Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)

1. szám - Vágás István: Folyók tetőző vízállásainak haladása az árhullámban

VÁGÁS I.; Folyók tetőző vízállásainak haladása 49 levonulási ideje, következésképp a levonulás sebességé­nek és a vízfolyás középsebességének a p-val jelölt arány­száma is erősen változhat. A néhány, elmélettel ellentétes p > 1 értékeknek nem kell jelentőséget tulajdonítanunk, mert ezek szélsőséges esetekben kivételeseknek tekinthe­tők, s vagy a napi egyszeri vízmérce leolvasások miatt, vagy egyes folyók (a Tiszánál a Bodrog, Körös, Maros, Duna, a Dunánál a Dráva) visszahatása miatt következ­hettek be. Emiatt szükséges külön is foglalkoznunk a ter­mészetes vízszín-duzzasztások és -süllyesztések árhullám­tetőzésének előrehaladására gyakorolt hatásával. A régebbi szakírók (Bogdánfy, 1904., 329 o.) is utal­tak rá, hogy folyóknál nem egyértelmű az összefüggés az árhullám-tetőzések előrehaladásának w sebessége és a vízállás (vízhozam) között, ezért e sebesség meghatározá­sára természetes vízmozgásoknál legfeljebb a megtörtént esetekből származó statisztikai elemzés következtetései használhatók. Az esetek többségében és átlagában a kis e­sésű Felső- és Közép-Tiszán a tetőzések levonulásának sebessége az elméletileg is kimutathatóval összhangban harmadára-felére tehető a vízmozgás középsebességének, míg a nagyobb esésű Dunán, vagy a Maroson ez az érték 60-80 % is lehet, de visszamehet az 50 % alá is. 3. Rejtett tetőzésű ("imaginárius") árhullámok Mielőtt a folyami természetes duzzasztások és süllyesz­tések hatásaival foglalkoznánk, fontos és kevéssé figye­lemre méltatott jelenségre kell rámutatnunk. Egyes árhul­lámok ugyanis nemcsak beleolvadhatnak más árhullá­mokba, s ezáltal a folyó meghatározott szelvényében vé­get érhetnek, hanem az elveszett árhullámok közül néme­lyek a folyó alsó szakaszain váratlanul újjászülethetnek. Levonulásuk sebessége azokon a folyószakaszokon is ér­telmezhető, amelyeken rejtve haladtak {Vágási., 1997). A folyó meghatározott, s folyókilométerrel jellemzen­dő szelvényében az y vízállás azon t m időpontban tetőzik, amelyben matematikai szükségszerűség, hogy: y=*L=0. dt (6) Tetőzésnél emellett: Völgyelésnél: y =­y=­(7) (8) tőzéseit illetően megszűnt, s csak a harmadik árhullám ő­rizte meg Szolnok alatt is önálló létét. Az is úgy, hogy ­vélhetően dunai hatás folytán - egy alulról felfelé hatoló süllyesztési hatással éppen Szolnok környékén találko­zott, s e két összetevő foglalható össze egyetlen árhullám­ként (2. ábra). dt 2 d 2y 0. dt 2 Az egymást követő bármely tetőzés és völgyelés kö­zött ezért léteznie kell olyan t^ időpontnak, amelyben a második differenciálhányados értéke zérus, azaz, ahol a vízállást az idő függvényében kifejező vonalon inflexiós pont található. Az inflexiós pont az árhullám-levonulás általános, bár nem mindenkor szembetűnő jellemzője, míg a tetőzés-völgyeléspár előfordulása olykor esetleges­sé is válhat. Válasszuk példaként a jellegzetesnek ítélhető 1877. március 26. és május 4. között levonult tiszai árhullámot. A Vásárosnamény szelvényéből 1877. március 26-án, április 11-én, majd április 25-én indult árhullámok tetőzé­sének előrehaladása Szolnokig zavartalannak látszik. A sorrendben első árhullám tetőzése 6, a másodiké 4, a har­madiké 5 nap alatt jutott Vásárosnaményból Tokajba, majd 10, 6 és 4 nap alatt Tokajból Szolnokra Az első két árhullám Szolnok szelvényét követően tovább haladó te­2. abra. Valós es rejtett tetozesek vonalai a lisza 1877. márciusi árhullámánál Az első árhullám Szolnoktól Mindszentig nem tetőzött, bár a tiszaugi, csongrádi és mindszenti szelvényekben ta­lálható a vízállást az idő függvényében kifejező vonalon olyan inflexiós pont - a folyamatos áradás egy-két napos megtorpanása, majd folytatódása - amely az említett szel­vényekben a megszűnt tetőzésekre úgy emlékeztet, hogy folytatása az addigi valós tetőzések vonalának. Szegeden azután - mintha mi sem történt volna - ismét valós tetőzés alakult ki, amely Zenta szelvényében megint megszűnt, de Törökbecsén és alatta feléledt A második árhullám tetőzéseinek időponljait helyette­sítő inflexiós pontok előrehaladása - némi nehézségekkel - Szegedig még követhető. Szeged alatt még az inflexiós pontok is követhető nyom nélkül enyésznek el. Szemléletünk alapján erre a három ágból indult árhul­lám-sorozatra azt szoktuk mondani, hogy a harmadik ár­hullám Szolnoknál utolérte, és magába olvasztotta az első kettőt. Az viszont kétségtelen, hogy az első árhullám "nem létező", pontosabban: "szünetelő" része a 160 km­es Szolnok-Szeged folyami távot 6 nap alatt befutotta. Az árhullám "rejtett" szakaszán emiatt értelmezhető a levonu­lási átlag-sebesség, és a közölt adatokból: w = 0,31 m/s. Viszonyíthatjuk ezt a v k = 0,80 m/s-ra becsülhető lefo-

Next

/
Thumbnails
Contents