Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

4. szám - Fejér László: Tisztelgés a nagy elődök előtt

212 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2001.81. ÉVF. 4. SZ. gyüttműködésben itt megépített vízlépcsővel megoldották az Al-Duna sok gondot okozó hajózási problémáit. A XX. századelő új műszaki technológiái és anyagai a vízépítési gyakorlatban is hamarosan teret nyertek. A beton alkalmazásának különleges eseteit kísérletezte ki Sajó Elemér (1875-1934) és Lampl Hugó (1883-1976) az 1911-ben létrehozott Cementkísérleti és Anyagvizsgáló Állomás segítségével. Közösen megjelentetett könyvük „A beton" (1914) hosszú időn át a magyar építőmérnökök „bibliája" volt. Az első világháború számos korábban eltervezett munkát szakított félbe, temetett el örökre. A világháború árát nemcsak emberéletek százezreivel, s az ország gazdasági leromlásával kellett az egykori Magyarországnak megfizetnie. A trianoni békeszerződés az ország szétdarabolásával megszüntette a terület vízrajzi egységét is. Ettől kezdődően az ország folyóvizeinek % %-a már a határokon túlról érkezik. Az első világháború befejezése után a tudományos teljesítmények csökkentek, az ország a nehéz gazdasági helyzetben kevéssé tudta finanszírozni a képzést és oktatást, ami óhatatlanul jelentős mértékű visszaesést jelentett. Jellemző példája ennek, hogy a már említett Vízügyi Közleményeknek az 1919 és 1927 közötti években mindössze két füzete jelent meg. Hasonló sorsra jutott a Vízrajzi Évkönyvek sorozat is, amely a Lászlófly Woldemár által megújított tartalmi szerkezettel 1930-tól jelent meg újra rendszeresen. E helyzetben bizonyos mértékig a Budapesti Műegyetem volt a vízügyi tudományos kutatás otthona. Rohringer Sándor (1868-1945) professzor vezetésével 1928ban megépült a Vízépítési Tanszék laboratóriuma, amely hidraulikai és hidromechanikai alapkutatások mellett jelentős szerepet vállalt a hazai vízépítési kisminta-kísérletek lefolytatásában. Jelentős előrelépést tehetett a magyar vízmérnöki tudomány a laboratórium létrejöttével, hiszen a korábbi helyzettel szemben lehetőség nyílott a műtárgyak kialakításának, méretezésének gazdaságosabb megoldására. Ugyancsak Rohringer nevéhez fűződik a Duna-Tisza köze talajvíz-megfigyelő kúthálózatának kiépítése, amely lehetővé tette a felszín alatti vízkészletek feltárásához nélkülözhetetlen talajvízmozgások regisztrálását. A két világháború közti hidrológiai kutatás jeles személyiségei között kell említeni Korbély Józsefet (18641939), aki társulati főmérnökként folytatott beható tanulmányokat a Tisza vízjárását, árvízi tulajdonságait illetően. Jóllehet a nagy vízszabályozási munkák befejeződtek, de a nagyobb hazai folyók kis- és középvízi szabályozása több-kevesebb rendszrességgel folyt ebben az időszakban is. A Tisza kisvízi szabályozásának kiemelkedő alakja volt Iványi Bertalan (1879-1953), aki a szabályozási rendszert tudományos alapossággal kidolgozta, és a szükséges munkák végrehajtását irányította. A kisvízi szabályozás és a töltésburkolás vízépítési módszereinek megalapozásában jeles szerepet játszott a századfordulón Maiina Gyula (1853-1918), aki az iszapoló rőzsemüvek, valamint a bitumen alkalmazásával szerzett magának hírnevet. A 30-as évek elején, a gazdasági világválság hazai nyomorúságának idején a korszak kiemelkedő képességű vízügyi vezetőjének, Sajó Elemérnek nem maradt más lehetősége, mint a jövő vízügyi politikájának átgondolt tervekkel és tanulmányokkal történő megalapozása. Az évtized közepe a gazdasági világválságból való kilábalás ideje volt, annak ellenére, hogy az évtized első felében súlyos aszály pusztított az Alföldön. Mindez jelentős lökést adott az öntözéses gazdálkodás kormányzati segítséggel történő elterjesztéséhez. Jeles szakemberek: Lampl Hugó, Trümmer Árpád (1884-1961), Németh Endre, Benedek József (1875-1941) dolgozta ki azt az öntözési programot, amely alapja lett az 1937-ben elfogadott öntözési törvénynek, hosszú évtizedekre meghatározva a magyarországi öntözések fejlesztési rendjét. Az 1938-ban rendezett országos ivóvízellátási nagygyűlés előadói mutattak rá, hogy a század első harmadában mennyire kevés figyelmet kapott az ország településeinek egészséges vezetékes vízzel történő ellátása, s e téren milyen nagy feladatok várnak nemcsak az önkormányzatokra, hanem a mindenkori kormányokra is. Az elmaradottság ellenére a vízellátási szakterületen jeles szakemberek működtek az említett időszakban, közülük is ki kell emelni Forbáth Imrét (1875-1952), a városrendezés egyik hazai úttörőjét, számos vidéki város vízellátási és csatornázási tervének készítőjét, Farkass Kálmánt (1859 -1953), a közegészségügyi mérnöki szolgálat egyik megszervezőjét, majd vezetőjét, Pirovits Aladárt (18601943), a városrendezés és csatornázás kérdéseinek szakértőjét, a "vízműves" Vedres Lipótot (1892-1962), Jendrassik Aladárt (1896-1945), az Országos Közegészségügyi Intézet egykori igazgatóját. Az évtized végének nemzetközi politikai eseményei újra Magyarország közigazgatási felügyelete alá helyeztek olyan területeket, amelyek vízgazdálkodási szempontból újragondolásra késztették a vízügyi kormányzatot. Előtérbe került a Tisza vízgyűjtő területének rendezése, különös tekintettel az alföldi öntözővíz hegyvidéki tározására és a lehetséges vízi energia hasznosítására. Az 1940-es években került sor Mosonyi Emil vezetésével - ezúttal már a síkvidéki lehetőségeket is számbavéve - az ország vízerőkészletének újbóli feltérképezésére. A második világháború végkimenetele az országot megint gazdasági mélypontra juttatta. A vízgazdálkodás valamennyi intézményének 1948-ban bekövetkezett államosítása új feladatokat fogalmazott meg a tudományos kutatás szereplői számára. Az ezzel összefüggő kerettervezés fejlődéséről Orlóci István tart majd rövid előadást. Irodalom: Nendvich Gusztáv (ford): A ... meghívott külföldi szakértők ...jelentései Bp., 1879. Fodor Ferenc: Magyar vízmérnököknek a Tisza-völgyben., végzett felmérései... Bp., 1957. Lászlóffy Woldemár: A Tisza. Bp., 1982. Lászlóffy Woldemár: Francia és orosz kapcsolatok a magyar vízügyek múltjában VK 1983.1.füzet Fejér László - Lászlóffy Woldemár: A hidrometria magyarországi fejlődése (1700-1945) VTF 13. kötet, Bp., 1986. Lampl Hugó: Az ... Országos Öntözésügyi Hivatal története ... In: Szemelvények a magyar öntözés történetéből, Bp., 1988 Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok a ... szabadságharcban Bp., 1998. Csontos László - Fejér László: Mérnökök ...a magyar vízgazdálkodás szolgálatában. (Kézirat) Bp., 2000.