Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)
4. szám - Vágás István: A hidrológia tudományának hazai fejlődése
26 HlDROt jÚGIAI KÖZLÖNY 2001 81 ÉVF. I. SZ E hévforrásoknál történt édesvízi mészkő felhalmozódások nagyságát - kiterjedésüket és vastagságukat is vizsgáltuk. Ezzel kapcsolatban elvégzett osztályozás szerint ezeknél a kivált mészanyag rendszerint igen jelentős A hatalmasnak ítélhető előfordulások elérik a 60 %-t míg a nagyok 27 % és a közepesek csak 13 %-t képviselnek. 4. Megállapítások - következtetések 4.1. A vizsgálatok és megfigyelések szerint az édesvíz? mészkövet igen változatos kémiai összetételű, oldottsó és gáztartalmú, hőmérsékletű és főleg gyengén savas (pH 6,9 alatti) hévforrások halmoztak fel környezetükben. A mészkiválást folyamatban is jelentős eltérések tapasztalhatók. Továbbá a hévforrások fő jellemzői nem tekinthetők állandónak (összetétel, hőmérséklet stb.) időben módosulhatnak, ahogy a környezetükben a kialakult vízföldtani adottságokat befolyásoló földtani folyamatok (pl. utó vulkáni jelenségek) módosulnak. 4.2. A vizsgált hévforrások által felhalmozott mészanyag nagyrészt különböző karbonátos kőzetekből (mészkő, dolomit, márvány) származik kisebb részük pedig mésztartalmú egyéb kőzetekkel (meszes homokkő stb.) áll kapcsolatban A világ legnagyobb jelenkori előfordulásainak mészanyaga bizonyítottan túlnyomó részben karbonátos kőzetekből (mészkő, márvány) oldódott ki, így hévizes karsztforrások csoportjához tartoznak, még akkor is ha közvetlenül nem ilyen kőzetből fakadnak. 43. A vizsgált jelenkori mészfelhalmozó hévforrások kora között is lényeges különbségek mutatható ki így pl. az oroszországi Fjatyigorxzk-i források már a felső-pliocénben bizonyítottan azon a helyen - Masuk-hegy környezetében - törtek fel, ahol jelenleg is. Ezért az ott felhalmozódott hatalmas édesvízi mészkövet a hévforrások a felső-pliocéntől kezdve rakták le napjainkig. A törökországi Pamukkale hévforrások az ott felhalmozódott édesvízi mészkő kormeghatározása alapján a felső- pleisztocénben (riss-würm interglaciális) kezdték meg környezetükben a karbonát anyagot lerakni. így az ottani előfordulás a felső-plessztocéntől napjainkig tartó forrásműködés eredménye. Az Egyesült Államokban a Yellowstone Nemzeti Parkban fakadó Mammoth Hot Springs-i hévforrásoknál képződött legidősebb édesvízi mészkő megközelítően 10 000 évesnek bizonyult. Tehát a mai fonások a holocén legelején keletkeztek és akkor indult meg a jelenlegi helyen mészfelhalmozó tevékenységük, amely napjainkban is igen intenzív és dinamikus. Az előzőek alapján megállapítható, hogy a hévfbrri, soknál felhalmozódott édesvízi mészkő nagysága, ill. mennyisége kortól is függő és ilyen szempontból a fenti példák alapján a Mammoth Hot Springs-i források ítélhetők napjainkban a világ legjelentősebb mészképző hévforrásának. 4.4. A mészlerakó hévforrások igen jelentós részénél mutattak ki vulkáni vagy utóvulkáni kapcsolatot. Ez a vizsgált hévforrások esetében 62 %-nak adódott, amely azt jelenti, hogy a mészképző hévforrások közel kétharmadánál a vulkáni kapcsolatra vezethető vissza a forrásokra jellemző kémiai összetétel. Ebből megállapítható, hogy a forrásvízi mészkő-képződésben az utóvulkáni tevékenység jelentős szerepet játszik. A vulkánosság szerepének és jelentőségének további pontosítása érdekében külön megvizsgáltuk az ilyen jellegű összefüggéseit annak a 11 hévforrásnak, amelyeket az irodalom mint legnagyobb és legérdekesebb jelenkori édesvízi mészkő előfordulásokként tart számon. Ezek esetében a még szorosabb kapcsolat mutatható ki a vulkánossággal, mert már 73 %nál igazoltak ilyen összefüggést. 