Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)

2. szám - Dombay Gábor: Az ivóvíz bakteriális minőségének változása a vízelosztó hálózatban

92 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2000. 80.. ÉVF. 2. SZ. Az 1. és 3. kísérlet alacsony, 0,25 mgf

1 BDOC értékre vonatkozik, mely a korszerű ivóvíztechnológiával jelenleg előállítható érték közelében van. A 3. ábrát megfigyelve látható, hogy a tápanyag-fogyás mértéke rendkívül alacsony mindkét esetben, alacsony hőmérséklet (1. kísérlet) esetén gyakorlatilag nem is számítható. Azonban az a csekély különbség, ami a két kísérlet tápanyaggörbéje között létezik, igen jelentős, mintegy 4 nagyságrendi eltérést okoz a csőfalon kialakuló aktív biofilm mennyiségében (2. ábra). Megfigyelhető tehát, hogy míg magas tápanyag-tartalom mellett a hőmérsékleti különbség csak kismértékű eltérést okoz az aktív biofilm mennyiségében (2. és 4. kísérlet), addig alacsony BDOC-koncentrációk mellett ez az eltérés szignifikáns lehet. Vizsgáljuk meg a szuszpendált aktív baktériumszám alakulását a 4. ábra segítségével. Magas BDOC-koncentráció esetén jelentős mennyiségű aktív baktérium válik le a biofilmből és jelenik meg a víztestben (2. és 4. kísérlet). Megfigyelhető, hogy a hőmérsékleti különbség gyakorla1E+8 tilag nem okoz különbséget a szuszpendált aktív baktériumszámokban. A kezdeti szakaszban, alacsony tartózkodási idő értékeknél magasabb hőmérséklet esetén (4. kísérlet) ugyan gyorsabban növekszik az aktív baktériumszám a víztérben, azonban a kezdeti különbség kiegyenlítődik a tartózkodási idő függvényében. Számottevő különbség figyelhető meg azonban 1. és 3. kísérletek esetében. Alacsony BDOC-koncentráció alacsony hőmérséklet mellett nem okozott növekedést a szuszpendált aktív baktériumszámban (1. kísérlet). Vagyis az 1. kísérletben alkalmazott vízminőségi paraméterekkel az ivóvíz biológiailag stabil. (Fontos azonban utalni arra, hogy ebben az alsó paraméter-tartományban a modell alkalmazhatósági tartományának alsó határán funkcionál, vagyis elképzelhető, hogy a gyakorlatban ugyanezek a paraméter-értékek valamivel jelentősebb bakteriális aktivitást okoznak.) A 3. kísérlet esetében már megfigyelhető 2 nagyságrendi szuszpendált aktív baktériumszám-növekedés. tartózkodási idő, nap 1E+7 1E+6 2 1 o x" 5. ábra. A csőfalon rögzül

t összes baktériumszám (1-4. kísérlet) 1E+4 i 1E+3 —+— 00 •qCM fCNJ o to tartózkodási idő, nap 6 ábra Szuszpendált összes baktériumszám (1-4. kísérlet) Az 5. ábra a csőfalon rögzült összes baktériumszám alakulását mutatja. A görbék többé-kevésbé hasonlóan alakulnak, mint az aktív biofilm görbék. Nagyságrendi eltérések vannak azonban az összes és aktív baktériumszámok között. Másrészt a csőfalon rögzült összes baktériumszám bizonyos tartózkodási idő után stabilizálódik. Ebből következik, hogy a biofilm össz-baktériumszáma szintén jelentős mértékben függ a proliferációtól, de a szuszpendált összes baktériumszám hatása is számottevő. A szuszpendált összes baktériumszám alakulása (6. ábra) az eddigi ábrákkal és megállapításokkal összhangban értelmezhető. Az 1. kísérletben alkalmazott alacsony BDOC-koncentráció és hőmérséklet hatására a reaktor bakteriális aktivitása elhanyagolható, így növekedés a szuszpendált összes baktériumszám tekintetében sem következik be.