Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)

5-6. szám - XLI. Hidrobiológus Napok: "Vízi ökoszisztémák (taxonómia, biodíverzitás, biomonitorozás, élőhelyek frakmentációja, inváziós fajok biológiája)" Tihany, 1999 október 6-8.

338 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2000. 80. ÉVF. 5. SZ. n I A M P mii C E Q O P A L H S Hl L MOTBCD HOPE ESAYDRRHI I L l G T O Jd S • L Y I P R I A Y [•Kis bc 1 A C E G M O P A P L H S T O H • L M 0 T 8 A Y O R R S Q L Y C D H H I I I P R 0 P E L L G 1 A Y 4. ábra. Mintavételi módszerek (K&S, C,D-li szöveg) hatékonysága rendszertani csoportok szerint Az ábra alsó része a 25 % -nál gyakoribb előfordulású 14 fájt mutatja csökkenő sorrendben. Ezek szerint a leggyakoribb fáj a Dicerogammarus villosus (83 %). Ezt további 4 rendszertani csoport (Gastropoda, Mysidacea, Lamellibranchiata és Isopoda) fajai követik. Az Amphipodaknál a már említett Dicerogammarus villosus mellett a Corophium curvispmum tegzes bolharák fordul elő mindenhol (64 %-ban) a Duna teljes hosszában. További négy fáj a főág egyes pontjain szórványosan található. A Lamellibranchiatak a főágban mindenhol előfordulnak (62 %), a hallépcső területéről nem kerültek elő. A hullámtéren és a mentett oldalon mindössze három fajuk található. Közöttük van a Dreissena polymorpha, amely a leggyakoribb (43 %) kagylófaj a Duna magyarországi szakaszán Korábbi jelentős állományai pl. a Szigetközben lecsökkentek az intenzív vízépítő tevékenységet - gátépítés, elterelés, zárások elbontása, követő zavarások - elsősorban az aljzatul szolgáló szilárd felületek térvesztése - következtében (Oertel 1999). A fiatal korcsoportok megjelenése a Duna teljes hosszában az újra növekvő állományok első jele. A fenékküszöb szolgálhat újra aljzatul a szülő populációknak az alsóbb szakaszok benépesítéséhez. Az egy fajjal Limnomysis benedeni - képviselt Mysidacea csoport a helyek 57 %-ából, minden szakaszról előkerült Az Isopodak két fája 26 és 17 %-ban - a hallépcső kivételével jelen van a Duna teljes hosszában. A Duna főágának litoiális régiójában a szemikvantitatív "kicking & sweeping" (K&S) vízihálózás és a háromszögletű kotróháló (D), valamint a kvalitatív egyelve gyűjtés (C), módszerének előzetes fauniszlikai összehasonlítását is elvégeztük az azonos helyen és időpontban egymással párhuzamosan alkalmazott módszerekkel megtalált rendszertani csoportok (4. ábra), ill. azokon belül az összes faj százalékos megoszlása alapján. A "kicking & sweeping" eljárás hatékonyabb, vagy azonos eredményt ad, mint a másik két módszer az Amphipoda, Bryophyta, Ephemeroptera, Gastropoda, Heteroptera, Hirudinoidea, Hydridea, Isopoda, Mysidacea, Oligochaeta csoportban. Az Odonaták esetében az egyelve gyűjtés, míg a Trichopterák és Lamellibranchiaták esetében a kotróháló használata a célravezetőbb. Az azonos eredménynél figyelembe veendő, hogy a "kicking & sweeping" eljárás kényelmesebb és a szervezetek számára kíméletesebb, mint a "dredge" használata. Gyűjtéseink során elsősorban azokat az eljárásokat próbáltuk ki, amelyek egy későbbi rutin monitorozás során alkalmazhatók. Ezek természetesen nem helyettesíthetik az egyes csoportok, fejlődési alakok gyűjtésére alkalmas speciális eljárásokat. A "teljes" fauna feltárásának eszköze a jövőben is a többféle módszert kombináló, idő- és munkaigényes gyűjtés marad. A gyakorlati monitorozásra azonban - a célcsoportnak megfelelő - hatékonyabb eljárás választható. Köszönetnyilvánítás A kutatómunka az OTKA anyagi támogatásával, a T025419 számú pályázat keretében folyik. Irodalom Andrikovics, S. & Kiss, O. 2000. Bioindikáció vízi gerinctelenekkel a Dunában. 