Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)

5-6. szám - XLI. Hidrobiológus Napok: "Vízi ökoszisztémák (taxonómia, biodíverzitás, biomonitorozás, élőhelyek frakmentációja, inváziós fajok biológiája)" Tihany, 1999 október 6-8.

389 A Tapolca- és a Burnót pataknak két közös Oligochaeta és négy Chironomida faja volt. A két Oligochaeta és a Chironomus riparius árvaszúnyog faj szerves anyagban, tápanyagban mérsékelten dús környezetet jelzett. A Tapolca és a Burnót patak közös fajai: Oligochaeta: Limnodrilus udekemianus, Potamothrix vejdovskyi. Chironomidae: Chironomus riparius, Microtendipes chloris, Paratendipes albimanus, Procladius choreus A három vizsgált patakból közösként két Oligochaeta és két Chironomida fajt mutattunk ki, amelyek azonosak az Egervíz és a Burnót patak közös fajaival. A három vizsgált patak közös fajai: Oligochaeta: Limnodrilus udekemianus, Potamothrix vejdovskyi. Chironomidae: Paratendipes albimanus, Procladius choreus. Irodalmi források és saját, korábbi vizsgálatok alapján a Balaton partszéli és nyíltvízi térségeiből ismert fajok közül négy Oligochaeta és 12 Chironomida faj volt közös a Tapolca, az Egervíz és a Burnót patak üledéklakó faunájával (/. táblázat). Ezek a szerves anyag terhelés iránt közepes, vagy tág türésü fajok. Ez utóbbira példa a Chironomus riparius. A három vizsgált patakban a Balatonnal közös fajok: Oligochaeta: Psammoryctides barbatus, Tubifex nevaensis Chironomidae: Altochironomus crassiforceps. Microtendipes chloris, Paratendipes albimanus, Paratendipes intermedius, Polypedilum aberrans, Prodiamesa olivacea, Thienemannimyia lentigmosa. 1. táblázat: A vizsgált három pataknak a Balatonnal közös Oligochaeta és Chironomida fajai A faj jelenléte a Balatonban Szerző és forrás Oligochaeta: I. Branchiura sowerbvi Szító, 1999, 2. Limnodrilus udekemianus Ferencz, 1979, 3. Potamothrix vejdovskyi Szító, 1999, 4. Eiseniella tetraedra Ferencz, 1979 Chironomidae: 1. Chironomus riparius Bérezik, 1960a,b, 2. Cryptochironomus defectus Ponvi et. al., 1971, Szító et al, 1998; Szító, 1999, 3. Cryptochironomus redekei Szító, 1999, 4. Glyptotendipes barbipes Lenz, 1926; Bérezik, 1960a,b; 1966, 5. Glyptotendipes caulicola Szító et al., 1996, 6. Macropelopia nebulosa Szító, 1999, 7. Micropsectra praecox Szító, 1999, 8. Polypedilum nubeculosum Ponyi et al., 1971; Szitó et al, 1996; Szitó 1999, 9. Polvpedilum scalaenum Szító, 1999, 10. Procladius choreus Zilahi-Sebess, 1944; Bérezik, 1960b, Szító et al., 1996; Szító, 1999 11 Tanypus punctipennis Lenz, 1926;, Zilahi-Sebess, 1932; Bérezik, 1960b; Ponyi et al., 1971; Oláh 1976, Szitó, 1999, Szító, 1999, 12. T

any tarsus gregarius Szító, 1999. Csupán a vizsgált patakokra jellemző fajok a következők voltak: Oligochaeta: Psammoryctides barbatus, Tubufex nevaensis. Chironomidae: Allochironomus crassiforceps, Microtendipes chloris, Paratendipes albimanus, Paratendipes intermedius, Polypedilum aberrans, Prodiamesa olivacea, Thienemannimyia lentiginosa. A Polypedilum aberrans nevű árvaszúnyog faj hazai előfordulása a Velencei-tóból (Bérezik, 1956) és rizsföldekről (Bérezik, 1957, 1974) ismert. A jelenlegi vizsgálatok során a Tapolca torkolatvidékén, tehát áramló vizű térségben fordult elő kis egyedsúrüségben Biomassza vizsgálatok eredményei Az értékek nagyon széles skálán, 0-729 mg/m

2 között változtak Legnagyobb tömegben Oligochaetát találtunk a Burnót patak torkolatvidékén október 9-én. Az Egervíz forrásvidékén májusban 3 g/m

2 volt az Oligochaeta és 5 g/m

J az árvaszúnyog fajok lárváinak biomasszája A közép részen az Oligochaeták 7 mg/m

2 biomassza értékkel a forrásvidéken talált tömeg több, mint kétszeresére, az árvaszúnyog fajoké pedig ötszörösérc gyarapodott. A torkolatvidéken kétszer több volt az Oligochaeta biomassza, mint a középső részen, az árvaszúnyog lárvák tömege azonban csak 36 %-kal nőtt tovább. Szeptemberben és októberben az, adatok nagyon szórtak és alacsonyak, vagy 0 értékűek voltak. A Tapolca patak forrásvidékén a vizsgálat idején hiányoztak, a középső részen azonban az Olígochaeták 1 mg/m

