Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)

5-6. szám - XLI. Hidrobiológus Napok: "Vízi ökoszisztémák (taxonómia, biodíverzitás, biomonitorozás, élőhelyek frakmentációja, inváziós fajok biológiája)" Tihany, 1999 október 6-8.

329 A Siófoki-medence vízborításának fejlődéstörténete, palinológiai és ostracoda vizsgálatok alapján Nagyné Bodor Elvira Szurominé Korecz Andrea Cserny Tibor Magyar Állami Földtani Intézet, MOL Rt. HKT Geológiai Lab. Magyar Állami Földtani Intézet, 1143. Budapest, Stefánia út 14. 1039. Budapest, Battyhány út 45. 1143. Budapest, Stefánia út 14. Kivonat: A Siófoki-medencében lemélyített 17 sekélyfúrás rétegsorának komplex földtani- és ezen belíll részletes paleontológiái vizsgálatát végeztük el. A palmológiai és ostracoda adatok alapján rekonstruáltuk a medence vízborításának fejlődéstörténetét. A területen két fúrásból (Tó-5., 7. sz.) készült radiokarbon vizsgálat, melynek eredményei pontosították a rétegsorok kor-besorolását. Az ősmaradványok vizsgálata, valamint a stabil izotóp mérések alapján feltételezzük, hogy a rétegek nagyobb része a pleisztocénben rakódott le, de némelyik fúrás elérte a felsö-pannóniai rétegeket is. A fúrások egy részének mélyebb rétegeiből származó sporomorpha állomány a pleisztocén idősebb szakaszát valószínűsíti, ahol tovább élt a pannóniaira jellemző szubtrópusi vegetáció. A pleisztocénban végbemenő fokozatos lehűlés során a szubtrópusi elemek eltűntek és a vegetációban már csak a hűvösebb éghajlat alatt is megélő meleg-mérsékelt fajokat találtuk meg. A fúrási rétegsorok jelentós részében megtalált Cytherissa lacustris (ostracoda) jelenléte szintén a pleisztocén kor jelenlétét támasztja alá. A fúrások rétegsorában jelentős üledékhézag tapasztalható az idősebb pleisztocén korú rétegek és a würm-III eljegesedést követő felső-pleisztocén - holocén során lerakódott üledéksor (balatoni rétegek) között. Az általában folyamatosnak nevezhető rétegsor kezdete -a Siófoki medence területén- a felső pleisztocén, dryas II. időszaka (cca. 12.400 - 12.000 év BP. között). Ekkor állandó vízborítású tavacskák alakultak ki a medence legészakibb pontján, és a Keszthelyi- illetve a Szigligetimedencékkel ellentétben, nem volt kiteijedt mocsaras rész. A víz minősége csak a dryas III.-ban (10.800 - 10.000 év BP.) lett mezotrof, tehát jóval később, mint a többi részmedencében. A holocénben kezdetén bekövetkező erőteljes felmelegedés, valamint bőséges csapadék hatására a medencében a vízszint megemelkedett és ekkor már mezo-eutroffá vált. A boreális fázisban (9.000 - 7.500 év BP.) a víz pH-ja alkálibbá vált. A szubboreálisban (5.100 - 2.500 év BP.) következett be a Balaton medencéinek egyesülése, azaz a mai egységes vízfelületű Balaton-tó kialakulása. A nyiltvízbcn kialakult a ma is jellemző vegetáció és ostracoda fauna. A Siófoki-medence legmagasabb vízállását —hasonlóan a másik három medencéhez— a szubatlantikusban (2.500 - 700 év BP.) érte el. Kulcsszavak: Siófoki-medence, sporomorpha, ostracoda, negyedidőszak, paleoökológiai fejlődéstörténet 1. Bevezetés A Magyar Állami Földtani Intézetben 1981 óta folyik a Balaton kutatása. Az aktuálgeológiai (Cserny 1987), geofizikai-földtani (Cserny, Corrada 1990, Cserny 1993, Cserny, Nagy-Bodor 1996), környezetföldtani (Cserny, Hertelendi, Tarján 1995, Cserny 1997), majd limnogeológiai (Cserny 1999, Cserny, Nagy-Bodor in print) kutatási szakaszok során a Siófoki-medence területén 17, különböző talpmélységű (2,0 - 11,5 m között, átlag 4 m, összesen 70 fin) sekélyfúrás mélyült (1. ábra). A fúrások rétegsorait komplex földtani módszerekkel (szedimentológiai, geotechnikai, ásványtani, izotóp- és szervetlen geokémiai), ezen belül nagyon részletes paleontológiái (palinológiai, diatoma, ostracoda és mollusca) vizsgálatokkal tanulmányoztuk. A rétegsorok korának pontosításához (Tó-5. és 7. sz. fúrások esetében) tözegrétegek radiokarbon (C

H) koradata is rendelkezésünkre állt. Jelen dolgozatunkban, elsősorban a palinológiai és ostracoda eredmények alapján (2. és 3. ábra), felvázoljuk a Siófoki-medence vízborításának fejlődéstörténetét. N / 1. ábra. A balatoni fúrások helyszínrajza 2. A Siófoki-medence fejlődéstörténeti kiértékelése A balatoni üledékek aljzata: felsö-pannóniai - pleisztocén (?) A mai tómederben található cca. 5 méter vastag laza, tavi üledékek "aljzatát" alkotó agyagos, aleuritos és finomhomokos képződményeket a fúrások mintegy fele, átlagosan 4-5 méter mélységben harántolta (Cserny 1987, 1999, Cserny, Nagy-Bodor in print). E rétegeket az elsődlegesen elvégzett makroszkópos leírások és paleontológiái vizsgálatok alapján felső-pannóniai korúnak véltük. Id. Lóczy tavi fúrásainak és a Sió-csatoma menti leírásainak (1913), továbbá Marosi és Szilárd (1971) Balatonszabadi-Sóstó melletti feltárásának ismételt tanulmányozása, publikált bizonyítékaik és sejtéseik, valamint saját fúrásaink legújabb részletes paleontológiái (Krolopp E. mollusca meghatározásaival kiegészítve) és stabilizotóp mérései (Cserny, Nagy-Bodor, Medve 1998) korábbi álláspontunk átértékelésére ösztönöz. A fenti irodalmi adatok és a részletes saját vizsgálatokból levonható következtetésünket, további két földtani bizonyíték is alátámasztja. Először, a hivatkozott saját fürások rétegsorában, a würm-III utáni, ú.n. balatoni rétegsor és az alatta lévő rétegek között bizonyítható üledékhézag van, másodszor, a szeizmoakusztikus geofizikai szelvényeken (Cserny, Corrada 1987, Cserny 1993) a laza tavi üledékek és a tömörebb, keményebb képződményekből felépített aljzat között - a Siófoki-medence teljes, vízzel borított területén — éles szögdiszkordancia tapasztalható. A szedimentológiai, rétegtani, geofizikai és izotópgeokémiai eredmények alapján nagy valószínűséggel megállapítható, hogy a mai Balaton üledékei és az aljzat üledékei egymástól jól elkülönülnek. A paleontológiái (elsősorban palinológiai és ostracoda) vizsgálatok részletes eredményei pedig a fenti elkülönülést korban és genetikában is megerősítik, azaz segítik eldönteni, hogy fiatal pleisztocén - holocén tavi üledékekről, illetve folyóvízi/tavi idősebb pleisztocénről, avagy felső-pannóniai tavi üledékekről van-e szó. Az utóbb feltett kérdésekre a pontos választ további részletes vizsgálatok és a korábbi, saját