4.5. Vizsgálva azoknak a területeknek az éghajlati adottságait, ahol édesvízi mészkő keletkezik, megállapítható, hogy a szélsőségesen száraz, sivatagi körülmények kivételével minden klímatartományban megtalálható a mészkiválással összefüggő hévforrás-tevékenység, mert édesvízi mészkő képződik a hideg, szubarktikus és magashegységi régiótól a kontinentálison keresztül a trópusi, szubtrópusi területeken egyaránt. Ebből levonható az a következtetés, hogy az adott képződési hely és a vízgyűjtő terület klimatikus viszonyainak egyes éghajlati elemein belül (hőmérséklet, csapadék stb.) legjelentősebb a források vízutánpótlódását biztosító csapadék, de az egyéb klimatikus elemek is elősegíthetik (párolgás, hőmérséklet), vagy csökkenthetik, ill. korlátozhatják a mészkiválás dinamikáját Irodalom Baker C IL 1948: Thermal springs near Midway. Utah Gtalapcal Survey Prafessiaaal Paper 600.D. 63-67. Barbar K. K. 1*78: Geology and Thermal History of Mammoth Hot Springs. Yellowstone National Park. Wyoming. Cnhpnl Sarve; Baléin 1444 1-55. Raszkav E. A. - Saarikav Sc N. 1975: Gidrotermi tibookeanszkogo szegmenta zcmli. Moszkva Nyedra kiadó 3-171. Cipriaai N. et sL 1972:1 travertini di Rapolano tome Mi—«ial Sociale Ceaitfpeo Itafiaaa 11. 31-46. Ctmtke M. 1949: Les sources thermo- mincrales du Maroc XXIII. International Geological Congress Praga Report the twenty third Session Mknl amd Therm! Waters af Ac WacH "B". (Hnsra Castries. 19. 123-137. Daaaiaai A.V. - Maretii A. 1969: Italian Thermal and Mineral Springs XX1IL International Geological Congress Praga. Report the twenty third Session. Maeral Mi Ttenaal Waten af the WarW. "A" Karepe, 19. 87-98. IKua CG. - Martaa W. IL 1969: Thermal and Mineral Springs in Uganda. XXIII. Intem. Geoiegocal Congress. Praga. Report the twenty third Session. Miaerai aari Tfcenaal W ater af Ac WHR "B" OvencaCaatfrkv 19. 191-200. DjdMi A. 1969: Les eaux minerales et thermales de Tunesie. XXIII. International Geological Congress. Praga. Report the twenty third Session Miaeral aari Thenaal Water af <ke WarW. "B". Oversea Caaaträ. 19. 181-190. Daaa JJC 1953: The origin of the deposits of in Mono lake In ml af Separately l'etralapc. 23.1.1 8-28. Kroatäc I. - Temek Z. 1969: Eaux thermomiraales de la Turquie XXIII. International Geological Congress Praga. Report the twenty third Session. Miaeral aari llnraaal Water af Ate WarW "B" Ovemea Um. 19 293-304. FeA J. H. - Barnes L 1979: Spring deposited travertine m eleven Western States. US Depertta* af Ike lafcriar Grnlapril Sarvey. 1135. Ftab OL et aL 1975: Tvocba a klasifikacia mineralnych vod zapadnvch Káipat Bratislava. 104-188 Ikmiag R. F. 1969: The Mineral and thermal Waters of the Territory of Papua ami New Guinea XXIII. International Geological Congress Praga. Report the twenty thnd Session. Miaenl and Thermal W »^ ter af ftc WarW "B" Overara Camlrir i. 19 293-304 Mean M - dB I^rfb G. C. 1957: Acque minerali del mondó Kan F aHy tl ci n LJ. - GoWbjev C. M. 197«: Podaannyije vodi Alzsira. Maskm Nyedra kiadó 157-166. Prteajaa A. 1972: Apele minerale si termale din Romania. Ilaii arr it 13-286. Scfceaer Gy. 19«: A törökországi Pamukkale hévforrás vízföldtani viszonyai. IMi • lé pa! Tájckaatalá ápr. 34-36.
