Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

4. szám - Józsa János: Felszíni vizek áramlási és transzport folyamatainak numerikus modellezése

264 Felszíni vizek áramlási- és transzport-folyamatainak többdimenziós numerikus modellezése: kutatás-alkalmazás-oktatás külföldön és itthon Józsa János Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék 1111. Budapest, Műegyetem rkp. 3. Kmf. 8. jozsa@vit.bme.hu 1. Bevezetés Megjelenésük óta a számítógépek a műszaki tudományok területén, s azon belül a vízépítésben, a vízgazdálkodásban egyre jelentősebb, mára nélkülözhetetlen szerepet töltenek be. Hidrológiai adatok mind nagyobb tömegének gyors mozgatása, hatékony feldolgozása és elemzése, vagy a hidrodinamikai folyamatokat leíró parciális differenciálegyenlet-rendsze­rek közelítő numerikus megoldása napjainkban egyre inkább fejlett, és rohamosan továbbfejlődő számitógépes környezetben valósul meg. Addig azonban, amíg a vízfolyások nem-permanens áramlásainak de Saint-Venant-féle egyenleteken alapuló egydimenziós numerikus model­lezése már a hatvanas évek számítástechnikai színvonalán kivitelezhető volt, a felszíni vizek áramlási- és transzport-folyamatainak ennél részle­tesebb, első lépésben kétdimenziós modellezését a számítógépek teljesít­ménynövekedése csak a hetvenes évektől tette a gyakorlat számára elér­hetővé Az egydimenziós modellezés jelentősége s alkalmazási köre min­dazonáltal ezzel korán sem szűkült, hosszú vízfolyás-szakaszok, vízfo­lyás-hálózatok permanens és nem-permanens jelenségei szelvény-közép­értékekkel való leírásának napjainkban is töretlenül használt eszköze. Ellenben, ha rövidebb folyószakaszok, illetve tavak, tározók a vizsgá­lat tárgyai, a sebesség-, vagy pl. a lebegtetett hordaléktöménység-viszo­nyok legalább kétdimenziós, mélység mentén átlagolt mezőként való is­merete kívánatos A több térdimenziós modellezésnél fontos - többnyire egyszerűsítésekre lehetőséget adó, esetenként viszont épp nehézségeket okozó - tény, hogy a tengerek és a nagy mély tavak kivételével felszíni vizeink többnyire sekély víztestek. A sekély viszonyokat egészen leegy­szerűsítve definiálhatjuk úgy, hogy mind a felszínen, mind a mederfe­néknél ébredő erők a teljes mélységre jelentősen kihatnak - a hely és az idő függvényében persze nyilvánvalóan változó mértékben. Ennek követ­kezménye például az, hogy a vízfolyásokban a fiiggély mentén közelítően logantmikus a sebességeloszlás, vagy hogy tavaink mederüledékét első­sorban a szél keltette hullámzás eredményeként fellépő fenék-esúsztató­feszültség keveri fel. A sekélyvízi folyamatokat az egymástól nagyság­rendekkel eltérő vízszintes és függőleges kiteijedés miatt több tér- illetve időlépték is jellemezheti: egy sarkantyú mögött kétdimenziós, nagy kö­röző áramlás alakul ki a foáramlásból kapva mozgási energiáját, miköz­ben energiájának disszipációjában a kisméretű, háromdimenziós turbu­lens örvénylés közepette fellépő belső súrlódási erők játszanak meghatá­rozó szerepet. Előbbi térbeli kiterjedése a sarkantyú hosszával, utóbbi a vízmélységgel mérhető össze. 