Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)

5-6. szám - XLI. Hidrobiológus Napok: "Vízi ökoszisztémák (taxonómia, biodíverzitás, biomonitorozás, élőhelyek frakmentációja, inváziós fajok biológiája)" Tihany, 1999 október 6-8.

385 A Tanypus punctipennis Meigen (Diptera, Chironomidae) generációs ciklusa, populáció dinamikája és produkciója a Balatonban Specziár András MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, 8237. Tihany, Fürdőtelepi u. 3. Kivonat: E munkánkban a T. punctipennis életciklusára és produkciójára vonatkozó eredményeinket foglaljuk össze. Az életciklus elemzésénél kitérünk a lárvaállomány mennyiségének, kor- és méret szerinti megoszlásának évszakos változásaira, a rajzások idejére, valamint a generációk váltakozására. A lárvaállomány méreteloszlásának nyomon követésével a T. punctipennis-nek évi 2-3 generációját sikerült kimutatnunk Egyes generációknál párhuzamosan fejlődő cohortokat is elkülönítettünk A becslések alapján a T. punctipennis átlagos produkciója a Balatonban 1997-ben 316-418 mg AFDW m"

3, míg 1998-ban 254-531 mg AFDW m"

5 lehetett. A T. punctipennis biomasszája és a produkciója Keszthelytől Balaton füzfö felé folyamatosan növekvö trendet mutatott. Kulcsszavak: Tanypus punctipennis, produkció, életciklus, Balaton. Bevezetés A Miniszterelnöki Hivatal támogatásával 1995 óta vizsgáljuk a Balaton üledéklakó árvaszúnyog faunáját. 1995 elején a tó teljes területén a Chironomus-ok domináltak hatalmas biomasszát képezve. 1995 második felétől 1999 végéig az árvaszúnyog lárvák biomasszája viszont nagyon kicsi volt és a ragadozó fajok, a Procladius cf. choreus, a Tanypus punctipennis, és a Microchironomus tener váltak dominánssá, míg a növényi törmeléket fogyasztó Chíronomus-okaX (döntően Ch. balatonicusl) csak Keszthely térségében találtuk meg (Specziár és Bíró 1998, 1999a, b). A P. cf. choreus populáció dinamikájával és produkciójával az előző Hidrobiológus Napokon már foglalkoztunk (Specziár és Bíró 1999a). Annak ellenére, hogy a többi árvaszúnyog taxonnal szemben a T. punctipennis lárvájának azonosítása könnyű, a róla szóló közlemények száma mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban mégis csekély. A Balatonban Oláh (1976) vizsgálta a T. punctipennis egyedszámának szezonális változásait és szerepét a tó anyagforgalmában, míg táplálkozását és peterakási szokásait Zilahi-Sebess (1932) tanulmányozta Jelen munkánkban a T. punctipennis életciklusára és produkciójára vonatkozó eredményeinket foglaljuk össze. Anyag és módszerek A gyűjtések, a feldolgozás, és a kiértékelés módszertana megegyezik a P. cf. choreus populáció dinamikájával foglalkozó közleményünkben leírtakkal (Specziár és Bíró 1999a, a mintavételi helyek pontos leírását lásd: Specziár és Bíró 1998), így erre itt nem térünk ki. A rajzások idejét az üledék mintákban előforduló bábok, valamint a víz felszínéről gyűjtött báb-börök alapján határoztuk meg. Eredmények és értékelés A T. punctipennis 1997-1998-ban Keszthelytől (éves átlag: 94-106 db m 2) Balatonfuzfo felé növekvő mennyiségben fordult elő (éves átlag: 224-554 db m"

2). A legnagyobb egyedszámok kora tavaszra estek és 500 és 600 db m"

2 érték között mozogtak A 1997-1999-ben a T. punctipennis az árvaszúnyog faunán belül egyedszámban 2.832 %, míg biomasszában 0 1-55 % közötti arányban volt jelen a tó különböző területein A középtávú változásokat tekintve a T. punctipennis-bö\ az A2 ponton 1995-1996ban kevés, éves átlagban 9-22 db m 2 volt, míg 19971999-ban már több, éves átlagban 160-306 db m"

2 volt. Keszthelynél (M2 pont) 1996 és 1999 között a T. punctipennis mennyisége kevés, éves átlagban 16-80 db m'

2 volt (1. táblázat). Oláh (1976) vizsgálatai során a jelenlegi egyedszámoknál jóval magasabb, közel 10 ezer dbm"

2 értékeket is megfigyelt Tihanynál. Még magasabb, közel 20 ezer db m"

2 értéket meghaladó egyedsűrűséget tapasztalt Wolfram (1996) a Fertő tó egyes területein. A T. punctipennis egyes lárvastádiumainál a következő fejkapszula szélesség és testhossz értékeket mértük. 2. stádium - 132-171 um, illetve 1.8-2.9 mm; 3. stádium 233-295 (318) |im, illetve (1.8) 2.6-4.8 mm, 4. stádium 411-496 (550) um, illetve (3.5) 4.5-12.0 mm A kapott értékek jó egyezést mutattak Oláh (1976) adataival. A T. punctipennis életciklusát Tihanynál (az A2 ponton) elemeztük részletesebben (1. ábra). 1997 elejétől 1999 szeptember végéig 12 cohort fejlődését tudtuk nyomon követni, ami valószínűleg kilenc generációt jelenthetett. A generációk elkülönítését az átfedő cohortok jelenléte nehezítette. Keszthelynél az életciklus vizsgálatát nem tudtuk elvégezni a csekély egyedsürüség miatt. 1997 kora tavaszán a T. punctipennis-nek két párhuzamosan fejlődő cohortja volt. A nagyobb egyedszámú és idősebb cohort 1996 végén indult fejlődésnek, negyedik stádiumban áttelelt és kirajzása döntően április-májusban volt. A másik, kisebb egyedszámú és fiatalabb cohort eredete kérdéses. Lehetett az 1996 év végén született második cohort, vagy ami talán valószínűbb, hasonlóan az 1998 és 1999 év elején tapasztalthoz egy korai, február eleji rajzásból származott. A két cohort kirajzását követően a "második generáció" fejlődése szinkronizáltabb volt, cohortokra nem lehetett szétválasztani és kirajzása július végén - augusztus elején ment végbe. 1997-1998 telére szintén két párhuzamosan fejlődő cohort alakult ki, amelyek közül az öregebb februárban rajzott ki, míg a fiatalabb áprilisban. A második 1998 évi generáció szintén legalább két cohortra vált szét és kirajzása április-június időszakra esett. 1998-ban ezt követően kifejlődött egy szinkronizáltabb harmadik generáció is, amelynek rajzása szeptemberben következett be Ennek a szinkronizált rajzásnak köszönhetően 1998-1999 telén csak egy cohort indult fejlődésnek, amelynek egy része már februárban, míg a nagyobbik fele májusban rajzott ki, szinte egyszerre a februári rajzást követően fejlődésnek indult újabb cohorttal (ez már más generáció!). A következő generáció bár szinkronizált volt, eredetét tekintve az előbbieknek megfelelően kettős volt, a hetedik és a nyolcadik generáció rajzásából született. Ennek a cohortnak a kirajzása július végén, augusztus elején jelentős részben megtörtént, de az újabb generáció megjelenését csak az állomány maradék részének szeptember elején bekövetkezett kirajzása után tapasztaltuk. A szeptemberben fejlődésnek indult ge-