Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

3. szám - Cselőtei László: Ember, szakember, vezető (Dégen Imrére emlékezve)

CSELÓTEIL.: Ember, szakember, vezető 191 lődtem, már nem volt a munkahelyén. Az illető félárva volt, a nagybátyja segítette a tanulásban, foként azért, mert nyáron nála dolgozott. De a nagyapjának szélmalma volt. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy egyszerre felfedezték kulák származását. Az illető cukorgyári termeltetési osztályvezető lett, a korábbinál másfélszeres fizetéssel, de a SZÖVOSZ-ba nem volt jó. Amikor a másodiknál érdeklődtem, már szintén nem volt a helyén. A megyei tanács mezőgazdaság) osztályára került át csoportvezetőnek, ugyancsak lényegesen magasabb fizetéssel. Ő sem volt jó a SZÖVOSZ-ba, mert az apjának a Békés megyei tanyákon 6 hold földje mellett egy kis szatócsüzlete is volt. Ezután felkeresett a volt főosztályvezetőm és nekem támadt: aktív ispánokat akarok a SZÖVOSZ-ba becsempészni ? Legközelebbi utunkon kérdésére beszámoltam Dégen Imrének a történtekről. Arról is, hogy akkoriban bocsátottak el az osztályukról két munkatársat azon a címen, hogy nem támogatta a hozzá beosztott munkáskádereket. Énnekem nincs szándékomban megvárni, amíg valami hasonló érvvel engem is megpróbálnak eltávolítani a SZÖVOSZ-ból. Dégen Imre nem válaszolt, más témára tért át, de néhány hét múlva az osztályvezetőm közölte, hogy az egységünket főosztállyá szervezik át, és a három osztály közül az egyiknek én leszek a vezetője. Mindenki megdöbbenésére nem vállaltam a megbízást. Erre - valószínűleg a főtitkár javaslatára - két osztályt szerveztek, az egyiken két osztályvezetőhelyettessel Az egyiknek engem neveztek ki, most már nem kérdezve, hogy vállalom-e azt. Az osztályvezető egyben szakszervezeti titkár is volt, mozgalmi ember, aki lényegében csak formálisan vezette az osztályt. Újabb esztendő telt el, 1951 nyár elején & Mezőgazdasági Tudományos Központ főigazgatója, egyben az Agrártudományi Egyetem Zöldségtermesztési Tanszékének vezetője közvetve újra megkeresett, hogy lehetőség nyílik a tanszékén aspiráns-képzésre. Ha gondolom, pályázzak rá. Az élet, a véletlen szerencse most a kezemre játszott. Megírtam a felvételi kérvényt, és a szolgálati úton benyújtottam a kérésemet. Azután közbejött valami, ami két hónapra kivont a forgalomból: skarlátot kaptam, és szigorúan elkülönítve otthon tölthettem a lábadozási időt. így a kérésem a SZÖVOSZ-on belül nélkülem járta meg az útját. Amikor augusztus, végén újra bementem, már zárt borítékban kaptam kézhez kérvényemre a javaslatot, és vittem el a Tudományos Mnősítő Bizottsághoz. Az ajánlás pozitív volt, megtörtént a felvételem. Azután különböző csatornákon keresztül megtudtam az ügy hátterét. A Személyzeti Osztály arra való hivatkozással, hogy nem veszek részt a társadalmi munkában, nem javasolt. Dégen Imre állítólag megkérdezte: kérték ilyenre, ajánlottak-e nekem ilyen tevékenységet? A felelet: nem. És Dégen Imre döntött. Javasolt, mondván: vannak akik nem kapaszkodnak az rlyen munkák után. A felvétel megtörtént. Amikor a SZÖVOSZ-ban átadtam a feladatomat és jeleztem, hogy szeretnék elköszönni Dégen Imrétől, lebeszéltek róla. Elmondták, hogy nagyon rossz néven vette az eltávozásomat: fegyelmit akart indítani a Személyzeti Osztály ellen, amiért elengedtek. Azok a korábbi javaslatukra hivatkoztak, Dégen Imre viszont arra, hogy ő nem "rendes", hanem