2. Az első európai iskolák Nemzetközi szempontból a kétdimenziós numerikus modellezés területén úttörő szerepet a Dán Hidraulikai Intézet hetvenes évek elején kifejlesztett S-2J, később MI­KE 2I-nek elnevezett (DHI Software, 1995) modellje ját­szott. Az intézetben Michael Abbott vezetésével kidolgo­zott numerikus algoritmus még napjainkban is széles kör­ben használatos. A hetvenes évekre visszatekintve a mo­dell mai értelemben vett felhasználóbarát jellegéről nyil­ván még nem beszélhetünk, az adat-előkészítés, modell­változatok felállítása, a számítási eredmények megjelení­tése mai szemmel nézve mind-mind nehézkes műveletek voltak. A modellt ma már természetesen korszerű fel­használói környezetbe ágyazva alkalmazzák. A közel­múltban elkészült továbbá háromdimenziós változata is, és az áramláson túlmenően képes a legfontosabb transz­port-folyamatok számítására. Gyakorlati jelentőségére e­gyetlen kiragadott példa: a modell nélkülözhetetlen esz­köze volt a skandináviai nagy tengeri hídépítési projektek tervezési és hatásvizsgálati munkáinak. Nem pusztán al­ternatívája tehát a hidraulikai kisminta-vizsgálatoknak, hanem egyedüli eszköze az árapály és a vihardagály kel­tette nem-permanens, az eltérő sótartalom és hőmérséklet miatt rétegzett áramlások és lebegtetett üledékmozgás vizsgálatának és prognosztizálásának. Megjelenésükkel a két- és háromdimenziós modellek fokozatosan versenytársaivá váltak a hetvenes évekig e­gyeduralkodó hidraulikai kisminta-vizsgálatoknak. Mind­azonáltal több élenjáró külföldi kutatóintézet a numerikus modell-fejlesztés időszakában kézenfekvően úgy járt el, hogy a terepi viszonyokhoz képest a laboratóriumban el­lenőrzöttebben, jól kimérhető kisminta-vizsgálatok ered­ményeit használta a numerikus modellek tesztelésére, és a kismintákat csak a párhuzamos tesztelés alapján nyert iga­zolást követően kezdte felváltani numerikus modellekkel. Az általános gyakorlat még ma is többnyire az, hogy a munka első fázisában nagyszámú változatot numerikus modellezés segítségével értékelnek, és az ennek alapján kiválasztott, kisszámú ígéretes változat kerül hidraulikai kismintán részletes vizsgálatra. Ez nyilván nem vonatko­zik azokra az alapkutatási vagy gyakorlati feladatokra, a­melyek jellegüknél, tér- és időléptéküknél fogva kismin­tán bizonyítottan nem vizsgálhatók (lásd az említett skan­dináv hídépítési projekteket). Ennek a fejlesztési folya­matnak fontos fordulópontját jelezte az, amikor a nyolc­vanas évek végén a dániaihoz hasonló, másik nagy fej­lesztő intézet, a Delft-i Hidraulikai Laboratórium elhagy­ta nevéből az elsősorban kisminta-kísérletekre utaló "la­boratórium" szót, arra hivatkozva, hogy projektjeikben túlsúlyba kerültek a numerikus modell-alkalmazások ( Hy­dro Delft, 2000). 3. Hazai kezdetek és fejlődés Hazánkban a numerikus modellfejlesztési munkák kez­deti szakaszában az említett szisztematikus, kisminta-kí­sérletekkel segített tesztelés sajnos csak kis mértékben va­lósult meg. Talán egyedüli példa erre a tervezett Alpári tározónak a nyolcvanas évek elején a VITUKl-bm vég­zett áramlástani vizsgálata, amelynek keretében a szél kel­tette vízmozgás kisminta-eredményeit egy, a jelen cikk szerzője által készített, egyszerű, de mégis csak háromdi­menziós, véges elem modellel ellenőrizték. Mint valószí­nűleg első hazai öko-hidraulikat alkalmazás, ezt a nume­rikus modellt használták továbbá arra is, hogy a vízinö­vényzet elteijedésének áramlásokra gyakorolt hatását be­csüljék (Starosolszky, 1983). Az első hazai vonatkozású, jelentős többdimenziós á­ramlási modellfejlesztés és alkalmazás a nyolcvanas évek elején az ausztriai Laxenburgban a HASA Somlyódy Lász­ló vezette nemzetközi Balaton-projektjének keretében valósult meg. A projektben több egy-, két- és háromdi­menziós modellt próbáltak ki a szél keltette áramlások számítására (Shanahan et al., 1981), ám a folyamatokról

Next

/
Thumbnails
Contents