Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

5-6. szám - XLII. Hidrobiológus Napok: „A magyar hidrobiológia időszerű kérdései az ezredfordulón” Tihany, 2000. október 4–6.

347 kább Közép- és Dél-Európa hegyvidékeire jellemző, a rithon, ill. a krenon-rhithron szakaszok lakója. Jelentős számban vannak még jelen a ritron tipikus fajai, a lihithrogena nem képviselői. Az alsóbb szakaszokon nagyobb számban jelenik meg a rhithron-epipotamon jellemző képviselője, az Ephemerella ignita, míg a szintén epipotamális, szűrögető Ephemera danica egy példányát sikerült csak fogni A Caenis fajok is csak az alsóbb régiókban jelennek meg, amelyek foként a finomszemcsés szerves törmeléket fogyasztják. Mindezek alapján a vizsgált élőhelyek zöme a jellegzetes rhithron képét mutatja. 1. táblázat: A gyűjtött kérészfajok és egyedszámuk Egyéb makrofauna elemek A rovarok mellett előkerült csoportok közt mennyiségükkel a felemáslábú rákok emelkednek ki. Szinte mindenütt jelen van a középhegységeinkből is jól ismert Gammarus balcanicus. Figyelmet érdemel az a három Niphargus faj is, amely a források vizével került a felszínre Érdekes, hogy a puhatestűek közül mindössze egy faj két példányát sikerült csak befogni. Sárkány-Kiss (1999) szerint az irodalmi adatok csak általánosságban szólnak a puhatestűek itteni előfordulásáról, konkrét gyűjtőhelyek megjelölése nélkül. Stadnichenko (1993) is közelebbről csak a Csorna-horát és a Gorgánokat említi a forráscsiga vizsgálatakor. Egyébként az, hogy viszonylag kicsi a puhatestűek faj- és egyedszáma, egybecseng a fenti szerzők megfigyeléseivel. 2. táblázat: A vizsgált patakszakaszok tengerszintfeletti magassága és a gyűjtések időpontja Sí Helyszín tszr. m Időpont 1. Teresei forrásvidéke a KJimova alatt, erdöhatár alatt 1050 97.08. 11. 2. Teresei, az 1. gyűjtőhelytől lefelé 2 km-rel 730 97. 08. 11. 3. Teresei, a 2 gyűjtőhelytől lefelé 2,5 km-rel 600 97.08 12 4. Teresei, Tereseipatak (Kobilec tork.) felett 7 km-rel 520 97.08 12 5. Szerednya forrásvidéke 1250 95 07. 27 6. Szerednya 1100 95 07. 27 7. Szerednya 870 95. 07. 28. 8. Szerednya 750 95. 07. 28. 9. Gyertyánliget, Gyertyános-patak 400 95. 07. 28 10. Gyertyánliget felett, Kis-Szopor 420 95.07 18 11. Forrás az Opresa csúcsa alatt az erdőszélen 1350 95. 07. 20. 12. Fekete-Tisza forrása 1200 99. 07. 23 13. Fekete-Tisza, a forrás alatt 500 m-rel 1100 99. 07. 23. 14. Fekete-Tisza, az Apsinyee beömlése felett 1 km-rel 900 95. 07. 23. 15. Névtelen patak forrásvidéke, a Fehér-Tiszába ömlik a 16. gyűjtőhelynél 1400 96. 07. 20. 16. Fehcr-Tisza, Luhi felett 5,5 km-rel 760 96. 07. 20. 17. Névtelen patak forrástájéka a Muncsel alatt 1650 96. 07. 22. 18. Névtelen patak a Turkul és a Danccrz közt félúton 1600 96. 07. 23. 19. ForTás a 18. gyűjtőhelytől É-ra kb. 1 km-rel 1600 96. 07. 23. 20. Forrástájéki patak a Perechresztya alatt 50 m-rel 1100 98. 07 20 21. Vucskómező, Nagyágba ömlő pat., tork. előtt 1 km 370 98. 07. 18. 24. Apsinyee, a torkolat előtt 500 m-rel 900 99. 