Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

4. szám - Éhn József: Magyar intézmények külföldi munkavállalásai, eredményei és lehetőségei

Millenniumi konferencia, 2000. december 11-12 229 csúcspontját 1982-83-ban érte el. Ekkor előfordult, hogy egy időben a vállalat több, mint 100 munkavállalója tartózkodott külföldön, a hazai összes munkavállalói létszám több, mint egynegyede dolgozott export megbízásokon, s a vállalat összes árbevételének több, mint 30 %-a származott export tevékenységből. A jó piacnak bizonyult közel-keleti arab országokban a fizetési fegyelem kezdetben jó, majd fokozatosan romló tendenciát mutatott. A helyzet alakulása szoros összefüggésben volt a fejlődő országoknak a nyolcvanas évek elejétől fokozatosan romló pénzügyi helyzetével. 6. Visszaesés a 80-as évek második felétől A fó piacainkat jelentő fejlődő országokban a fokozatosan visszafogott beruházásokat 1986. tavaszán csaknem teljesen leállították. Legfontosabb megrendelőinket ugyanis sokkolta az olajárak hirtelen és nagymértékű zuhanása, amely import lehetőségeiket - megfelelő csereérték hiányában - az addiginak töredékére csökkentette Különösen érezhető volt ez Algériában, amely azonnali import stopot vezetett be. Ennek ellenére Algéria maradt továbbra is a legfontosabb export területünk, majd 1986-tól megjelent az osztrák beruházók részére végzett dunai export tervezés is. Az évtized második felétől felpörgettük az ajánlati tevékenységet az export főmérnökség irányításával hatalmas munkát fektettünk a nemzetközi finanszírozással indított települési közműellátási, öntözési célú pályázatok elnyerésére. Egyedül 1986-ban 57 vállalkozási ajánlatot dolgoztunk ki, 8,5 millió USD összértékben. Számos helyre nyújtottunk be előminősítési pályázatokat, hiszen ekkor már jól csengett a VIZITERV név szerte a világban. A recesszió következtében az egyes piacokon ismert, jól bevált nagy cégek partnerkapcsolatokat, szövetségeket kerestek, s felértékelődtek az egyéni referenciák is. Az évtized közepétől az export árbevétel 60-70 millió Ft/évre mérséklődött, amelyet viszont egészen 1991-ig sikerült szinten tartani, igaz, hogy egyre nehezebb fizetési körülmények között. Az évtized közepén a külföldi kintlévőségek behajthatóságát még ellensúlyozta a vállalati árbevétel 80-85 %-át képező stabil belföldi kereslet, de az évtized vége felé a növekvő kintlévőség fenntartása - az 1988. január 1-től bevezetett adópolitika és az egyre szigorodó banki feltételek mellett - kritikussá vált. 1987-88ban a kintlévőség közel 120 millió Ft-ra (közel 2 millió USD) duzzadt, ami ellenintézkedéseket igényelt. 1989-ben kénytelenek voltunk a közel két évtizede jól működő és igen eredményes külföldi munkavállalást, az ún. "prestetion" tevékenységet felszámolni. Ugyanakkor meghoztuk a döntést, hogy bizonytalan belföldi finanszírozású versenypályázatokon nem veszünk részt, s kizárólag a nemzetközi finanszírozású hátterű ajánlati felhívásokra válaszolunk. Ez az intézkedés 1989-91 között a közel-keleti export tevékenység csökkenésével járt, amelyet azonban akkor már kompenzált a vállalat európai export megrendeléseinek viszonylagos felfutása. Az 1989-91 időszakban komoly erőfeszítéseket tettünk a közel-keleti, elsősorban algériai export kintlévőségeink csökkentésére, melynek közel 80 %-át sikerült behajtanunk, a fennmaradó részt pedig könyveinkből leírhattuk. 1990-91-től ismét visszatértünk a közel-keleti, ezen belül jelentősebb mértékben az algériai és tunéziai, majd jemeni piacra, de ezúttal már kizárólag a Világbank által finanszírozott tenderekben. A piaci munka feltételei fokozatosan keményebbé váltak, alkalmazkodnunk kellett a nemzetközi versenyhez, a szolgáltatásainkkal összefüggő kötelezettségek és jogok betartását illetően. Ez nem kevés ütközést jelentett a "puhább" körülményekhez szokott vállalati szervezet alkalmazkodásában és a külföldi megbízókkal folytatott kapcsolataink átalakításában is. Stabil piacaink maradtak továbbra is - a két évtizedes bevezetésnek köszönhetően - Algéria, Tunézia, a Jemeni Köztársaság, de számos ajánlatot adtunk be Marokkóban, Egyiptomban, és esetenként Jordániában is. A fokozatosan mélyülő világgazdasági recesszióban azonban a piacok zártsága egyre inkább érezhetővé vált, ezért az utóbbi évek piacbővítési kísérletei már nem jártak eredménnyel. A vállalati export árbevételt ezekben az években is sikerült szinten tartani, mintegy 55-65 millió Ft/év, az öszszes árbevétel 12-13 %-nak megfelelő mértékben. Az utolsó komoly változást a Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer leállítása jelentette, amikor is megszűnt a fővállalkozó Dunaukraft A.G.-vel jól működő kooperációnk és export szerződésünk érvénye is. 7. Összefoglaló értékelés A korábbi évtizedek rendhagyó vállalkozási gyakorlatára visszatekintve - mint ahogy az a következő előadásokból és az azóta is érezhető visszajelzésekből kiderül a magyar vízügyi szakértők kiválóan megállták a helyüket olyan időszakban, amelyet számukra nem a szabad vállalkozás, hanem az állami irányításhoz alkalmazkodó szakmai követelmények és lehetőségek jellemeztek. A korábbi állami vállalatok vezető tervezőinek, kutatóinak tudományos munkatársainak köszönhetően a Budapesti Műszaki Egyetemet elvégzett, nyelvtudással rendelkező, felkészült mérnökök számára az akkori zárt magyar társadalomban páratlan kitörési lehetőséget jelentett a külföldi munkavállalás, nyilván ezen különleges ösztönző körülménynek is köszönhető az időszak export-vállalkozásainak sikere, ami a rendszerváltozást követő piac-gazdálkodás keretei között jó induló-alapot jelentett. A mai körülmények már alapvetően mások: a vízügyi szakma iránti érdeklődés a csökkenő mennyiségű, jó minőségű vízkészletek miatt inkább nőtt, de a piacgazdálkodás körülményei közé került magyar szakértők számára is tisztán versenyszférává vált. A vízgazdálkodás hazánkban csökkenő társadalmi megbecsülése miatt ma a harmadik világ esetenként kényelmetlen vállalkozási körülményei más lehetőségekkel összehasonlítva - kevésbé vonzóak. Az egymást követő generációk fokozatos kiképzése törést szenvedett, versenyképességünk helyreállításához oktatási és vállalkozás-politikánkat újra kell gondolni. Hagyományaink és mindmáig élő kapcsolatrendszerünk erre ma még lehetőséget ad, de ez a helyzeti előnyünk - cselekvés hiányában - gyorsan elolvadhat. Továbbiakban - az előadáshoz kapcsolódóan - Haszpra Ottó egyetemi tanár kutatási eredményeiről adunk számot az általa készített rövid összefoglaló alapján.