Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)

5-6. szám - XLI. Hidrobiológus Napok: "Vízi ökoszisztémák (taxonómia, biodíverzitás, biomonitorozás, élőhelyek frakmentációja, inváziós fajok biológiája)" Tihany, 1999 október 6-8.

383 Mintavételezésből adódó eltérések tegzesek (Trichoptera) vizsgálata esetében Schmera Dénes

1 és Kiss Ottó

2 'MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Állattani Osztály, 1022. Budapest, Herman Ottó u. 15. 2Eszterházy Kiroly Tanárképző Főiskola, Állattani Tanszék, 3300. Eger, Leányka u. 6. Kivonat: Vízi makrofauna jellegzetes képviselői a Trichopterák, nagy egyedszámuk, változatos táplálkozási módjuk, eltérő ökológiai tűrőképességük következtében felhasználhatók a biotópok minősítésére, valamint a vízszennyezés indikálására. A középhegységek forrás- és patak vizeinek Trichoptera kutatásában két mintavételezési eljárást használtunk: az egyik a Jermy-féle fénycsapda, mellyel imágókat, a másik a bentikus makrofauna, így a tegzes lárvák gyűjtésére használt kvadrát módszer. H fenti módszereknek a külföldi irodalomban számos változatát találhatjuk. Több éves felvételezések eredményeinek értékelésekor nem feledkezhetünk meg a mintavételezési eljárások nyomán bekövetkező hibákról sem. Jelen dolgozat általános célkitűzése északi-középhegységi patakok (Börzsöny-hegység: Bemecei-, Bükk hegység: Szalajka-patak) tegzeseinek fénycsapdával és kvadrát módszerrel gyűjtött imágó és lárva-együtteseinek összehasonlítása, a különbségek okainak bemutatása Kulcssz.: Trichoptera, tegzes, fénycsapda, kvadrát módszer Bevezetés Vízi makrofauna jellegzetes képviselői a Trichopterák, nagy egyedszámuk, változatos táplálkozási módjuk, eltérő ökológiai tűrőképességük következtében felhasználhatók a biotópok minősítésére, valamint a vízszennyezés indikálására. A hazai szakirodalmat áttekintve a következőket állapithatjuk meg: a lárva stádiumot antropogén hatások indikálására használja Andrikovics és Kéri (1991), Bérezik és Ngoc (1988), valamint Schmera és Kiss (1997). A tegzes lárvák és az oldott oxigéntartalom közötti összefüggést találjuk Kiss (1984); Kiss, Lörincz és Mikus (1998) munkáiban, míg az alapközet és a táplálékforrás tegzes együttesekre kifejtett hatását találjuk Kiss (1978, 1991) munkáiban. Az Északi-középhegység Trichopteráinak elterjedését fénycsapda felhasználásával tanulmányozta Kiss (1984, 1987, 1990), Kiss. Kókai és Koncz (1995), Kiss és Schmera (1999), Nógrádi, Kiss és Uherkovich (1996) Szembeötlő eredmény, hogy az indikációra felhasznált különböző fejlődési stádiumok mennyire más eredményeket mutathatnak: Chantaramongkol (1983) a Dunából 47 imágó tegzes fajt mutatott ki fénycsapda segítségével, addig Csányi (1997) csupán 1 taxont (Hydropsyche sp.) lárvák gyűjtésével. Ez a taxon (genus) Chantaramongkol fénycsapdával gyűjtött tegzeseinél 5 fajnak felel meg (Hydropsyche bulgaromanorum, H contubernalis, H. instabilis, H. modesta és H. pellucidula), így a lárvák által kimutatott faj szám mindössze a fénycsapdával kimutatottnak a 10,6 %-a. Vajon az ilyen eltérések ellenére mindkét módszerrel hasonló eredményeket kapunk? Célkitűzések Jelen dolgozat célkitűzése adott vízi élőhelyen kimutatott lárva és imágó együttesek szerkezeti-fajkompozíciós hasonlósági elemzése és a mintavételezésből adódó eltérések bemutatása. Anyag és módszer A vizsgált terület Vizsgálati területként olyan mintavételi helyet szándékoztunk kijelölni, ahol mind a lárvák, mind az imágók mintavételezése a legkevesebb problémával jár, így a mintavételezési eljárás a legkevesebb torzítást szenvedi el. Az imágók gyűjtéséhez csupán elektromos áram és humán munkaerő szükséges, ugyanakkor a lárvák gyűjtése egyelés esetén föként a gyűjtő személyétől függő szubjektív eljárás, amely azonban - személyes tapasztalat alapján - kisebb vízmélységű élőhelyek esetében jóval hatékonyabb. így esett a választás az Északi-középhegység Bemecei(Börzsöny-hg.) és Szalajka-patakjaira (Bükk hg ). Gyűjtési módszerek A lárvák gyűjtése havonkénti rendszerességgel kvadrát módszerrel (egyelés meghatározott alapterületről) történt: A Bemecei-patak esetében 2 m

