Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

4. szám - Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság 2001. május 29-i közgyűléséről, kitüntetések, megemlékezések

286 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2001.81. ÉVF. 4. SZ. A 2001. évi Vitális Sándor Szakirodalmi Nívódíj adományozása A Bíráló Bizottság, mint korábban, most is örömmel állapíthatja meg, hogy a nívódíjra javasolt szakcikkek döntő többségére a magas színvonal a jellemző. így eb­ben az évben sem volt akadálya araiak, hogy a Bíráló Bi­zottság mindkét nívódíjat kiadja Ennek megfelelően dön­tött tehát a Bíráló Bizottság, hogy az egyik nívódíjat ár. SzUvik Lajos, GaOmts Zoltán, Kiss Attila, Kisházi Péter Konrád és dr. Kátky István, a másikat pedig dr. Oertel Nándor szakcikkének héti oda. Dr. Szlávik I^ajos, (kdbáts Zoltán, Kiss Attila, Kisházi Péter Konrád és dr. Rátky hívén a 2001 évi Vitális Sándor szakirodalmi nívódíjat "A Fehér-, Fekete­es Kettős Koros árvizei, árvízvédelmi rendszere és a Kisdelta szükségtározó' című szakcikkért kapta, amely a Vízügyi Közlemények 1999. évi 4. füzetében jelent meg Az utóbbi négy év rendkívüli árvizei mind hevesség, mind tartósság tekintetében rekordot döntöttek A Körö­sök vízrendszerének magyarországi területén a heves ár­hullámok etlera védekezés leghatékonyabb módszere az árvízcsúcs csökkentő szükségtározók kiépítését követő­en, azok optimális időpillanatban való megnyitása. Ez te­hát az az ok, amely a szerzőket az idevágó tapasztalatok összefoglalására, szakcikkük megírására ösztönözte. A szerzők a szakcikkben a részletes szakirodalmi átte­kintésre támaszkodva ismertetik a heves árhullámokkal leginkább érintett Fehér-, Fekete- és Kettős Körös nagy­vízi szabályozását, árvízvédelmi rendszerét, nevezetes ár­vizeit, a mellékfolyók árvízi hidrológiai sajátosságait és a­nomáliáit, a Kettős Körös vízgyűjtőjén a hazai árvízvédel­mi fejlesztés alternatíváit, az árvízvédelmi problémák le­hetséges megoldásait, a Kisdelta árvízi szükségtározó ki­alakítását, építését és üzemeltetésének alapelveit E felsorolásból is látható, hogy a szerzők milyen kö­vetkezetes, tiszta gondolatmenettel vezették le a Kisdelta szükségtározó létesítésének szükségességét, és ami a leg­lényegesebb, a szükség esetén való megnyitás optimális i­dőpontjának a meghatározását Az élet a szerzők előrelá­tását igazolta, mert a szakcikk megjelenése óta mértéka­dó helyzetben épp e vizsgálat eredményeként lehetett el­kerülni a Kisdelta szükségtározó nem csekély költségű megnyitását és helyreállítását A szakcikk értékeit fokozza világos fogalmazása, an­nak magyarossága, az építési munka körültekintő leírása, amelyek mind példaként állíthatók a vízügy területén dol­gozó műszaki kollégák elé Dr.Oertei Nándor a 2001 évi Vitális Sándor szakiro­dalmi nívódíjat "Az akkumulátor szervezetek használha­tósága a Dunában - nehézfém biomonkorozására" cí­mű szakcikkért kapta, mely a Hidrológiai Közlöny 1999 évi 6 számában jelent meg. A mikro-szennyezők (így a nehézfémek) kimutatására célszerű a jó bkjakkurradációs tulajdonságok kai rendelke­ző élőlényeket, az úgynevezett "akkumulátor szerveze­tek"-et felhasználni Segítségükkel ugyanis a biológiailag valóban felvehető komponensek és azok megjelenési for­mái igen jól kimutathatók Azzal a képességükkel ugyan­is, hogy az időbeli változásokat és a különböző hatásokat integrálják, átfogóan jelzik a környezetünkben lévő szen­nyező anyagok és az azok felvételét befolyásoló környe­zeti tényezők együttes hatását Ily módon hívebben tük­rözik a valós tendenciákat, mint a vízben levő koncent­rációban (gyakran csak időlegesen) bekövetkező változá­sokat kimutató fizikai-kémiai mérések. A szerző a cikkében azokat az -élő szervezetek bioak­kumuládós tulajdonságaira építő- aktív és passzív biomo­nitorozási technikákat ismerteti, melyeket az általa veze­tett kutató csoport Magyarországon, a Duna vízrendsze­rében már két évtizede alkalmaz a nehézfémek kimutatá­sára és a szennyezések felderítésére Ennek során vizsgá­lati objektumnak olyan szervezetek (kagylókat, hínárnö­vényeket) illetve olyan életközösségeket (mint például az élőbevonatot) választottak, amelyek a Duna mélységi és parti zónájában egyaránt honosak. Mindezekhez pedig o­lyan módszereket, például mesterséges alzatokat, más helyen is alkalmazható technikákat- párosítottak, amelyek terepi körülmények között a legmegfelelőbb ökotoxikoló­giai választ adják. A cikk az alapkutatás kérdéseitől a gyakorlati vízminő­sítés területén való felhasználásig követi nyomon a b»o­monitorozás -eszköz, jelzés, előrejelzés és ellenőrzés- fel­adatait, amikor a kiválasztott élőlények biomonitorozásra való alkalmasságát, a szennyezőforrások felderítését vagy a vízminőségi intézkedések hatékonyságának az ellenőr­zését tárgyalja. Emellett konkrét módszereket is ajánl E­zek közül az egyik a "Dretssena-kosár", amely a vándor­kagylók aktív transzlokációs technikájára épít, és jól al­kalmazható lenne folyóvizeink nehézfém-szemyezettsé­gének folyamatos biológiai ellenőrzésére Ismerve hazánk határokon átnyúló vízgazdálkodási problémáit, ezek a há­lózatba is beilleszthető biomonitor módszerek nemzetkö­zileg már most is a mainál jelentősebb szerepet kaphatná­nak Később pedig, az EU csatlakozásunkat követően e­zek a módszerek még jobban fel fognak értékelődni A stílusában és logikájában világosan felépített cikk e­gyik legfőbb érdeme, hogy a két évtizede folyó (és a ran­gos külföldi publikációk hatására a nemzetközi érdeklő­dést is felkeltő) hazai kutatások eredményeit, továbbá az eredmények gyakorlati alkalmazásának a lehetőségeit ma­gyar nyelven, a széles hazai szakmai közönség számára is közreadja. Dr. Szigyártó Zokfn, r

Next

/
Thumbnails
Contents