3. Vízirovar lárvavizsgálatok a Duna magyarországi szakaszán Hídról. Közi., 80:. (közlés alatt) Armitage, P.D., Moss, D„ Wright, J.F. & Furse, M.T. 1983 The performance of a new biological water quality score system based on macroinvertebrates over a wide range of unpolluted running-water sites. Water Res., 17:333-347. Csányi, B. 1998. A magyarországi folyók biológiai minősítése a makrozjoobenton alapján. Doktori (PhD) értekezés. KLTE, Debrecen, pp. 89. Csörgits, G. & Hufnagel, L. 2000. Bioindikáció vízi gerinctelenekkel a Dunában. 4. Heteroptera fajegyüttesek hasonlósági mintázata a Dunán. Hidrol. Közi, 80. (közlés alatt) De Pauv.\ N. & Vanhooren, G. 1983. Method for biological quality assessment of water courses in Belgium Hydrobiologia, 100:153-168. de Zwart, D. & Triverdi, R.C. 1992. Manual on Water Quality Evaluation, Rll li, Bilthoven, The Netherlands, pp. 217. Dynesius, M & Nilsson C. 1994. Fragmentation and Flow Regulation of River Systems in the Northern Third of the World. Science, 266:753-762. Moog, O. (Ed.) 1995. Fauna Aquatica Austriaca, Version 1995. -Wasserwirtschaflkataster, Bundesministerium fíir I^and- und Forstwirschaft, Wien. Nosek, J. & Oertel. N. 2000. Bioindikáció vízi gerinctelenekkel a Dunában. 2. A makiofauna tér-időbeli mintázata Hidrol. Közi, 80: (közlés alatt) Oertel, N. (szerk.) 1998. A makroinvertebraták monitorozásra való használhatóságának elvi és módszertani kérdései a Dunában - nag)' folyókban. OTKA T/025419 pályázat, pp 50. Oertel, N. 1999. Translocation of zebra mussel (Dreissena polymorpha PALLAS) as a tool to monitor heavy metals in the river Danube. Verh. Int. Ver. Limnol. (in press) Schönborn. W. 1992. Fließgewässerbiologie, G. Fischer Vlg. pp. 504. UN/EC E 1995. Biological assessment methods fro watercourses. Task Force on Monitoring & Assessment. Draft Report 111. TF 3.05. RIZA, Lelystad, the Netherlands, pp. 62. Vcmnote, R.L., Minshall, G.W., Cummins, K.W., Sedell, J.R. & Cushing, C.E. 1980. The River Continuum Concept, Can. J. Fish. Aquat. Sei., 37: 130-137. OERTEL NÁNDOR 1973-ban okleveles biológusként végzett az ELTE Természettudományi Karán, 1974-ben doktorált. 1973-óta az MTA Magyar Dunakutató Állomásán dolgozik, jelenleg főmunkatárs. 1990-91-ben másod diplomát szerzett Hollandiában (IHE/Delft) az Anvanced Environmental Sanitation kurzuson. 1993 óta a biológiai tudomány kandidátusa. NOSEK JÁNOS 1973-ban okleveles biológusként végzett az ELTE Természettudományi Karán, 1976-ben doktoralt. 1973-óta az MTA Magyar Dunakutató Állomásán dolgozik. PhD fokozattal rendelkezik. Jelenleg főmunkatárs. Bioindication by macroinvertebrates in the Danube. 1. Introduction - fundamental and ethodological questions N. Oertel & J. Nosek Abstract: Both the fundamental and methodological questions of the macroinveretebrates used as bioindicators in water quality assessment are overwieved in the introduction. Further, the comparison of sampling techniques which are useable in large river such as the Danube, the first results of a reference faunal database (Fauna Danubina) and the spatial distribution of macroinvertebrates in the main channel and adjecent wetland are enroled. Keywords: Danube, macroinvertebrates, faunal database, sampling methods