07. 25. 25. Fekete-Tisza, a Szerednyij torkolata alatt 200 m-rel 800 99. 07. 25. 26. Szerednyij, a torkolat előtt 200 m-rel 820 99. 07. 25. 27. Tiscsora, a vízfogó felett 1 km-rel 1000 99. 07. 24. 28. Hoverla-patak forrásvidéke 1550 00. 07. 27. 30. Hoverla-patak a vadászház felett 102C 00. 07. 29. A gerinctelen taxonok tömegességi viszonyairól Az egyes taxonok tömegességi arányaiból kitűnik, hogy egyértelműen a rovarok dominálnak jóformán minden mintavételi ponton, a teljes egyedszám 77 %-át adják. Az EPT (Ephemeroptera, Plecoptera, Trichoptera) együttes 63 %-ot tesz ki, és csak a kérészek 37 %-ot. A rovarok közt is az EPT és azon belül is a kérészek súlya a legnagyobb, 80, ill. 43 %-kal. A felemáslábú rákok az egyedek 20 %-át teszik ki, és csak két gyűjtőhelyen haladja meg az arányuk az 50 %-ot, ami jelentős különbség a hazai hegyvidéki patakokhoz képest, ahol is jóformán mindenütt ezek a rákok dominálnak. Jelentősebb számban vannak még jelen a kétszárnyúak, színező elemekként pedig megjelennek a bogarak, puhatestűek, laposés gyűrűsférgek, fonálférgek. A fajgazdagságra jellemző, hogy volt olyan gyűjtőhely, ahol 13 kérészfaj került elő, egy-egy patakból pedig 12-16. A makrozoobentosz két legnépesebb csoportjának (felemáslábú rákok és rovarok) tömegességi adatait vizsgálva feltűnő, hogy a kezdeti szakaszokon magas a rákok aránya és tömegük lefelé haladva egyenletesen csökken, míg a rovarok tömege fokozatosan nő (2. és 3. ábra). Ennek egyik oka, hogy az aprító szervezetek közt a rákok a legfontosabbak, és a táplálékbázist jelentő allochton formált szerves anyag (avar, faágak) az erdősült felső szakaszokon a legtöbb (1-2. élőhely típus). A 3. élőhely típusban talált alacsony érték (mind arányban mind egyedszámban) az erdők hiányának tudható be; itt a rovarok aránya ugyan jóval magasabb, de abszolút egyedszámuk kicsi. Taxa Mintavételi Egyed helyek szám Kphemeroptera 1151 Acentrella sinaica 25 3 Baetis alpinus 1; 2; 3; 5; 6; 7; 14; 15; 16; 18; 132 21, 25; 26 Baetis fuscatus 7; 9 6 Baetis melanonyx 1; 2; 14; 16; 21; 24; 25; 26 145 Baetis muticus 4; 6; 16; 25 10 Baetis rhodani 1,2; 3; 4, 5; 6; 9; 10; 13; 15; 16; 150 21; 24; 25; 26 Baetis scambus 8; 14; 16; 25 31 Baetis vemus 21 4 Baetis sp \ 1; 14; 21; 25; 26 103 Baetis sp.2 3; 6; 7,8; 13; 18; 21, 24; 25; 26 40 Rhithrogena carpatoalpina 1,2; 10; 16,26 51 Rhithrogena endenensis 24; 25 94 Rhithrogena iridina 2; 3, 5; 7; 14; 18; 21; 24; 25; 26 103 Rhithrogena loyolaea 24 1 Rhithrogena puvtoraci 2 1 Rhithrogena savoiensis 21,25 12 Rhithrogena semicolorata 27 I Rhithrogena sp 1; 2; 6; 8; 21; 25 92 Ecdyomirus dispar 4,6 3 Ecdyonurus hetveticus gr 13; 14, 4 Ecdyonurus parahetveticus 1; 12; 13; 16; 15 Ecdyonurus picteti 21; 26 16 Ecdyonurus sp. 7; 9; 11 4 Electrogena lateralis 27 1 Ephemerella ignita 3,4; 8; 9; 10,25 85 Caenis beskidensis 10 3 Caenis pusilla 10 1 Caenis rivulorum 4 5 Caenis sp. 8,9 7 Ilabroleptoides conjusa 3 26 Paraleptophlebia sp 26 1 Ephemera danica 4 1