Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

3. szám - Vadászi Marianna: Az 1973–1997 évek csapadék-jellemzői a Mátra-Bükkalja-i területen

163 Az 1973-1997 évek csapadék jellemzői a Mátra-Bükkalj a-i területen Vadászi Marianna Miskolci Egyetem Bányászati és Geotechnikai Tanszék 3515. Miskolc, Egyetemváros Kivonat: A tanulmány a Visonta-i és a Bükkábrány-i lignitterűlet csapadék jellemzői meghatározása céljából a Mátra és a Bükk hegységben, valamint az előterükben található csapadékmérő állomások adatai alapján a napi, havi és évi csapadék értékek alakulását elemzi. A vizsgált 25 éves időszakra vonatkozóan meghatározza az átlagos, a maximális, valamint az abszolút maximum csapadék értékeket, a vizsgált jellemzők havi értékeinek alakulását, a csapadékos napok számát. Az évi átlagos és maximális csapadék értékek a vizsgált időszakban csökkenő tendenciát mutatnak. Statisztikai elemzés alapján a szerző meghatározza 99 %, 90 % és 50 %-os valószínűségi szinten az évi, havi, napi és óránkénti várható csapadék értékeket. Kulcsszavak: csapadék, csapadékos napok, maximális csapadék. A külszíni bányászat vízvédelme során egyrészt a ré- 1 tegvizek ellen kell védekezni - a külfejtési üreg környezetében a rétegnyomást, illetőleg a víztartalmat csökkentjük - másrészt a felszíni lefolyás veszélyezteti (árvízi elöntés formájában) a munkálatokat. A felszíni lefolyás, az árvíz- ] veszély mértékét általában a vízháztartási egyenlet alapján vizsgálhatjuk. A vízháztartási egyenletben a pozitív oldalon (input) a csapadék és az adott területre a felszínen és a felszín alatt érkező vizek szerepelnek, a negatív oldalon (output) a párolgás, a talajba történő beszivárgás, a területről a felszín alatti elfolyás, valamint a felszíni lefolyás. A felszín alatti beáramlás és eláramlás általában egyensúlyban van, a párolgás és a talajba történő beáramlás pedig viszonylag állandó érték, s a párolgás alapvetően a levegő hőmérsékletétől függ. Ezért a felszíni lefolyás - különösen nagy intenzitású csapadék esetén - döntő módon a csapadék mennyiségétől függ. A lefolyás mértékét és intenzitását a csapadékviszonyok elemzése alapján lehet meghatározni. A magyarországi nagy szén-külfejtések a Mátra- és Bükkalja-i területen (Visonta, Bükkábrány) üzemelnek, ezért az árvizek elleni védekezés szempontjából e terület csapadékviszonyainak alakulása kiemelt jelentőségű. A konkrét vizsgálatok során a Mátra és Bükk hegység, s ezek előterének azon vízgyűjtő területére vonatkozó adatokat gyűjtöttük ki, és elemeztük, amelyek a külfejtéses területeken lefolyó vizek mennyiségét, a lefolyás intenzitását, időbeli megoszlását (változását) meghatározzák. Az 1. ábra szemlélteti a Zagyva folyótól (Ny-i határ) a Hejő patakig (K-i határ) tetjedő, a Mátra- és Bükk hegység D-i lefolyási irányú "föbb" vízfolyásainak vázlatos térképét, (a Vízrajzi Évkönyv melléklete alapján.) A térképvázlaton a Zagyva és Tama folyó mellett a jelentősebb patakokat jelöltük be, a szaggatott vonalak a vízválasztókat jelzik. Közelítő azonosításként három város és négy vízmérő állomás helye szolgál. A külfejtéses területek elhelyezkedése alapján a visontai területre vonatkozóan a Zagyva folyó vízgyűjtő területét K-i irányból határoló (É-D-i irányú) vízválasztó vonaltól a Tarna vízgyűjtő területét K-i irányból határoló (ugyancsak É-D-i irányú) vízválasztó vonalig terjedő terület csapadék (és lefolyási) jellemzői adhatnak ismereteket. A bükkábrányi terület ugyan elsődlegesen a Hór és Kácsi patak vízgyűjtő területét elválasztó vízválasztó vonaltól K-re esik, ami alapján a Kácsi és a Csincse patak vízgyűjtőjére jellemző adatokat kellene mértékadónak tekinteni. Mivel azonban ezen a területen viszonylag kevés adat áll rendelkezésre (vízhozam mérő állomás egyáltalán nem), a bükkábrányi terület hidrológiai jellemzésére a Laskó és a Hór patak közötti terület (döntő részben az Eger patak vízgyűjtő területe) csapadék és vízhozam adatait használtuk fel. A csapadékviszonyok elemzésével a két terület elválasztó vonalának elvileg a Tama és Laskó patak közötti vízválasztót tekintjük, gyakorlatilag azonban az Eger-Füzesabony (É-D-i irányú) vonaltól Ny-ra, ill. K-re eső csapadékmérő állomások adatait tekintjük jellemzőnek. Jt V Visonta-l ízénteriitet A B Bükkábrány-i szénteiület • 1 Gyöngyös • 2 Mezőkövesd • 3 Eger 1. ábra A Mátra-Bükkalja-i terület főbb vízfolyásai Az általános csapadékjellemzők meghatározásához az Eger-Füzesabony vonaltól Ny-ra (visontai terület) a Bátor, Bodony, Domaháza, Ecséd, Egerbakta, Erdőkövesd, Erdőtelek, Gyöngyöspata, Gyöngyössolymos, Heves, Kápolna, Kékestető (Gyöngyös), Kerecsend, Kompolt, Ludas, Párád (Parádóhuta), Parádsasvár, Pétervására, Sirok (Recsk) Tarnalelesz, Vécs, Verpelét és Zabar mérőállomások adatait használtuk fel. A K-i irányú terület (Bükkábrány) jellemzésére Bélapátfalva, Bogács, Borsodnádasd, Bükkábrány, Bükkzsérc-Hosszúvölgy, Cserépfalu, Eger-Almár, Egerfarmos, Felsőtárkány-Kisnádas, Füzesabony, Mezőcsát, Mezőkeresztes, Mezőkövesd, Répáshuta és Szilvásvárad-Szalajkavölgy adatait. o L Verpelét o IL Almár o II L Felnémet o tv. Borsodivánka I Vízválasztó