Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)
1. szám - Szító András: Az Örvényesi-, Aszófői- és Szőlősi-Séd árvaszúnyog faunája, a fauna szezonális dinamikája, biomasszája, diverzitás értékei
SZÍTÓ A. : Az Örvényesi- Aszóföi- és Szőlösi-Séd árvaszúnyog faunája 43 nem érte el a 0,5 értéket. Az egyes mintavételi helyeken 2 fajt találtunk, a H ma x számított értéke ebből eredően 2,30 volt minden mintavételi helyen. AJ értékei 0,2-0,3 között változtak, legkisebb a torkolatvidéken volt (4. ábra). A Szőlösi-Séd H értékei 1,0-nál nagyobbak voltak A torkolatvidéken és az állatfarmnál azonos minőséget kaptunk, a torkolatvidéken viszont a H értéke 1,8 volt. Az átlagos faj szám a forrásvidéken 3, az állatfarmnál 4, a torkolatvidéken 6-nak adódott. A H ma x 3,8-5,9 között változott. Legkisebbnek a forrásvidéken találtuk, az állatfarmnál 4,2, míg a torkolatvidéken 5,9, egyben a legnagyobb volt. A J (egyenletesség) 0,2-0,3 értéket ért el csupán (4. ábra). Az Örvényesi-Séd forrásvidékén talált egy faj miatt diverzitás értéket nem kaptunk A kavicsos középső részen azonban a H értéke 0,9 volt, a torkolatvidéken pedig elérte az 1,0-t. Az átlagos fajszám a patak középső részén 2,7, a torkolatvidéken 4 volt. A H ma x átlag értéke a kavicsos részen 3,0-ra, míg a torkolatvidéken 4,2-re nőtt Az egyenletesség (J) a kavicsos patak részen 0,3, a torkolatvidéken 0,2 volt (4. ábra) A Balatonnal közös árvaszúnyog fajok: Ablabesmyia monilis, Chironomus annularius, Crypíochironomus rede kei, Dicrotendipes nervosus, Dicroíendipes pulsus, Macropelopia nebulosa, Macropelopia notata, Microchironomus chloris, Microchironomus tarsalis, Micropsectra curvicornis, Polypedilum nubeculosum, Tanylarsus curtistylus. Az eredmények értékelése, következtetések A népességi viszonyok alakulása Az Aszófői-Séd fajokban meglepően szegény volt a tenyészidőszak mindegyik szakaszán. A terepviszonyoknak megfelelően változó patakmeder üledék- és hordalék minősége nagyobb fajgazdagságot tenne lehetővé. Az Amphipodák magas egyedsürűségben voltak jelen minden szakaszon. Ezek a szervezetek közismerten érzékenyek a települési-, és minden egyéb szennyezés iránt, éppen ezért az árvaszúnyog fauna nem lehet szennyezés, hanem a gyakori esőzések miatt ismétlődő áradás eredménye, amelyek során a víz a lárvákat a Balatonba sodorja. A Szőlősi-Sédben előforduló 9 árvaszúnyog faj jól tükrözte az egyes szakaszok, térségek élőhelyi különbözőségeit, ugyanakkor a közös fajok a hasonlóságot is mutatták. A Paralauterborniella nigrohalíeralis nevü faj pl. a forrásvidéken, az állatfarm térségében és a torkolatvidéken egyaránt jelen volt. Az élőhelyi hasonlóságon túl ez a jelenség az adott faj alkalmazkodó-képességre is utal (2. ábra). A környezeti tényezők szezonális változásával azonban olyan helyzet állt elő, amikor az előbb említett faj már csak a forrásvidéken és az állatfarm térségében volt megtalálható, áramló vizű környezetben, amely számára elsősorban alkalmas. A fajoknak teljes tenyészidőszakra jellemző alacsony egyedsűrűségei mutatják: az élőhelyen a környezeti tényezők tág határok között változhatnak. Az Örvényesi-Sédben valamennyi faj tág tűrésű, alkalmazkodó képes volt. A torkolatvidék volt számukra a legalkalmasabb élőhely. A most vizsgált élőhelyek közül ez a patak a legrövidebb, ezért egy eső utáni gyors áradás a lárvákat rövid idő alatt a Balatonba sodorhatja, ezzel az élőhely faunáját meghatározza. Az árvaszúnyog fajok biomasszája Mind a három patakban a torkolatvidéken, és májusban volt a legnagyobb a biomassza. Októberben tapasztaltuk a legkisebb árvaszúnyog biomasszát, ami természetes jelenség. A következő tenyészidőszak elején, főleg májusban azonban a telelési veszteség ellenére is képesek az őszi biomassza érték 150-300-szorosát elérni, jelentőségük így anyagforgalmi szempontból sem hanyagolható el. Az élőhelyek diverzitása Az élőhelyek árvaszúnyog faunája alapján ítélve az élőhelyek nyújtotta lehetőségeket távolról sem képesek kihasználni. A legalacsonyabb diverzitás értékeket (0,560,60) az Aszóföi-Sédben találtuk. Az élőhely által nyújtott feltételrendszer kedvezőtlen voltát jelezte az is, hogy csupán két faj jelenlétét sikerült kimutatni. Az egyenletesség (J) értékei 0,2-0,3 között változtak csupán, ami szint én állandó degradált állapotot jelentett (4. ábra) AntUti - aid kOrayctet nlafeégt (1997.) Ax Örvénye si - vi kürnytzH míb ómégr (1997.) 4. ábra: A vizsgált élőhelyek minősége a Shannon Weaver diverzitás index alapján A Szőlősi-Séd //-értékei 1,0 fölött voltak. Az egyenletesség (J) 0,2 értéke jól mutatta, hogy az élőhely a fajok számára még a torkolatvidéken is kedvezőtlenebb, mint ahogyan egyébként megítélnénk. A patak torkolatvidékén a Balaton nem nyújtott ideális feltételeket az árvaszúnyog fajok lárváinak megtelepedéséhez. Az Örvényesi-Sédben a fajok száma az egyes térségekben erősen eltérő volt. A forrásvidéken csak egy faj jelenlétét sikerült kimutatni, míg a kavicsos középső patak szakaszon és a torkolatvidéken 4-4 faj volt. Ennek a jelenségnek a fő oka az életfeltételek különbö-zősége és változatossága. A H nem haladta meg az 1,0 értéket. Mivel a diverzitás értékei az elméletileg elérhetőtől (H ma x) messze elmaradtak, ezért az egyenletességi mutatók is nagyon alacsonyak lettek (4. ábra).
