Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

4. szám - Megnyitó, köszöntések, üdvözlések

202 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2001.81. ÉVF. 4. SZ. réteg, légréteg, amiben mi emberek élünk, s most ennek a litoszférának egy részével, a vizzel foglalkoznak majd kollegáink. A vízzel - mint bármely más tudományterülettel - nekem az a tapasztalatom, hogy az átlagember szinte észre sem veszi azt. A villamos szakma is említi, hogy a New York-i nagy áramkimaradásig az emberek szinte észre sem vették, hogy a villanyáramot létre is kell hozni. Azt hitték, az a falból jön, és a konnektorba kell bedugni. Valahogy így vagyunk talán a vízzel is: az emberek zöme azt hiszi, csak a csapot kell kinyitni, és majd jön a víz. S rendszerint csak a két szélsőséget veszik rögtön észre: azt, amikor nincs víz, s azt, amikor nagyon sok van. Teljesen mindegy számára, hogy a fölötte lévő lakásban volt csőtörés, vagy pedig árvíz öntötte el. A mindennapi élet közönsége nem veszi észre, micsoda munka, tudomány, mérnöki tevékenység, és tulajdonképpen évszázadok tapasztalata van a vízügyi tudomány eredményei mögött Kell szólnunk arról is, hogy ez a szakma legalább olyan széles kiterjedésű, mint jó néhány más mérnöki, vagy egyéb terület, ahol arra szoktak hivatkozni a szakemberek, hogy a megújulás és szélesedés szétfeszíti a falakat. Ha megnézzük a tudománytörténetet, miközben a magyar tudomány képviseletében büszkék lehetünk matematikusainkra, fizikusainkra, a vízügyi tudományterület is kellően és méltóan képviselte a magyar iskolák, a magyar egyetemek, a magyar tudományos és mérnöki körök tudósait. E tekintetben tehát a méltó egyenértékűségre szeretném felhívni a figyelmet, továbbá arra, ami a mi akadémiánkon se, sajnos, mindig elegendő, a kellő empátiára. Tessék elhinni, a többi tudományterületen is van kellő eredmény, így azoknak is azt szoktam mondani, ezen a tudományterületen is van. Szólnom kell még arról, hogy a Magyar Tudományos Akadémia vezetése - adott esetben jómagam is - hogyan viszonyult ehhez a területhez. Itt nem fogok és nem is kívánok politizálni, azonban az elmúlt években nekünk az volt a tapasztalatunk, a mostani elnökünknek a munkássága idején is, hogy a tudományterület valahol, mintha önbizalom hiányban szenvedett volna, továbbá, mint hogyha forrásai minden ellenkező híreszteléssel szemben megcsappantak volna. Ezért, amikor akadémiánk elnöke a Dunát, az Alföldet és egyéb témaköröket emlegetett, az nemcsak azt jelentette, hogy mi társadalomtudósi szlogenként megpróbáljuk ezeket zászlóra tűzni, hanem azt is, hogy a Magyar Tudományos Akadémia megpróbálta szerény eszközein keresztül ezt a területet támogatni, és hosszú évtizedek után most volt először példa arra, hogy kutató csoportot hoztunk létre a Budapesti Műszaki Egyetem (jelenleg Műszaki és Közgazdasági Egyetem) keretén belül. Tehát az Akadémia a saját szerény eszközeivel megpróbálta a tudományterületnek, a mérnöki területnek a fontosságát hangsúlyozni, forrásaival is mögé állni, és elemző, stratégiai köteteivel pedig fórumot és lehetőséget biztosítani a szakmai vélemények kifejtésének. Ha már erre a területre tévedtem, és szólni kívánok a közelmúltról, akkor azt gondolom, hogy az a legjobb, ha én ugyanazt kívánom, mint amit az Akadémiának szoktam mondani. Szemben bizonyos véleményekkel, amelyek szerint az akadémiának egyenlő távolságot kell tartania a pártoktól, nekem az a véleményem, hogy az akadémiának tekintélyes tudással saját útját kell követnie, és a pártok döntsék el, hogy milyen távolságot tartanak a Magyar Tudományos Akadémiától. Azt kívánom ennek a szakmai területnek, hogy legyen ugyanolyan tekintélyes, mint az elmúlt millenniumban, kövesse a saját útját határozottan, szakmailag képviselhető véleményeket mondjon, s a politika döntse el, hogy figyelembe kívánja-e venni ezeket a véleményeket, vagy nem. Az nem lehetséges, hogy bármelyik tudományos, mérnöki szakmai terület a mindenkori politika irányába próbál gesztusokat tenni, és azoknak a kívánságait követni. Én úgy tapasztaltam az elmúlt évtizedben, a médiában megjelent minden ellenkező híresztelés ellenére, hogy ez a szakmai terület kellően határozott, erős volt, és a jövőre bízta, hogy a saját véleményét megmondja, s aki ezt nem fogadta meg, az magára vessen E szellemben kívánok ennek a konferenciának jó munkát a következő néhány órában, arra lehetőséget, hogy az elmúlt millenniumot elemezze, és remélem, önbizalommal, határozottsággal és az előbbiekben említett szemlélettel fog a jövőbe nézni. Dr. Szlávik Lajos: Megköszönöm Keviczky László alelnök úr üdvözlő szavait. Ahogy a meghívóból is látják, ez a rendezvényünk nem jöhetett volna létre, ha a védnökök és támogatók nem állnak mellénk, nem segítik a rendezvény méltó megrendezését, a kiadványok közrebocsátását. Mielőtt a védnökök képviselőinek adnám át a szót, szeretném a Magyar Hidrológiai Társaság nevében megköszönni a támogatóinknak a segítségét: a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetésének, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Millenniumi Kormánybiztosi Hivatalának, és az Oktatási Minisztérium Kutatásfejlesztési Államtitkárságának Ezek az intézmények támogatták anyagilag rendezvényünket és kiadványaink megjelentetését. Felkérem dr. Hajós Béla helyettes államtitkár urat, hogy üdvözlését a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium részéről mondja el. Dr. Hajós Béla a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium helyettes államtitkára Elnök Úr! Kedves Vendégeink! Hölgyeim és Uraim! Kedves Kollegák! Csatlakozva az alelnök úr szavaihoz, mindenekelőtt engedjék meg, hogy a hely szellemétől áthatva hadd mondjak én is köszönetet azért a támogatásért, amit a több mint másfél évszázados történelem folyamán a vízügyi szolgálat az Akadémiától, a tudománytól kapott. Kevesen tudják, talán érdekességre is számot tart, hogy kapcsolatunk Vásárhelyi Pál révén indult el. Vásárhelyi Pál volt az első kimondottan vízügyes akadémikus, akit Vörösmarty Mihály ajánlott annak idején az Akadémia tagjává. Ez picit jelzi, hogy az óta a tudományágak szétváltak az Akadémián belül is, tehát sokkal specializáltabb tevékenység folyik, de nem feledkezett meg soha az Akadémia arról, hogy támogassa, segítse úgy szakmai, mint politikai tevékenységünket. Úgy érzem, hogy a szakma a szakmának, politikamentesen kell és lehet elmondania mondanivalóit a társadalom számára. Az, hogy ez hogyan sikerült, az elsősorban a közvélemény és az Akadémia megítélésére tartozik.