2, az árvaszúnyog lárváknak pedig 57 mg/m

2 tömegét találtuk. A torkolatvidéken már az Olígochaeták biomasszája is közel 31 mg/m

2, míg az árvaszúnyog lárváké kerekítve 398 mg/m

2 volt. Októberben a forrásvidéken 6 mg/m

2 volt az Oligochaeták biomaszszája, viszont az árvaszúnyog lárváké alig haladta meg az 1,5 mg/m

2 értéket. A lorkolatvidék ugyanakkor üres volt. A Burnót patakban májusban a forrásvidék és a közép rész volt üres, a torkolatvidéken 29 mg/m

2 Oligochaeta és 21 mg/m

2 Chironomida biomasszát becsültünk. Szeptemberben viszont a forrásvidéken és a közép részen volt mérsékelt mennyiségű Oligochaeta és Chironomida biomaszsza, a torkolatból ugyanakkor hiányoztak az állatok. Október 9-én a forrásvidéken nem találtuk a vizsgált állatcsoportokat, a középső részen 31 mg/m

2 Oligochaeta és 45 mgAn

2 Chironomida biomasszát becsültünk. A torkolatvidéken viszont kiugró mennyiségben - 730 mg/m

2 - találtuk az Oligochaetákat és a Chironomidák tömege is 113 mg/m

2, tehát viszonylag magas volt (2. táblázat). Értékelés és következtetések Mennyiségi vizsgálatok Az esetenként tapasztalt néptelenség okai A Balatont északról tápláló kisvízfolyások vízjárása a csapadék mennyiségétől és gyakoriságától függően erősen ingadozó. A legtöbb esetben a lesodródás az, amely az egyes térségekből az állatokat kimossa az üledékkel együtt. Amely példányok túlélik a szállításnak ezt a módját, azok az adott faj teijedését, térhódítását segítik, feltéve, hogy igényeiknek megfelelő környezetbe kerültek, amelv megfelelő alzatot, vagy búvóhelyet nyújt a rájuk vadászó ragadozók ellen Fontos tényező a megfelelő mennyiségű és minőségű táplálék és a faj igényének megfelelő, vízben oldott oxigén mennyisége is. A közös fajok ökológiai jelentősége Az Egervíz és a Tapolca patak a közös Oligochaeta és Chironomida fajok alapján nagyfokú azonosságot mutattak. Az Allochironomus crassiforceps árvaszúnyog faj pedig külön aláhúzta ezt a hasonlóságot. Az Egerviz középső részén, a Tapolca pataknak pedig a torkolatvidékén került elő ez a faj, mindkét helyen alacsony egyedszámban. Az irodalom szerint állóvizek növényei között él. Új adat tehát, hogy áramló víz üledékében is megtalálható A faj példáján több következtetés vonható le. Lehet, hogy számos faj ökológiai igénye nem kellően ismert. Az első adat alapján történt általánosítást örök érvényűként kezeljük. Lehetséges azonban az is, hogy a szóban lévő faj csupán alkalmazkodóképes, mint ahogy más fajok esetében is tapasztaltunk hasonlót. A fajok alkalmazkodása a környezet hatásaihoz napjainkban is tartó folyamat, az élőlény alapvető tulajdonsága. Ebből következik, hogy a fajoknak a környezettel szemben támasztott igényére vonatkozó tudományos megállapításainkat folyamatosan módosítani kell. A Paratendipes albimanus árvaszúnyog fajt egészen máig állóvízre jellemzőként ismerték. Korábban vizsgált, Balatonba ömlő patakok közül a Lovasi-, a Csopaki Séd, a Koloska patak és a Szőlősi Séd középső részén is megtaláltuk, de a torkolatvidéken tömegesen fordult elő. Most az Egervíz forrásvidékén és torkolatvidékén, a Tapolca patak középső részén két alkalommal is (október 9-én közepes egyedsürüségben), a Burnót patak középső részén és a torkolatvidéken egyaránt előfordult. Az Egervíz és a Burnót patak két Oligochaeta és két Chironomida fajban azonos A jelenség valószínű egyik oka az, hogy a közöttük lévő vízválasztó nem akadálya az állatok repülés útján történő bevándorlásának, továbbá az, hogy a Burnót patak nyomvonala csak esetenként fút tőzeges területen. A biomassza mennyisége Mindhárom patak üledékfaunájának a mennyisége jól mutatta a tápanyagforrás növekedésének pozitív hatását a forrásvidéktől a torkolat felé haladva. A tápanyagok mennyiségi növekedésével az. üledékfauna biomassza is nőtt. Legszemléletesebben az Egervíz esetében, májusban mutatkozott meg, de a tendencia folyamatosan érzékelhető volt minden patakon, és a szezon bármelyik részében. Ennek a valószínű oka az, hogy a tápanyagok viszonylag folyamatosan jutnak el a vizsgált patakokba A szennyező források felderítése csak alaposabb vizsgálat során válna lehetségessé.