Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

4. szám - Mosonyi Emil: A külföldre került magyarok eredményei

MiUannumi kcnfamcia, 2000. dcctmbar 11-12 271 KARÁDI GÁBOR (1924) építőmérnök (BME, 1950), a műszaki tudományok doktora (MTA, 1964), néhány éves hazai tervezőmérnöki tevékenység után, Szudán-ban a Khartoum-i Egyetemen, mint "Senior Lecturer" oktatott (1963-1966), ahonnan az USA-ba emigrált Először az Eranstone-i (Illinois állam) Northwestern Umversrty-ben (1966-67), majd a University of WisconsinMilwaukee-ben (1967-68), mint Associate Professor oktatott. Kiváló elméled képzettsége és oktatói készsége alapján rövidesen (1968) Full Professor kinevezést kapott Időközben a megtisztelő Chairman (tanszékvezető) megbízást nyerte el A vízerőművek tervezési szabályzatának kidolgozásában való kiemelkedő közreműködésééit elnyerte a Ricky díjat (1990) A környezetvédelmi tevékenység elismerésére alapított nevezete Philip R. Hoffman kitüntetésben kélszer részesült (1989, 1993). Az 1989-1993 időszakban az USA kormánya Energiaügyi Osztályának tanácsadója Számos USA és nemzetközi egyesületben fontos tisztségei töltött be Mintegy 100 szakmai publikációja jelent meg magyar, angol, német, spanyol és orosz nyelven. 1998-ban történt nyugdíjazása óta egy tervező vállalat tanácsadó és igazgatósági tagja. KOVÁCS LAJOS (1930) építőmérnök (BME, 1973) közgazdasági mérnök. 1973-tól vízépítési és vízgazdálkodási tervezéssel foglalkozott, majd a belvízvédelmi osztály vezetője voh Gyulán a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóságnál 1980-ig, amikor Németországba emigrált Ott az 1994-ben történt nyugdíjazásáig a főképpen nemzetközi tervezésekkel foglalkozó Agrár und Hydrotechnik cég (Essen) szolgálatában állt 12 afrikai és ázsiai országban voh öntözési és lecsapolási művek felelős tervezője és számos esetben a kivitelezés ellenőrzésével is megbízták. Különösképpen kiemelkedők Tunéziában, Madagaszkárban és Szudánban végzett munkájának sikeres megvalósítása 1980-ban dokton cámet szerzett (BME) KOVÁCS ZOLTÁN ( ) építőmérnök (BME, 1956), emigrációja után második diplomát szerzett Hollandiában (Technical University of Delft, Faculty of Hydraulic Engineering, 1959). 1957-től 1963-ig az Egyetem Hidraulikai Laboratóriumában, mint kutató mérnök dolgozott 1963-tól 1967-ig Spanyolországban az egyik tervező vállalatnál oldott meg bonyolult tervezési feladatokat. 1967-ben áttelepedett Dél-Afrikába (Pretoriába), ahol 1974-ig egy tervező vállalatnál foglalkozott különféle tervezési problémákkal Az 1975-1993 közötti időszakot állami szolgálatban töltötte d (Department of Water Affairs, Directorate of HydrologyX ahol 1993-ban történt nyugdíjazásáig jdentékeny dőmenetdld jutalmazták, miután a következő pozíciókat töltötte be. mérnök, főmérnök, főnökbdyettes mérnök és az árvízi kutatások főnöke. Aki ismén a dél-afrikai árvízi viszonyokat és a kapcsolatos súlyos problémákat, az értékdni tudja, mit jelentett az, hogy az árvízi tanulmányok osztályának vezetését rá bízták. Feladata volt az árvizek tudományos vizsgálata, az árviz>éddmi művek tervezése, javaslatok kidolgozása a mértékadó árvizekre, továbbá hidrológiai tanulmányok készítése más célokból is (öntözés, vízdlátás) Nyugdíjazása után is foglalkoztatják mint tanácsadót, bonyolult