Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

1. szám - Molnár Béla–Kuti László: A Kiskunsági Nemzeti Park miklapusztai területének földtani és vízföldtani viszonyai

MOLNÁR B. - KÚTI L.: A Kiskunsági Nemzeti Park tmklapuszlai terillete 19 Az ionok közül a talajvíz kloridjára jellemző, hogy az 30 mgA-mH kisebb és 1000 mg/I-nél nagyobb érték között TOIl Az északi terület közepén mértük a nagyobb, mig a terület déli részének ÉNy-i részén a kisebb értékeket. A talajvíz kalcium, magnézium és a klorid tartalmának eloszlása nagyben függ tehát a helyi viszonyoklói, vagyis a morfológiai magasságtól, az altalaj kőzettani összetételétől és a regionális vízszivárgási irányon kívül a helyi „vízgyűjtő" központoktóL Ezek együttese a pangó vizek által legtovább borított területek, s így az evaporációs részeket is kijelölik 2502 2514 9. ábra. A talajvíz kémiai típusai 1 l/h Nálrut-kloridos, foltoz

oil hidrogén-karbont tartaioauaal, 17. Nátiiam hidrageakarboneitot, 17/c Mtrinm hirfr»

Er«lr.rfc—ií ÜM, fokozott klorid tartatommal, 17/a Nátrium-hidreffafctrh lálov filriwlt •Ofti" i •mii tilalommal, 18. iVitiniiii MJiip'iliiiti sálM kloridos, 19. Náiröm-hidrogénkarboiiáHM nnüätos, 47/k Ma

go

f I

BII

II hi

dragóakarteonátoi fokozott kalcium tartalomanl, 1*7 Kakkm^HtctgaéiiumHtálrigm-hklnifrwIrirfcnnítnii. Ckniall]rlfa«rgmmlwikr 1 l/h CMoridic sodmm with increased hydrogen-carbonate, 17. Sod kim with h

»4 rogt

n-carbowetr. 17/c Sodium with mcrcued chloride, XIhm Sodium hydrogen-carbonate, with ht

rm

d magnézium, 18 Sodium hyd

ro

gc

u-carbooate with chloride, 19. Sodium hydrogca-arboaaie with sulphate, 47/V Map« üu

m hydrogen-carbonate, with increased cakiom, 197 Calrii bydrogen-carborate. f) A talajvízben a kationok közül a nátrium, az anionok közül pedig hidrogénkarbonáí uralkodik. így a terület nagy részén - 50 %-nál nagyobb arányú nátrium előfordulással - nátrium-hidrogénkarbonátos, azaz szikes jellegű vizek vannak. (9. ábra) A terület középső részén azonban a nátrium mellett a magnézium aránya is meghaladja a 25 %-ot. Ezért a vizek itt nátrium-hidrogénkarbonátosak, fokozott magnézium tartalommal A Duna-Tisza kőzi mélyedéseknél szinte mindenhol törvényszerű, hogy a mélyebb részek talajvizében a magnézium is jelentós és különösen ott - mint jelen esetben is - ahol az altalaj karbonát-lrifejlódésű. A karbonát ugyanis jelentós részben dolomit összetételű, és a magnézium forrása innen származik. Kalciumban gazdagabb vizek csak a déli részen fordulnak elő: Az anionok közül a hidrogénkarbonát mellett egyes részeken a klorid is fontos, kisebb mennyiségben pedig a szulfát is előfordul. A többi víztípust ezeknek a kationoknak és anionoknak a variációi adják (9. ábra) 7. Földtani fejlődéstörténet A Duna- völgyben a Günz-Mindel interglaciálistól van folyóvízi feltöltés és alul 20-70 m vastagságban kavics, leiette 5-10 m-ben homok és legfelül 2-3 m-en finom alluviális agyag, illetve 30-70 % karbonátot tartalmazó üledék van. (ERDÉLYI M. 1967) Kecel környékén folyómedrekben a feltöltés végső holocén termékeként tőzeg települ. A Duna-völgy ma átlagosan 100 m tszf-i magasságú, 20-30 km széles tektonikus és eróziós mélyedés. D-en mind Ny felé a dunántúli dombvidék legtöbb helyen löszszel borított felszíne, mind pedig K-felé a Duna-Tisza közi Hátság bácskai löszfelszíne, illetve északabbra a futóhomokkal fedett része fele is éles peremmel különül el. Még északabbra Szabadszállás-Fülöpszállás vonalában a K-i határ a Duna-Tisza közi hátság felszínébe simul. A mik la pusztai természetvédelmi terület fejlődéstörténetét ebbe a tágabb környezetbe kell behelyezni. A miklapusztai terület - mint láttuk - a mai Dunavölgyben helyezkedik el Itt a szelvényben alul feltárt közép és apró szemű homok a Duna lerakódása Ez átmenet az alatta települő kavics és a felszínhez közelebbi finomabb szemcseösszetételú üledék között. A homok valószínűleg egykori övzátony lerakódás. Folyóvízi jellegét lencsés kifejlődése is bizonyítja Mivel felszíne általában domború, így feltételezhetően kifejlődésében az egykori mederből a partra kifújt parti „dőne" homok is részi vesz. A finom homokos durva kőzetliszt, vagy az ennél finomabb üledék-kifejlődés részben folyóvízi ártéri, részben a korábbi ismeretek alapján tavi lerakódás (MOLNÁR B,KunL. 1978, MOLNÁR B.-BOTZ R. 1995) A nagy karbonáttartalmú „iszapok" a Duna szabályozás dőtti magas vízálláskor ártérre évente kiontó vízből származnak. Ez a víz néhány dm mélységű pangó víz volt. A kis mélység és a nagy felület a nyári aszályok idején erős párolgással járt együtt, így a vizek pH értéke nagy volt, sókoncentrációjuk erősen megemelkedett. Ráadásul a víz hőmérséklete gyakran a 30° C-t is elérte Ebből a vízből elsősorban kémiai kicsapódással karbo-