2, a Szalajka-patak esetében 0,5 m

2'alapterületről gyűjtöttünk. A Bernecei-patak esetében (Schmera és Kiss 19%) 5, mig a Szalajka-patak esetében (Kiss 1979) 4 mintavételi helyen történt a gyűjtés eredményeit dolgoztuk fel. A gyűjtőhelyek kiválasztása során figyelemmel kísértük a hogy a vízfolyás eltérő szakas2jellegű, különböző ökológiai jellegű helyei egyaránt reprezentálva legyenek. Az imágók gyűjtésére Jermy féle módosított fénycsapdát használtunk. A csapda mindkét esetben a patak közvetlen közelébe lett felállítva. A Bemecei-patak esetében 160W-os Hgl izzót (Kiss and Schmera 1999), mig a Szalajka-patak esetében 125W-os Hgl izzót (Kiss 1983) használtunk. Felhasznált statisztikai eljárások Mindkét patak tegzes együtteseinek vizsgálata esetében a minőségi adatokat felhasználva vizsgáljuk a lárva és az imágó együttesek faj-kompozíciós hasonlóságát Jaccard (JAC) és Sörensen (SOR) indexekkel (Orbán 1995): JAC = és SOR = — a+b+c 2a + b + c Ahol: a: mindkét együttesben előforduló fajok száma, b: csak az első együttesben előforduló fajok száma c: csak a második együttesben előforduló fajok száma. Eredmények A lárvák mintavételezési adatait (több mintavételi helyen összegzett), valamint a fénycsapdával gyűjtött imágó adatokat az 1 táblázat tartalmazza. A Bernecei-patak esetében a kimutatott tegzes lárvák fajszáma 17, melyből a fénycsapda csupán a 1 lajt (Silo pallipes) nem mutatott ki. Az imágókkal kiegészített fajlista további 21 fajjal bővül, így a fénycsapda összesen 37 fajt mutatott ki. A lárva- és az unágó-cgyüttes fajhasonlósága Jaccard index használata esetén 0,4211; mig a közös (mindkét társulásban előforduló) fajokra érzékenyebb Sörensen index esetében 0,5926 A fénycsapdával kimutatott fajszám a kvadrát módszerrel gyűjtött lárvák 231,25 %-a, míg a fénycsapdával ki nem mutatott fajszám a teljes (lárva és imágó) fajszám 2,63 %-a (1 fáj). A Szalajka-patak esetében kimutatott tegzes lárvák fajszáma 20, melyből a fénycsapda 5 fajt nem mutatott ki: Drusus sp., Rhyacophyla dorsalis, Hydropsyche pellucidula, I^pidostoma hirtum és Emodes articularis. A fénycsapda 42 fajt mutatott ki. A lárva és az imágó-együttes faj hasonlósága mind Jaccard mind Sörensen indexet használva alacsonyabb a Bernecei-patak esetében tapasztalt értékeknél (JAC = 0,3191; SOR = 0,4839). A fénycsapdával kimutatott fajszám a kvadrát módszerrel kimutatott fajszám 210 %-a, tehát egy kicsit alacsonyabb a Bemeceipataknál tapasztalt értéknél, míg a területről fénycsapdával ki nem mutatott fajok a teljes fauna 10,6 %-át jelenti (5 faj) Ez az érték jóval nagyobb a Bernecei-pataknál tapasztalt 2,63 %-nál Következtetések A minőségi adatokat értékelve mindkét patak tegzes együttese vizsgálata esetében alacsony fájhasonlóságot tapasztaltunk. Az alacsony hasonlóság okául a mintavételezési eljárás szolgálhat: a lárvák begyűjtése rendkívül sok hibát rejt, bizonyos élőhelyeken (nagy vízmélység, rossz látási viszonyok stb.) nem megoldható feladat. A kvadrát módszer a fénycsapdás mintavételezéshez képest kis fajszámot produkál, azonban az így nyert adatok a lárvák életteréül szolgáló vízfolyás indikátorául szolgálnak A fénycsapdával ki nem mutatott fajok kvadrát módszerrel indikált jelenlétét az igazolja, hogy míg a fénycsapda csupán egy helyen működik, addig az lárvákat egymástól távoli, esetlegesen ökológiailag eltérő helyekről gyűjtöttük. Köszönetnyilvánítás Jelen munka részben az F026608, részben a T026479-es számú OTKA pályázatok keretében, azok anyagi támogatásával készült.