árvízi és tárázási tervek kidolgozásánál Részt vett tervezési irányelvek és más állami kiadványok dkészitésében. Ezen kívül 11 egyéni publikációja jelent meg Több kitüntetést kapott (köztük a neves "Lewis Medallion"-t) Ennek az igen ritkán kiadott kitüntetés átadása alkalmával terjedelmes cikk jelent meg róla "Spirit of the Magyars" dmmd. KOSINSKY VIKTOR (1935). Egyetemi tanulmányait 1953-ban kezdte a BME-n, 1956-ban Angliába emigráh és mérnöki oklevelét 1958-ban kapta meg (University of Leeds). Az önálló mérnöki tevékenységhez szükséges címet (chartered engineer) 4 éwd későbben szerezte meg, mialatt vízépítési művek tervezésében és építésében vett reszt 1965-ben Master fokozatot érte d Belgiumban a Liege-i Egyetemen A Dr Ph címet 1974ben kapta meg ugyanezen az egyetemen. Ebben az időszakban döször tanársegéd, majd docens volt az egyetem egyik vízügyi intézetében, ahová 1977-ben professzorrá nevezték ld (Applied and Sanitary Hydraulics). Nyugdíjba vonuh 2000. október havában Számtalan bdgjumi, angliai és nemzetközi egyesületnek vezetőségi tagja, néhánynak alapító tagja és elnöke. Különösképpen kiemelkedő a mérnökképzésben kifqtett tevékenysége Belgiumban, Európában, sőt Európán Idvül is Számos publikációja jelent meg a vízépítés, vízgazdálkodás, mérnökképzés köréből. MAGYARI JUDIT ( ) villamosmérnök (BME, 1966). Hőerőművek gyenge- és erősáramú villamos-berendezései tervezésévd töltött néhány éves hazai tevékenység után, 1972-ben Uj-Zélandban kapott tervezői állást 1981-ig, folyamatosan növekedő feidósséggd Ezután 1993-ig Új-Zéland egyik legnagyobb tervező vállalatánál, mint igazgató irányította különböző típusú erőművek tervezését és üzembe helyezését. Ebben a feladatkörben egyaránt foglalkozott nagytdjeshményü és törpe vizeröművekkd. Széleskörű tapasztalatát a Világbank szolgálatába helyezte, amelynek szakértőjeként (1993-1996) Ázsia, Afrika számos országában és a Csendes Óceán egyes szigetem vett részt vízépítési művek finanszírozása dökészitésében (tározók, vízerőművek, öntözőmüvek, ipari- és ivó vízdlátás» szolgáló létesítmények). 1993 óta az általa alapított tervező és tanácsadó vállalat igazgatója. NÉMETH ÁRPÁD (1927) gépészmérnök (BME, 1951). 1956-ig a BME Vízgépek Tanszékén mint tudományos munkatárs dolgozott. A forradalomkor Svájcba emigrált, ahol a Zurich-1 Escher Wyss cégnd 1965-ig a vízerőművek legbonyolultabb áramlástani problémáinak megoldását bízták rá. 1969-től önálló tanácsadó irodát alapított. Rendkívüli matematikai és hidromechanikai képességeit elismerve az Escher Wyss és a Sulzer cég számára állandó szakértőként dolgozott számos svájci és külföldi vízerőmű és vízd látási létesítmény tervezéséhez. 1974-től 1992-ig a Züncb-i Műszaki Egyetem (ETH) meghívott előadója Számos publikációba főképpen a vízerőművek instadonárius áramlási problémáinak matematikai megoldásával foglalkozik PÁLFFY SÁNDOR (1935) gépészmérnök. Tanulmányait Magyarországon kezdte (BME), oklevdét Svájcban szerezte (ETH Zürich, 1958) Majd két évig az ETH Vízgépészeti Tanszékén tanársegéd voh Ezután a Sulzer cégnd foglalkozott szivattyúk tervezésévd 1964-tg A következő két évben részben Svájcban, részben Kanadában dolgozott, a világ az idő tájt legnagyobb vízerőműveinek megvalósításánál, a rendkívül nagy tdjesítményű tur-