Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

5-6. szám - XLII. Hidrobiológus Napok: „A magyar hidrobiológia időszerű kérdései az ezredfordulón” Tihany, 2000. október 4–6.

380. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2001. 81. ÉVF. 5-6. SZ. A Tisza-tó és környéke szitakötő-faunájának (Odonata) chorológiai elemzése Jakab Tibor

1, Müller Zoltán

2, Dévai György

2 'Kossuth Lajos Gimnázium, Tiszafüred, Baross Gábor út 36., 5350. 2Debreceni Egyetem, TTK, Ökológiai Tanszék, Debrecen, Pf.:71„ 4010. Kivonat: A dolgozatban a szerzők az 1998-1999-bcn végzett teljes körű (lárva, exuvium, imágó) szitakötö-gyüjtések és imágó megfigyelések adatait felhasználva összehasonlították a Tisza-tó és közvetlen környéke szitakötöfajainak relatív előfordulási gyakoriságát, ill. az egyes faunaelem-csoportok százalékos arányát az országos értékekkel. Kulcss7avak: Tisza-tó, szitakötők, chorológia Bevezetés A szitakötők azon élőlénycsoportok közé tartoznak, amelyekről viszonylag sok adatunk és információnk van. Rendelkezésünkre áll a hazai szitakötőfajok faunaelem-csoportok szerinti besorolása (Dévai 1976), illetve ismerjük e fajok országos - az UTM rendszerű 10x10 km-es hálótérkép szerinti - előfordulási gyakoriságát (Dévai el al. 1994). Ennek ellenérc csak néhány tcrillet (mint pl az Aggteleki Nemzeti Park körzete, a liükk-vidck, a Barcsi Borókás Tájvédelmi Körzet, a Bátorligeti Természetvédelmi Terület) kellően feltárt faunisztikai szempontból ahhoz, hogy chorológiai sajátságainak összehasonlító vizsgálata megtörténhessen (Dévai és D. Kurucz 1978, Dévai és Miskolczi 1991, 1996, 1999). A Tisza-tó (Kiskörei-tározó) nemzetközi összehasonlításban is ritka vizes élőhely (\^;tland). A terület különlegességét viszonylag nagy kiterjedése (127 km ), vízforgalmi sajátságai (részben álló-, részben folyóvízi jellege, a téli és a nyári vízszint számottevő különbsége), valamint a különböző típusú viztcstek egyidejű jelenlétének köszönhető gazdag élővilága indokolja. Két éves, igen alapos faunisztikai vizsgálat birtokában arra voltunk kíváncsiak, vajon milyen különbségek mutathatók ki az országoshoz képest ezen a szitakötőkben gazdagnak mondható területen az előfordulási gyakoriságban és a faunaelem-megoszlási viszonyokban Anyag és módszer A gyűjtések 1998-ban, 1999-ben folytak. 1998-ban 32 napról, 1999ben 23 napról, azaz összesen 55 napról vannak adataink. A szitakötők imágóit összehajtható acélkeretes hálóval gyűjtöttük, amelynek zsákja függöny-anyagból, illetve 1 ihm lyukbőségű puha műanyag hálószövetböl készült. Az exuviumok gyűjtése kézi egyeléssel, a lárváké pedig a limnológiában használatos ún. kotróhálóval történt. Ez az eszköz egy kb. 1,5 m hosszú nyélből, 40 cm átmérőjű, kör alakú acélkeretból, továbbá az erre erősített, kb. 1,5 mm lyukbőségű szúnyoghálóból készült és mintegy 35 cm mélységű zsákból áll. A begyűjtött anyagot 70%-os etil-alkoholt tartalmazó Ovegfiolákba helyeztük, és azokban tároljuk. Az imágók meghatározását Askew (1988), Steinmann (1984) kulcsai és leírásai, ill. a Sympetrum-fajok esetében Benedek (1965) munkája alapján végeztük. A lárvákat és az exuviumokat Askew (1988), Gerken és Sternberg (1999), Heidemann és Seidenbusch (1993), ill. Popova (1953) határozói segítségével azonosítottuk. A faunisztikai adatok a Tisza-tónak és közvetlen környékének (a tározó körüli szivárgó csatornáknak, a tározóba befolyó, illetve onnan elfolyó vizek tározóval határos szakaszainak) 58 lelőhelyéről származnak. Eredmények és értékelésük A felmérések során 891 imágót, 451 lárvát, valamint 239 exuviumot gyűjtöttünk, amelyek 931 (646 imágó, 184 lárva és 103 exuvium) adatnak felelnek meg. Az egyedszám nélküli megfigyelési adatok száma 122, így az össz-adatszám 1055. Munkánk eredményeként összesen 39 faj (13 Zygoptera és 26 Anisoptera) jelenlétét sikerült igazolni (ez a teljes hazai szitakötő-fauna 60 %-a) Az országos előfordulási gyakoriság kategóriarendszerét és az ahhoz tartozó relatív gyakorisági értékhatárokat (Dévai et al. 1994) átvéve, s azokat az itteni adatokra alkalmazva 6 faj (15,4 %) igen gyakori, 11 (28,2 %) gyakori, 5 (12,8 %) mérsékelten gyakon, 9 (23,1 %) ritka, 8 (20,5 %) szórványos előfordulásúnak bizonyult. Igen gyakorinak minősítettük azokat a fajokat, amelyek a gyűjtőhelyek több mint 50 %-án, a gyakoriak 25-50 %án, a mérsékelten gyakoriak 12,5-24 %-án, a ritkák 6,25-12,4 %-án, a szórványosak pedig kevesebb mint 6,25 %-án fordulnak elő (/. ábra). VJ Q9 at Q7 fajdc 1. ábra. A Tisza-tó és környéke szitakötőfajainak előfordulási gyakorisága A Tisza-tó szitakötői közül 9 faj gyakorisága megegyezik az országos előfordulási gyakorisággal, míg 17 fajé annál nagyobb, 13 fajé pedig kisebb (1. táblázat) Az országos előforduláshoz viszonyítva nagyobb gyakoriságú fajok közül 2 faj (Gomphus flavipes, Leucorrhinia caudalis) tagja a Berni Egyezmény fokozottan védett és az IUCN veszélyeztetett fajainak (Ambrus et al. 1997). A chorológiai elemzésből kitűnik, hogy a Tisza-tó szitakötő-faunájából az adriatomediterrán és az eremiális faunaelemek hiányoznak. A többi faunaelem-csoport közül - az országos helyzetképhez viszonyítva - lényegesen kisebb a nyugat-szibíriai faunaelemek részesedése; nagyobb viszont a mongol, a ponto-kaspi, a holomediterrán és a pontomediterrán faunaelemek aránya. A szibíriai faunaelemeknél kismértékű negatív, az atlantomediterrán faunaelemeknél pedig kismértékű pozitív eltérést tapasztalhatunk (2. ábra). Összehasonlítva a faunaelem-csoportok százalékos megoszlását, valamint az adott faunaelem-csoportba tartozó taxonok előfordulási gyakorisági kategóriáinak öszszegét a Tisza-tó esetében az országos értékekkel (/. táblázat) a következő megállapítások tehetők. V.-igriadoi w.-a^cri 111 - FTBraétólan II. —ritte t-saípá>ce