munkám melletti "levelező" aspirantúrára gondolt. Az elköszönés így levélben történt. Azután mintegy 10 évig csak egy-két alkalommal, köszönési távolságból láttuk egymást. Tekintetéből határozott neheztelést éreztem, köszönésemet is alig fogadta. * Aspirantúrám idején rövid kitérő után a mezőgazdasági vízgazdálkodás, az öntözés területéről választottam témát. Ez maradt meg tudományos területemként akkor is, amikor három év múlva, 1954-ben a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen megalakult a Kertészeti Tanszék, s én megbízást kaptam annak megszervezésére és vezetésére. Újabb hét év múlva, mint a Mezőgazdaság-tudományi Kar dékánja és a Magyar Tudományos Akadémia alakulóban lévő Öntözési Munkaközösségének vezetője találkoztam a Tudományos Akadémián egy ülésen Dégen Imrévé 1. Ö már az 1955 . év végén szintén megvált a SZÖVOSZ-tól, és az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője lett. Az akadémiai rendezvényen aztán, amikor távolabb meglátott, kivált az őt körülvevők gyűrűjéből, és odajött hozzám. Melegen üdvözölt s a következőket mondta: "Tudod, amikor elmentél a SZÖVOSZból, nagyon rosszul esett nekem. Űr támadt utánad, amit később sem tudtunk megfelelően betölteni. De, utólag belátom, igazad volt. A te egyéniségednek megfelelően helyesen módosítottál az életpályádon". Megköszöntem a véleményét, és megragadtam az alkalmat: meghívtam őt Gödöllőre, hogy bemutathassuk, mivel foglalkozunk, és mennyire jutottunk az öntözés, a vízgazdálkodás, a melioráció és annak ökonómiába területén. Néhány hét múlva egész napos látogatáson köszönthettük őt vendégként az egyetemen. Gazdag, sokat adó nap voh ez. A legélesebben mégis máig egy akkori élmény maradt meg bennem. Társaságunk a Kertészeti Tanszék kísérleti teréről a Babat-völgyi tavakhoz ment át. Az autóbuszon szemben ültem Dégen Imrével, és az egyetem rektorával. Beszélgetésünk hírtelen megszakadt, Dégen Imre arca elkomolyodott, szeme a távolba révedt. Azután rám tekintett, elmosolyodott és azt mondta: "Tudod, arra gondoltam, hogy annak idején a SZÖVOSZ-ban milyen borotvaélen táncoltunk". Aztán csendesen elnevette magát, s így folytatta: "Milyen jó, hogy akkor nem éreztük, hogy mennyire borotvaélen táncolunk". A mellette ülő rektorunk értetlenül nézett rám, azután oldalra pillantott Dégen Imrére, de nem szólt semmit. Ettől kezdve rendszeresebbé vált a kapcsolatunk, találkozásunk. Bevont a készülő Vízgazdálkodási Lexikon szerkesztő bizottságába, és más vízügyi problémák megoldásába. A következőkben még egy vélemény-ütközésnek is beillő esemény történt. Előkészületben voltak a Kiskörei Duzzasztómű, a II. Tiszai Vízlépcső és öntözőrendszerei beruházási tervei. Az egyik nagy vita az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságnai, a kiváló képességű Kiss Árpád miniszter vezetésével folyt. Az anyagban a létesítményt minden ágazati minisztérium fontosnak, de számára érdektelennek tartotta, így az egész megtérülési számítás szinte a mezőgazdaságra, ott is az öntözésre épült. Az öntözésen belül meghatározó szerep, mintegy 40 %-os megtérülés jutott a zöldségtermelésre. A zöldségtermelés fejlesztésének mérete, abban a tájban az április elejétől szeptember végéig tervezett nagy vízfelhasználású öntözés számomra szakmailag elfogadhatatlan volt. Emlékezetem szerint a végére kapcsolódtam be a vitába, az addig elhangzottakhoz képest talán indulatosabban. Fel-