Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)

5-6. szám - XLI. Hidrobiológus Napok: "Vízi ökoszisztémák (taxonómia, biodíverzitás, biomonitorozás, élőhelyek frakmentációja, inváziós fajok biológiája)" Tihany, 1999 október 6-8.

341 mélyebb rétegekig lefelé tartó vándorlás. Az elektron akceptor nitrát vízszintesen szállítódik a talajvíz áramlásával akár nagy távolságokból is Az esetek többségében a denitrifikációs aktivitás a felszín felső rétegére koncentrálódik, ahol a szerves szén és a nitrát együtt fordul elő. Gazdagítási kísérletek Júliusban, amikor a denitrifikációs aktivitás 245 N

20N ng dm"

1 nap"

1 volt, a desztillált víz hozzáadásának hatására az aktivitás drasztikusan lecsökkent 11 N

20-N |.ig dm"

3 nap"'-re. A 25 mg dm"

1 végleges koncentrációjú nitrát-nitrogénnek nem volt hatása a denitrifikációs aktivitásra (258 (ig dm"

3 nap"

1), A 75 mg dm"

3 végleges koncentrációjú glükóz 72 N

20-N (ig dm"

3 nap"'-re csökkentette az in situ aktvitást. Csak az együttes, nitrát és glükóz növelte az in situ aktivitást 401 N

20-N (ig dm"

3 nap'"-re, A kísérletből arra a következtetésre jutottunk, hogy a denitrifikáló baktériumközösség aktivitását sem az elektron donor, sem az elektron akceptor nem limitálta. A denitrifikáló baktériumközösség méretét a hozzáférhető nitrát és szerves szén határozta meg. Ezt a megfigyelést támasztja alá, hogy vízszintes elterjedése a baktériumoknak: több millió a felszínen és az 50 cm-es mélységnél, de csak 15000 az 100 cm-es mélységnél. Nedvességtartalom és oxigén koncentráció. A legtöbb tanulmány kiemeli a magas nedvesség tartalom fontosságát, rendszerint azért, mert oxigén szegény környezetet biztosít a denitrifikáció számára. Mindazokban az ökoszisztémákban nagyon fontos a talaj nedvességtartalma, ahol a vízutánpótlás ingadozhat. A felszín alatti, telített zónában, a folyó vagy állóvízi ökoszisztémákban, úgymint a nedvesföldeken az állandó vízellátás miatt a bakteriális denitrifikáció nitrát vagy szerves szén limitált. Irodalom FELFÖLDY L. (1987): A biológiai vízminösités. 3. F.d. Vízügyi Hidrobiológia 16. VIZDOK Budapest p 258. FRISSEL M. J. /ed./( 1978): Cycling of mineral nutrients in agricultural ecosystems. Agro-Ecosystems 4/1-2/: 1-354 HANSON G. C„ P. M. GROFFMAN AND A. J. GOLD (1994): Demtrification in riparian wetlands receiving high and low groundwater nitrate inputs. - J. Environ. Qual 23:917-922. HILL A R. (19%): Nitrate removal in stream riparian zones, J. Environ. Qual 25:743-755. KOCK M. S., E. MALTBY, G. A. OLIVER AND S. A BAKKER (1992): Factors controlling denitrification rates of tidal mudflats and fringing salt marshes in South-west England - Estuarine, Coastal and Shelf Science 34

:471-485. OLÁH J. ANDM OLÁH (1996): Improving landscape nitrogen metabolism in the Hungarian Lowland - Ambio 25

:331-335. PINAY G., N. E. HAYCOCK, C. RUFFINONI AND R. M. HOLMES (1994): The role of denitrification in nitrogen removal in river corridors, p. 107-116. In: W J. Mitsch /ed./Global wetlands: Old and new. - Elsevier Science, Amsterdam, The Netherlands. SEITZINGER S. P. (1994): Linkages between organic matter mineralization and denitrification in eight riparian wetlands. - Biogeochemistry 25

:19-39. STREBELO., W. H. M. DUYNISVELD AND J. BÖTTCHER (1989). Nitrate pollution of groundwater in Western Europe. - Agric. Ecosyst. Environ. 26

:189-214. WELLERD. E., D. L. CORRELLANDT. E. JORDAN (1994): Denitrification in riparian forests receiving agricultural discharge, p 117-131. In: W. J Mitsch /ed / Global wetlands: Old world and new - Elsevir Science, Amsterdam, The Netherlands. YOSHINARIT. AND R. KNOWLES (1976): Acetylene inhibition of nitrous oxide reduction by denitrifying bacteria. Biochemistry Biophysics Research Communication 69: 705-710. Abstract: The nutrients of groundwater, the denitrifying bacterial communities and the seasonal and vertical pattern of bacterial denitrification were quantified down to 2 m in six Qoodplain ecosystems - alder carr, river dead arm, cornfield, meadow, Populus-Salix riparian forest and hyporheon in the River Tisza floodplain, Hungary. There were late winter-early spring and summer maxima in the alder carr but only a spring peak in the riparian forest with declining summer groundwater. Around 90 % of the denitrification activity was concentrated in the upper 1 m layer. A winter, cool-adapted bacterial denitrifying community with density of over 10' g"

1 dvv and a summer, rate-adapted community with much lower density around 10

6g'' dw were differentiated. Both communities were concentrated in the upper 1 m and declined below that depth Enrichments with electron acceptor and donor did not separately influence the denitrification rate. Soil moisture content was the most important environmental factor controlling denitrification rates.