Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)

5-6. szám - XLI. Hidrobiológus Napok: "Vízi ökoszisztémák (taxonómia, biodíverzitás, biomonitorozás, élőhelyek frakmentációja, inváziós fajok biológiája)" Tihany, 1999 október 6-8.

360 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2000. 80. ÉVF. 5. SZ. Trichoptera lárvák kinevelése átfolyó vizű akváriumban Kiss Ottó, Andrikovics Sándor & Szabó Tamás Eszterházy Károly Főiskola Állattani Tanszéke, 3300 Eger, Leányka u. 6 A szerzők tegzeslárvák kinevelését végezték átfolyó vizű akváriumban. Ezek közül részletesen leírják a Potamophylax ro­tundipennis (B., 1857) lárvájának morfológiáját, fejlődési stádiumait és repülési periódusát. Trichoptera lárvák, akvárium, Potamophylax rotundipennis Kivonat: Kulcsszavak: Bevezetés Az elmúlt évtizedek Trichoptera - kutatásai a lárvák életszakaszainak vizsgálatára fordította a figyelmet. A magyarországi Trichoptera kutatás­ban még meglévő hiányokat pótolunk akkor, ha a vizeinkben előforduló tegzesek lárváinak morfológiáját és fejlődési stádiumait részleteiben fel­tárjuk. A külföldi szakirodalomban ismertek Boumaud, 1974, Elliot, J. M. 1971 ,Hickin, 1964, Patrick, Mc Lafferty, 1981 munkái a lárvák ki­nevelésének módszereiről A Trichoptera lárvák meghatározása igen nehéz. Több éves előtanul­mány szükséges ahhoz, hogy bizonyos csoportokat, családokat biztonsá­gosan határozzunk. A lárvák általában egy éves fcjlődésüek. A magyar szakirodalomban található határozó ( Steinmann, 1970), csak tájékoztató jellegű információt tartalmaz a lárvák leírására. A külföldi szakirodalom Trichoptera lárvaleírásai azonban jelzik az egyes fajok ökológiai igényeit is (Boumaud, 1974, Hickin, N. E„ 1967; Hilley, P. £>., 1974, 1976; Upnyeva, S. G„ 1964; Wallace, 1. D„ Wallace II and Philipson G. N. 1990). Az imágók ivarszerve alapján történő meghatározás biztonságos­nak mondható (Malicky, 1983). Magyarországon csak néhány faj fejlő­dési dinamizmusát írták le (Kiss, O., 1979, 1989, Kriska, Gy. c$ Andri­kovics, S„ 1997). A fénycsapda segítségével regisztrálható az egyes fajok repülési peri­ódusa, amely utal a társulások szerkezetére (Kiss, O. és Schmera, D., 1997) Ennek gyakorlati értéke a helyes mintavétel időzítése, a mintavé­teli stratégia megválasztása és egy monitoring rendszer elkészítése. Anyag és módszer A vizsgálati és kísérleti célra a tegzes lárvákat a Bükk hegységi Sza­lajka-patakból és az almári Eger-patakból gyűjtöttük. A Szalajka-völgy 400 - 460 m, az Eger patak Almár közelében 300 ­350 m tengerszint feletti magasságban található. Tipikus növénytársulást alkot a patakok közelében az enyves éger (Alnus glutinosa, L. Gartn.) és a keserülapu társulás (Petasitetum hybndi, Dost., Szabó, J. és mtsai, 1971). A mintavételi helyeken az eltérő szubsztrátumnak megfelelően a Kam le r és Riedel (1960), A iacan, T. T. (1961) által leírt módszer szerint történt a felvételezés. A lotikus patakszakaszok mederaljzatából gyűjtöt­tünk. Természetesen a tegzes lárvák esetében felhasználtuk összehasonlí­tásként a már régebbi gyűjtések eredményét (1974-86) és a tanszéki mintaanyagot is. Minden lárvát binokuláris sztereómikroszkóppal vizsgáltunk és oku­lár-mikrométerrel mértünk. A lárvák fejlettségét a fejszélesség és fej­hossz alapján határoztuk meg. így jól elkülönülnek az egyes lárvastádiu­mok. A külföldi szakirodalomban is hasonló módszert találunk a lárvák fejlettségének meghatározására (Trond, A. and Tysse, A. 1984), bár a mérési eredmények gyakran eltéréseket mutatnak . Más szerzők a lárvák hosszát és szárazsúlyát is mérik (Lepnyeva 1964, /versen 1973). A Szalajka-völgyben fénycsapda is működött (Kiss , O. 1982-83). Az így befogott tegzes imágók a lárvák pontosabb meghatározását, vala­mint az egyes fajok repülési periódusainak megállapítását segítette elő (Andrikovics, S. 1979). Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Állattani Tanszékének la­boratóriumában az eredeti élőhelyről termoszban behozott Trichoptera lárvákat előzetes meghatározás után hűtött, átfolyó rendszerű akvárium­ban (/. ábra) neveltük. A lárvákat megszámozott műanyag poharakba helyeztük, a poharakat tüllhálóval fedtük le, a poharak oldalára tílllhálót ragasztottunk és a pohár aljára az erdei patakmedret alakítottuk ki, benne nagyobb ágdarabokkal, melyekre az imágók felmászhattak. A lárvákat bükk, gyertyán, égerfá levelekkel és detritusszal tápláltuk. A fejlődésük­ről naplót vezettük, melyben feltüntettük az elhelyezés, a kirepülés ide­jét, s az esetleges változásokat, a rendellenességeket is regisztráltuk. Ez a rendszer alkalmas arra, hogy a középhegységi patakokban élő Trichopte­ra pete, lárva, báb (nimfa) a megfelelő táplálék biztosításával imágóvá fejlődjék- Az üvegkádban az eredeti patakvizet havonként lecseréltük (e­setenként kb. 40 litert). A víz áramlását szobaszivattyú (1300 liter/óra, 25 W teljesítményű) biztosította. A víz a vezetőképessége 853 ^S/cm, hőmérséklete 9-10°C. A hűtést egy másik helységben elhelyezett hűtőlá­dában lévő, müanyagtartályban tárolt vízből biztosítottuk. ÉJ 1. ábra: Az átfolyó vizű akvárium szerkezeti és működési sémája 1.: akvárium, 2.: hűtő, 3.: víztartály, 4.: vízpumpa, 5.: gumicső, 6.: fal, 7.: állványzat, 8.: hőszigetelő elemek, 9.: kinevelő edény, 10.:'tűlBiáló, lt.: lárvák, 12.: fedőháló. Eredmények 1. Az átfolyó vizű akvárium egri, laboratóriumi működése túl van a két éves folyamatos üzemeltetésen. Sikerült az akváriumban viszonylag standard vízhőmérsékletet (9-10°C) biztosítani. Havonként patakvíz cse­rét alkalmaztunk. Ennek eredményeként az itt ismertetett fajon (Potamo­phylax rotundipennis) kívül több Trichoptera lárva kinevelése vált lehe­tővé (Sericostoma personatum, Odontocerum albicome, Silo pallipes, Chaetopteryx fúsca, Lithax obseurus, stb.). 2. A Potamophylax rotundipennis (Brauer, 1857) lárvái a fonás­lefolyókban és az áramló vizű patakszakaszűk oxigéndús vizében élnek, a mederaljzat petri - madicol zónáját lakják (Oláh, J., 1972). Időnként a bábozódásra készülő lárvák nagyobb kolóniáira bukkantunk, a nagyobb kövek és a vastag, vízbe merülő ágak felületén. 3. A Potamophylax rotundipennis lárvája rheobiont faj, polyoxibiont. 4. Leírtuk a lárvák morfológiáját (fejpajzs, felső-, alsó ajak, állka­pocs, rágók, lábak, anális nyúlvány és fog, tegez ) és ezekről mikroszkó­pi rajzokat készítettünk (2. ábra). 5. A lárva morfológiája és életmódja hasonló a Potamophylax cingu­latus, a Potamophylax latipennis és a Chaetopteryx villosa lárvákéhoz (Hickin, N.E. 1967, Wallace, I.D., Wallace B. és Philipson, G.N., 1990) 6. A fejszélesség és fejhosszúság méretei alapján hat lárvastádium különíthető el, és egyéves fejlődés figyelhető meg a hazai vizekben élő fenti fáj esetében. Lepnyeva (1964) hét lárvastádiumról ír, Hiley (1974, 1976) öt lárvastádiumot közöl. 7. Megállapítottuk a faj repülési periódusát, amely júliustól szeptem­berig tart, továbbá a hímek nagyobb számarányú fényre való repülését regisztráltuk (közel háromszor több hímet, mint nőstényt). Köszönetnyilvánítás: Köszönetet mondunk dr. Regős Jánosnak az akvárium kivitelezésé­ben nyújtott tanácsaiért, Murányi Dávid és Zsófi Zsolt munkatársak te­vékenységéért. Vizsgálatainkat az OTKA, T: 026479 és T: 023632 sz. témák és az AMFK: 310/98-as oktatási és kutatási projekt célkitűzései­nek megfelelően végeztük.

Next

/
Thumbnails
Contents