemna minor mellett gyakori a Riccia

ßuitans is. Csikóvári-tó (CSK). A Tólaki-láptól 120 m-re DK-re 374 tszfm-ben fekvő sással szinte teljesen benőtt tavacska. A 10 kisvíz vízellátottsága döntően a csapadék mennyiségétől függ, a Rekettyés- és Csíkos-tó kivételével patak nem táplálja a tavacskákat. Eredmények és értékelés A kiválasztott 10 kisvíz a csapadék mennyiségétől függően változó mélységű és kiterjedésű, savas, enyhén savas kémhatású, alacsony vezetőképességű víz Az állóvizek néhány jellemzőjének értékeit 1998-2000. között az alábbi táblázat tartalmazza. Mélys. Kiterjedés (m) pH Vezkép. 0

2 konc. cm min. mai. (iS/cm % Mély 0-70 0 80 x 140 5,72-6,34 71-106 10-63,5 Pap-1. 30-90 19 x 15 20 x 15 6,13-7,46 152-254 8,6-146 Szarvas 0-50 0 15 x 20 5,96-7,11 99-130 52,4-165 Nádas 15-60 6 x 16 15 x 40 6,28-7,37 152-256 6,6-122 Csíkos 50-90 50 x 50 54 x 55 6,49-6,68 99-159 6-95,7 Rek. 20-60 30x45 40 x 60 6,32-6,94 219-344 4,4—41 Kőh. 40-90 60 x 100 70 x 120 5,73-6,92 82-118 31-110 Inkái 0-25 0 10 x 15 7,14-7,38 98-210 8,9-105 Tólaki 50-130 23 x 145 30 x 170 5,42-7,32 55-121 3,2-92,4 Csikóv. 40-130 25 x 100 40 x 130 6,14-7,38 69-143 22-87,6