Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

4. szám - Orlóci István: A kerettervek jelentősége a magyar vízügyek fejlesztésében

223 A kerettervek jelentősége a magyar vízügyek fejlesztésében Orlóci István Előszó A tervezés lényegében két vonatkozásban kapcsolódik a gazdálkodáshoz és a fejlesztési döntésekhez. A tervezőmunka egyfelől az igények és a lehetőségek mérlegelésével a feladatok meghatározására irányul. Másfelől pedig a tervezés a tevékenységek és az eszközök méretezésével, a megoldási módozat kimunkálásával járul hozzá a célok teljesítéséhez. A vízgazdálkodás sokrétű összefüggéseit és a feladatokat az ország, vagy egy vízrendszer egész területére feltáró Kerettervek nem általános elemei a világ vízgazdálkodásának. Szükségességük akkor jelentkezik, amikor a víz bősége vagy hiánya miatt a nemzetgazdaság meghatározó tényezőjévé válik. Országos vízgazdálkodási tervet azokban az országokban készítettek, ahol működött vagy létrehoztak olyan állandó vagy ideiglenes vízügyi intézményt, amelynek kellő informáltsága volt. Hazánkban a vízgazdálkodás tervezésének és a vízügyi szervezetnek két évszázados a története. Részben ez indokolja a kerettervezésröl történö megemlékezést a millenniumi konferencián. Időszerű azonban a magyar tapasztalatok felelevenítése azért is, mert a vízgazdálkodás tervezését világszerte a fenntartható fejlődés egyik fontos eszközének tartják. Európában egyetértés alakult ki a fejlesztési tervek szerepéről, területi és tartalmi vonatkozásairól. Javaslatok születnek a megfelelő módszerek kialakítására. Az alkalmazások ugyanakkor jelentős ismerethiányokat támak fel. A vízgazdálkodás sokrétű összefüggéseit és változatosan sokféle folyamatait illetően a tudomány hiányosnak bizonyul, a gyakorlati tapasztalat pedig általában kevés. A magyar vízgazdálkodás tervezésének történetét, és ezen belül a kerettervek szerepét felvillantó beszámolómban szeretném a figyelmet a múlt ma is tanulságos eredményeire irányítani. Elsősorban arra a már elődeink által is felismert feltételre hívom fel a figyelmet, amely szerint hatékony vízgazdálkodási tervet készíteni csak gazdasági és természeti összefüggések és a politikai realitások számbavételével lehet. Ezt szemléltetem a magyar vízgazdálkodási tervezés két évszázados történetét összefoglaló alábbi táblázattal is, amelyben az egymást követő korszakok gazdasági és vízügyi jellegzetességeihez kapcsoltam a tervezési eseményeket. A kerettervek jelentősége a hazai vízügyek fejlesztésében Honfoglalás • "vízügyi eljárás" a vizek minősítésére Államalapítás • vízügyek a törvényekben „Kormányozni annyi, mint előrelátni" előrelátás - tervezés Országépítés - Második honfoglalás • A vízügy születése • Vízépítési tervezés a kor színvonalán • A vízgazdálkodási tervezés kezdetei - Vedres István - ágazatköziség, - Beszédes József- komplexitás - Széchenyi István - rendszerelvűség, „jólét Hunniában" Gazdasági fellendü lés - Kvassay Jenő - ágazati fejlesztési programok - Bogdánfy Ödön - a vízgazdálkodási fejlesztés szociálpolitikai szerepe Porban az ország - Sajó Elemér - Keretterv, vízépítési közmunkák - Lampl Hugó, Trümmer Árpád - Öntözési Keretterv Romokból feléledés • Önálló és egységes vízügy - Mosonyi Emil - az első Országos Keretterv Tervgazdálkodás • II. Országos és az első Területi Keretterv, vízgyűjtő-fejlesztési tervek - Dégen Imre - vízügy O vízgazdálkodási ágazat - tervezés a politikailag osztott vízgyűjtőkön: a Tisza-vízgyűjtő ötoldalú Keretterve Gazdasági reform • Integrációs törekvések a vízgazdálkodásban - III. Országos Keretterv Rendszerváltás - koncepciók, politikák, szakági keretterv - vízgyűjtő-fejlesztési tervek A vízgazdálkodási tervezés kezdetei Anonymus híradása szerint a vízgazdálkodási-vízminőségi feltételeknek is szerepük volt a honfoglalásban. A vízügyek pedig a kezdetektől fontos elemei voltak a magyar államigazgatásnak, sőt már a XVIII. század végén létrejött az egységes és önálló szervezetük is. A feladatok összehangolt, hosszabb időtávra tekintő terv szerinti végrehajtásának szükségessége a XLX. század elején, a második honfoglaláshoz kapcsolódva jelentkezett. Az integrált vízgazdálkodási tervezés eszmei csírái Vedres István és Beszédes József értekezéseiben jelentek meg először. Az előbbi különösen a vízgazdálkodás ágazatközi összefüggéseire, míg az utóbbi a társadalompolitikai és a közgazdasági feltételekre hívta fel a figyelmet. Ezek a csírák bomlanak ki Széchenyi István fejlesztési koncepciójában. Ő az, aki a politikai és kulturális, valamint a gazdasági és természeti tényezők összefüggéseire épülő rendszerében először határozza meg a vízgazdálkodás szerepét és feladatait az ország társadalmi-gazdasági fejlesztésében. Széchenyi István koncepciója és Vásárhelyi Pál Tisza-szabályozási terve olyan egységes fejlesztési program, amely egy országrészre és egy évszázadra kiterjedően tartalmaz célokat és megvalósítási módozatokat. A reformkor vízgazdálkodási tervében meghatározott fejlesztési feladatnak - jelesül, a folyók elsődlegesen árvízvédelmi célú szabályozásának - a megvalósulásához a kezdő lökést Széchenyi politikusi szervező munkája és a társadalmi összefogás adta. Később a távlati fejlesztési elgondolások - a Kerettervek - beruházási törvényekbe foglalás révén váltak cselekvési programmá. A folyók szabályozásának végrehajtásával nem járt azonban együtt azoknak a feltételeknek a teljesítése, amelyekkel Széchenyi "Hunnia minden lakosát polgári jólétre" kívánta juttatni. Sőt, a vízszabályozásoknak nem volt kevés a közrendű károsultja. A polgári fejlődés korlátozottságára utal - s a "koncepció" részleges megvalósításának következményeként a későbbiek során a vízgazdálkodás fejlesztésének jelentős indítékává vált - a szociálpolitikai problémák megoldása közmunkák szervezésével. Ha nem is a jólét adása, de a szegénység megszüntetésének szándéka is vezérelte Bogdánfy Ödönt derékba tört kerettervezői munkálkodásában. Az ő terve szerint kezdődik meg 1919-ben a Duna-Tisza csatorna építése. SzoA kerettervek: a vízügy megnyilatkozásai, bizonyítványai, és a vízgazdálkodás fejlesztésének ösztönzői