Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

5-6. szám - XLII. Hidrobiológus Napok: „A magyar hidrobiológia időszerű kérdései az ezredfordulón” Tihany, 2000. október 4–6.

326 ÍIIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2001. 81. ÉVF. 5-6 SZ. A halhozam-változások trendje a Balatonban Bíró Péter MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete Kivonat: A Balaton gazdasági halászatával kapcsolatos statisztikai adatok elemzése alapján többé-kevésbé követhetőek azok a változások, melyek a tó halállományának fajösszetételében, az egyes fajok népességének sűrűségében fellépő módosulásokat tükrözik. Ezeknek a változásoknak okai kettősek lehetnek: egyrészt a halászat intenzitásával illetve szelektivitásával kapcsolatosak, másrészt a környezeti változások következményei. A balatoni halhozamokat az 1902-1990-es években több közlemény elemzi (Bíró 1997, 2000), azxmban az 19801999 közötti időszak ingadozó hozam-értékeit folyamatukban még nem analizáltuk annak ellenére, hogy 1994-95-től a Balaton vízminőségében szembetűnő változások történtek. Az utóbbi 20 év statisztikai adatait azért nehéz összehasonlítani, mert a nagyüzemi halászat technológiájában, az alkalmazott eszközök szelektivitásában, a halászat intenzitásában illetve területi megoszlásában történt változások óvatosságra intenek Bonyolítja a képet a Balaton „oligotrofizálódása" is. Kulcssz. Balaton, halállomány, hozam Bevezetés A Balaton éves összes és területenkénti halhozamai néhány kivételtől eltekintve - csökkenő tendenciát mutatnak. Az 1970-es évek közepétől kb. felére (vagy még nagyobb mértékben) csökkentett halászat intenzitás ezeknek a csökkenő trendeknek kevésbé lehetnek okai. Valószínűsíthető, hogy a táplálékhálózatok menti mennyiségi arányok és a parti-öv élőbevonata, a makrobentosz és fitoilletve Zooplankton összetételének és mennyiségi megoszlásának változásai, ingadozásai lehetnek a halpopulációk sűrűségében lezajlott módosulások okai. Ezekben a változásokban globális klímaváltozások is szerepet játszhatnak. Jelen munka a fenti változások elemzésével foglalkozik, s megkísérli értelmezni a környezet és a halhozamok hoszszú idejű változásainak kapcsolatait. A balatoni hozamok értékelése A Balaton halbiológiai kutatása nagy hagyományokkal, és hosszú időre vonatkozó adatsorokkal rendelkezik. A mai Balaton és élővilága (arányaiban) nagy mértékben különbözik a korábbi állapotokhoz képest. A halfaj-együttesek az eutrofizáció, a környezetrombolás, az idegen fajok betelepítése, a halászat-horgászat és a faj-habitat kölcsönhatások függvényében átalakultak. Az elsődleges termelés fokozódásával párhuzamosan (1970-80-as évek) a halak biomasszája és produktivitása kezdetben növekedett, majd egyre alacsonyabb szintre süllyedt a csökkentett állomány-kihasználás és a fokozott, fajon belüli- és fajok közötti kompetíció hatására. A stabil populációk tág határok között kezdtek ingadozni, s a legtöbb faj állománya "törékennyé, sérülékennyé" vált. A halfajok eltűnése és/vagy inváziója váltakozva jelentkezett, és az új bevándorló elemek a táplálékhálózatokat átalakítva, a tavi élettér alapvető és hosszú időtartamú ökológiai módosulásait eredményezték. Az 1970-es évek közepétől csökkentett halászat, s így a nem kellően szelektív állomány-kihasználás nagyobb halsűrűséget, és alacsonyabb produkció-arányt okozott, amelynek egyik "eredménye" az évente jelentkező halpusztulás lett. Kimutattuk, hogy 1980-1999 években a Balaton öszszes halhozama 195 t/év (1994) és 1104 tonna/év (1984) között változott. Ez tíz év alatt 17,7 %-ra történt csökkenés. A Balaton területegységére nézve 5,4-18,6 kg/ha hozamok adódtak, a tó hossztengelye mentén jelentősebb különbségek mutatkoztak. Ezek fordított grádienst mutattak, mint a korábbi évek során (1945-1979), illetve 199799 között a tó két szélső medencéjében már igen közel eső értékeket kaptunk. Az értékek zuhanása 1994-ben történt ezt követő lassú növekedéssel. 1994-99 között a tó "oligotrofizálódásának" következtében a hozamok rendkívül alacsonyak voltak, amit nem magyaráz kizárólag az alacsony halászat intenzitás. (/. táblázat) A kérdéses években a fogassüllő hozama 48,5 t/év , 0,8 kg/ha (10-21 t/év/terület, 0,6-1,6 kg/ha), a keszegeké 921 t/év, 15,5 kg/ha (130-333 t/év, 11,7-29,9 kg/ha). A gazdaságilag jelentős fajok között az angolna és a fehér busa hozamnövekedése szembetűnő. 1991-ben 64t, 1992-ben 344,1 t, majd 1999-ben újra csak 61 t angolna került ki a Balatonból. 1984-ben 3,7 t, 1994-ben 36t, 1999-ben már 244,3 t busát fogtak ki a tóból. A ragadozó és békés halak arányainak, illetve az "őshonos" és betelepített/bevándorolt fajok arányainak alakulása az 1990-es években alapvető mennyiségi változásokat tükröz. I. táblázat A Balaton területegységére jutó halhozamok 198(1-99. években Ev/kg /ha SiófokTihany + Csapda Balatonszemes Fonyód Keszthely Összes 1980 20,216 16,000 16,043 32,774 15,946 1981 17,509 20,430 18,485 35,251 17,070 1982 21,535 29,731 15,688 37,540 18,450 1983 21,355 32,680 13,566 22,550 16,910 1984 34,535 32,546 13,062 25,673 18,570 1985 14,556 16,240 13,319 15,678 14,830 1986 9,044 14,310 7,869 18,863 11,480 1987 18,550 13,970 14,041 23,175 16,950 1988 8,129 18,880 18,040 25,165 14,840 1989 5,393 18,640 8,845 9,010 9,077 1990 4,375 11,875 12,677 13,968 8,977 1991 2,983 11,066 5,101 9,364 6,140 1992 8,600 8,312 9,459 23,583 11,271 1993 2,368 2,874 25,325 5,926 1994 15,777 3,299 1,134 17,955 10,999 1995 11,250 5,663 0,896 17,318 9,696 1996 6,748 9,265 1,696 1,485 5,411 1997 6,819 13,477 14,884 15,403 10,981 1998 9,213 10,380 11,030 13,233 10,539 1999 6,943 8,312 14,572 18,550 10,789 A Balaton éves összes és területenkénti halhozamai néhány kivételtől eltekintve - csökkenő tendenciát mutatnak Az 1970-es évek közepétől kb. felére (vagy még nagyobb mértékben) csökkentett halászat intenzitás ezeknek