Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)

2. szám - Dombay Gábor: Az ivóvíz bakteriális minőségének változása a vízelosztó hálózatban

88 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2000. 80. . ÉVF. 2. SZ. ti vitás tekintetében. Felszíni vízbázisok esetén előfordul­hat jelentős évszaki változás a tápanyag-koncentráció mértékében, amely eltérő mértékű bakteriális vízminőség­változási folyamatokat indukálhat az elosztóhálózatban. 5.3. Baktériumkoncentráció A 2. fejezetben megállapításra került, hogy a szuszpen­dált baktériumszám hatással van az adszorpció folyamatá­ra. A baktériumok szubsztrátumhoz történő transzportja befolyásolja a felületi kolonizációt és rögzülést ( Wolf­aardt, 1992; Mueller, 1996). Vagyis dinamikus feltételek mellett a víztest összes és aktív baktérium koncentrációja befolyásolhatja a biofilm-kialakulás kezdeti sebességét. Piriou et al. (1997b) a biofilm állandósult állapotában vizsgálta a bemenő baktérium-koncentráció hatását, labo­ratóriumi kísérleti egység alkalmazásával. Az eredmények megmutatták, hogy az aktív baktérium koncentrációját növelve számottevő hatás a biofilm aktivitásában nem je­lentkezik. Vagyis megállapítható, hogy állandósult álla­potban a bakteriális depozíció nincs befolyással a biofilm­akti vitásra. Elméleti modellezési kísérlettel Bois et al. (1997) vizs­gálta a bemenő aktív baktérium koncentráció hatását a bi­ofilm viselkedésére. Kis tartózkodási idő mellett a biofilm mennyisége a bemenő baktériumszám hatására nőtt. A tartózkodási idő növekedésével azonban a bemenő szusz­pendált baktérium-koncentráció növekedésének hatása el­hanyagolható vá vált. Következtetésként megállapítható, hogy amennyiben állandósult (permanens) állapotú biofilmre a víztest aktív bakténumszámának növekedése nincs számottevő hatás­sal, a biofilm aktivitása elsődlegesen a proliferációtól függ. Vagyis az elosztóhálózatba juttatott ivóvíz telepszá­mának csökkentésével a hálózati bakteriális ivóvízminő­ség-romlás mértéke számottevően nem befolyásolható. 5.4. Aktív klór A közegészségügyi kockázat csökkentésének érdeké­ben az ivóvíznek megfelelő mennyiségű biocid ágenst kell tartalmaznia. Az ivóvízellátásban a klór a leggyakrabban alkalmazott fertőtlenítőszer. A klór elosztó-hálózatban szabad aktív klór és monoklóramin formájában kerülhet alkalmazásra. Az elosztóhálózatban az aktív klór reakcióba léphet: - szuszpendált állapotú és rögzült biomasszával, - a víztérben lévő szuszpendált és oldott szerves- és szervetlen komponensekkel, - szerves és szervetlen üledékkel, - a vezetékek és szerelvények anyagával. Tekintettel arra, hogy a klórfogyás kinetikája részletei­ben nem ismert, jellemzése általában pszeudo-elsőrendű összefüggéssel történik, feltételezve, hogy a klórral reak­cióba lépő anyagok mennyisége a klórénál jelentősen na­gyobb ( Chambers et al., 1995). A biofilm és a csőfelület hozzájárulása a klórfogyáshoz általánosságban nem is­mert, de mindenképpen függvénye a felület/térfogat a­ránynak ( Parent et al., 1996; Vasconcelos, 1997). Nagy fajlagos felület esetén a biofilm és a csőfelület hatása megnő. Annak ellenére, hogy a gyakorlatban alkalmazott (és alkalmazható) aktív-klór koncentrációk nem szüntetik meg a biofilm-aktivitást az elosztóhálózatban (LeCheval­Her et al, 1988a), a víztérben hatékonyan tudják gátolni a szuszpendált aktív baktériumszámot (Neden et al., 1992; Block et al., 1995; Bailey et al., 1995). 5.4.1. Az aktív klór hatása a szuszpendált baktériu­mokra A hipoklóros sav hat a baktérium sejtmembránjára, gá­tolja a tápanyagtranszportot és számos enzim működését, reakcióba lép a DNS-sel. A klór penetrációja, majd diffú­ziója a sejtben feltételezhetően klóraminokká történő áta­lakulása útján megy végbe. Aerob állapotban az aktív klór oxidatív stresszt eredményezhet a baktérium szervezeté­ben (Dukan, 1998). A baktérium fertőtlenítéssel szembeni ellenállóképessé­gét számos tényező befolyásolhatja, jelesül a baktérium fi­ziológiai állapota (Stewart et al., 1992), szaporodási se­bessége (Harakeh et al, 1985), valamint a tápanyagfelté­telek (Matin et al., 1990). Power et al. (1997) megállapí­totta, hogy baktérium-aggregátok (pelyhek) jelenléte csökkenti a klór biocid hatását. Dukan (1998) kimutatta, hogy az Escherichia coli növekedésének stacioner szaka­szában mintegy két nagyságrenddel ellenállóbb a klórra, mint az exponenciális szakaszban. Napjainkban a legáltalánosabban használt inaktiválási kinetika a Chick-Watson modell (Pernitsky et al., 1995), mely szerint állandó klórkoncentráció mellett a fertőtlení­tés a túlélő bakténumszám függvényében elsőrendű kine­tikával jellemezhető. Dukan et al. (1995) a klór enzim­aktivitásra gyakorolt hatásán keresztül fejezte ki a klór baktericid hatását, Kcat típusú (ú.n. suicide inhibitor) mo­dellel. 5.4.2. Az aktív klór hatása a biofilmre Az aktív klór biocid hatása kevésbé érvényesül a bio­film mikroorganizmusaival szemben (LeChevallier et al., 1988b). A biofilmet alkotó mikroorganizmusok és EPS - a diffuzív transzport potenciális fizikai akadályát je­lenthetik, valamint - az aktív klór adszorpció és/vagy reakció általi fogyá­sát eredményezhetik. Vagyis az aktív klór biofilmbeli transzportja során reakci­óba léphet a biomasszával. A jelenség a reakció-diffúzió elmélet elnevezést kapta. DeBeer et al. (1994) mikro-elektród segítségével vizs­gálta a klór behatolását 150-200 pm vastag biofilmbe. A klórkoncentráció-profilok szigmoid alakkal voltak jelle­mezhetők, ami arra utal, hogy a klór diffuzív transzportja közben reakcióba lép a biomasszával. így a reakció-diffú­zió elmélet igazolást nyert. A szigmoid görbék inflexiós pontja a biofilm (vizuálisan becsült) felületére esett. A görbe az infelxiós pont környezetében is folytonos volt, ami jelzi, hogy a víztér és a biofilm diffuzivitása között számottevő különbség nincs. A klórkoncentráció-profil e­gyensúlyi állapot eléréséhez szükséges idő a klórkoncent­rációtól függött, és minden esetben meghaladta az 1 h nagyságrendet. Amennyiben a víztest és a biofilm diffüzivitása között nincs számottevő különbség, a biofilmbeli transzport-ha­tékonyság nem csökkenhet olyan mértékben, hogy az ön­magában a biofilm mikroorganizmusainak klórral szem­beni nagyobb ellenállását okozza. Ha a klór reakcióba lép

Next

/
Thumbnails
Contents